Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 65. szám

274 A m. k. kúria nyilaíkozala a pesti keresk. testüle­tek váltóügyi beadványa felett. (Vége.) Ami a kereskedői testületeknek a polgárisult ^külföldre, kü­löDösen pedig Angolhonra hivatkozását illeti, megjegyzendő, hogy az általános német váltórendszabály átvállalása mellett 1850-ben Magyarországban is életbeléptetett osztrák váltórendszabályt ki­véve, alig találkozunk valamely más váltótörvényben oly rendelet­tel, mely a váltófogságot az úgynevezett váltószigor kiegészítő ré-. szenek tekintené, hanem van igenis Európa majdnem minden egyes országában adóssági fogság, mely az osztrák törvény szerinti váltó­fogságtól nagyon is lényegesen különbözik. A közönséges adóssági fogság ugyanis ott, a hol létezik, a végrehajtási eljárásnál váltókra, ngy mint egyéb köztörvény szerinti követelésekre nézve, fizetésre kényszerítő eszköz gyanánt szolgálván, sehol sem alkalmaztatik fel­tétlenül s megszorítás nélkül, például a francziáknál, Badenben és Szárdiniában 300 francot; Nápolyban 20 ducattot; a Waadkanton­ban 50 francot ; Britanniában pedig 2 guinet kell kitenni a követe­lési összegnek, hogy az adós személye végrehajíásilag letartóztat-­hassék. Ellenben az osztrák váltófogság azon kiváltságos termé­szettel bir, hogy a végrehajtás azzal veheti kezdetét, s felperesnek szabadságában áll, a végrehajtás módjai közül bármelyiket, s bár­mely csekély összeg erejéig első lépésül választhatni. Az osztrák eljárás szerinti személyfogság tehát az egyebütt fennálló adóssági íogságtól lényegesen különbözik, mert mig annak elrendelését, ugy a személyek minősége, mint a kötelezett összeg mennyisége tekintetében, minden külön országban külön feltételek korlátozzák, addig Ausztriában annak alkalmazása —- közjogi szem­pontból felemiitett néhány személyiség kivételével, különösen az összeg mennyisége tekintetében, épen nincs korlátozva. Midőn te­hát a kereskedői testületek azok bármelyikét is életbeléptetletni kívánják, egyenesen azt követelik, hogy a váltóügyekre nézve tett­leg megszűnt Verbőczy-féle személy-odaitélés helyett egy, még e honban soha nem ismert, s következményeiben már az orbir. értek, által is bőven megvitatott, azonban annak nézeteivel sem találkoz­hatott végrehajtási eljárás állapittassék meg, a mi pedig a fennálló törvénynek nem ideiglenes módositását vagy bővítését, s illetőleg kivitelben a kor igényeihez alkalmazását, hanem egyenesen uj tör­vény hozatalát igényelvén, az e feletti intézkedés, ha csakugyan czélszerünek találtatnék, kizárólag csak az országgyűlés jogai és teendői közé tartozik. A 6-i k pontban a kereskedői testületek a hátrányok egyik legnagyobbikául azt tekintik, hogy midőn a váltóadós meghal, a hitelező annak, előtte egészen ismeretlen örököseit tartozván bepe­relni, abbeli kérelmének, hogy a hagyaték részére gondnok nevez­tessék, s az idéző végzés ennek kézbesittessék, hely nem adatik. Azonban tekintve a vtk. II. r. 214. §-át, mely szerint, ha az idézen­dŐnek tartózkodása nem tudatik, az idézés a váltotörvényszék ka­puira szegezendő, a hazai hirlapokban kihirdetendő s az idézendő meg nem jelenése esetében számára gondnok rendelendő, és össze­vetve ezen szakaszt a vtk. II. r. 47, s az id. törv. szab. I. r. 166, §-ával, a kérelmező ker. testületek fentebbi aggodalma szintén alap­talannak mutatkozik, mert ezek nyomán semmi sem áll útjában an­nak, hogy a váltóhitelező' elhalt váltóadósának előtte ismeretlen örökösei megidéztetése végett a felhitt 214. §. alkalmazását az illető váltótörvényszéknél szorgalmazza. E szerint tehát hazai váltótörvé­nyünkben ezen esetekre nézve is a váltóhitelezőnek jogairól épen ugy, mint az adósnak védelméről kellőleg gondoskodva van, mig a folyamodók által kiemelt osztrák'eljárás szerint a váltóadós örökö­sei az ellenük beadott váltókeresetről az előző közzététel nélkül kirendelt gondnok által gyakorta nem is értesittetvén, a marasztás­nak csak a végrehajtás foganatosításakor jutnak tudomására. • A 7-ik pontban a váltó-főtörvszék itéletdijának jövőre nem. a nyertes féltől, hanem a per huzavonására czélzó alperestől leendő beszedését illetőleg. Miután az 1840. XV. t. cz. II. r. 16. fejezeté­ben foglalt díjszabás 17 .és 18. vp. azon rendelete, meiyszerint a váltótörvszék perdöntő végzései és ítéleteinek dija, tekintet nélkül a beperelt összeg mennyiségére, bizonyos meghatározott összegben lön megszabva, s ezen,dijak felosztva, mindegyik féltől külön besze­dendők volnának, az 1844. VI. t. cz". 25. §-a által oda módosíttatott, hogy a perdöntő végzések és Ítéletek dija a berepelt összeg meriy­nyiségéhez képest, az ott meghatározott fokozat szerint aránylag kivetendő és felében a felperes által fizetendő; miután továbbá az 1840. tynek ekkép módosított rendelete gyakorlatilag már a váltó­főtörvszék Ítéleteire és perdöntő végzéseire is kiterjesztetett, ennél­fogva a keres, testületek föntebbi panasza ezen törvény és tör vé­nyes gyakorlat nem ismeréséből származottnak veendő. A 8. pontra. Miután a magyar váltótörvény szerint a nők szenvedő váltóképességgel csak aigy bírnak, ha mint.kereskedők bejegyezve vannak, jövőre nézve oly czélszérű intézkedés behoza­tala kéretik, hogy midőn a nők kereskedési vagy gyári üzletre en­gedélyért folyamodnak, ez nekik csak azon feltét alatt adassék meg, hogy üzletük megnyitásával egyidejűleg bejegyeztetésüket is esz­közölni tartozzanak. A mennyiben az engedélyek megadása a köz­igazgasási útra tartozik, a beadvány ezen pontja ez utoni javaslat tárgyát különben sem képezheti, de annálfogva sem látszik figye­lembe vehetőnek, mert a magyar v.törvény senkit czimének okvet­len bejegyeztetésére nem kötelezvén, ellenben azt mindenkinek, ki rendes kereskedőül kiván tekintetni, s igy a nőknek is megenged­vén, annak szükségét üzletük hitele tekintetében megbírálni egé­szen az illetőkre bizza. kedéseknek, másrészt a vagyon szerzésnél kivételeket is alapit, p.o. ingatlanoknál, örökségnél, ajándokoknál stb. s ily esetekben a te-, lekkönyvi intézmény elkerülhetlen. Korunk jog rendszere a házas­sági vagyon közösségnél, főleg két alapelvet emel ki, a szerződés szabadságát, s a jogegységet. Utóbbi tekintetben teljesen indo-j kolhatlan az or. bir. szab. 13. §-sza. Miután a hűbériségből eredő ősiségi rendszer, mely a vagyon közősséget meg nem engedheté, eltöröltetett, miután tehát az alapok, mely ek az ingatlanra nézve itt is jogi megkülönböztetéseket igényeltek, megszüntetvék, régi tör­vényeinknek is átkelle alakulni, melyek t, i. e téren is osztály különb­ségekre fektetvek. . ,. . Szerk. Kúriai íteletek. magánjogi ügyekben A kir. itélő táblán. 688 Kuchár Zwerko Máriának telek átiratási ügyé­ben (melyben Zólyom megye törvszéke mint e. b. által fb­lyamodónő kérelmével elmozdittatván, ezen elutasítása felső lehotai telekkönyv 63. lapján megjegyeztetni ren­deltelett, mert azon adás-vevés által a külső úrbéri állo­mány a belsőtől elszakitatnék, ezt pedig az 183% V t.cz. 9. §-a meg nem engedi) végeztetett: A külső teleknek a belsőtől való elszakítása az illetékes hatóságnak engedé­lye nélkül eszközölhető nem lévén, ezen engedély elnye­rését pedig fel folyamodó nem igazolván: az e. b. végzés helybenhagyatik, s a felierjesztett iratok ugyanahhoz visszaküldelek. (1862. jun. 18. 1422. P. sz. a. Előadó: Matulay BVigyes ktb.) , ' 689 Jaksó Évának Molnár István ellen 7 db föld­nek fele részbeni tulajdoni jo^a iránt indított .perében (melyben a makói volt cs. k. szolgabírói htal, mint e. b. által a felperesikeresetnek hely adatván, a makói telek­könyvben 3643. sz. a. határozatlan részben a peres felek ne­veire irt 4801 és 4072 hrzi sz a. lévő szt.-lőrinczi és an­dicsi szőllö föld két egyforma,részekre psztatni, felében • alperes tulajdpnában.m^ fele része ellen­ben felperesnőnek: megítéltetett, tartozván azon fele részt­természetben alperes felperesnek; hábpritlan birtokába J4 ,nap alatt .különbeni végrehajtás alatt átbocsátani; mert vagyonközösségre •kötelezett s örök hűségre esküdött fe­lek saját tetszésük szerint a házasságot fél nem bonthatván, a ptk. 93. és 8 78. §§-ainál fogva ^mindaddig, mig tettüket., a törv. hatóságok nem .érvényesítik, {szerződések kötésére képtelennek vannak nyilvánítva, minthogy pedig alperes maga beismeri^ miszerint raz I. a. szerződés előbb köttetett, mint sem felperesnőtől az arra hivatott törv. hatóság által lel leU volna válasziv^, §,£wryényen: kívüli időre eső I; a. szerződésnek jogi erőt tulajdonitani nem lehet; mert to­vábbá, ha alperes által az I. sz. a. ejlenbeszédéhez mellé­kelt szerződés jogilaglétesite!betett vs annak keletkezését semmi okok inem akadályozták -yplna^ig, azt a kereseti;

Next

/
Thumbnails
Contents