Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 65. szám

Pest, péntek 1862. August. 22, 65. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉWS7, Tartalom: A közkeresményi jog a telekkönyvi intézmény folytán.(Vége.) A kir. kúria nyilatkozata. (Vége.) Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók A közkeresményi jog a telekkönyvi intézmény folytán. Közli... f. ... ügyvéd. (Vége.) Felperesnó a válaszban, miután az osztoztató bíróság az ó nézete szerint magát ez ügyre nézve már akkor illetékesnek mondta ki, midőn az osztály keresetet az ellenirat benyújtása végett alperessel közölte, az illetékesség, mint már itélt dolog további vitatása ellen óvást tett volna, a fönnebbi kifogások czáfolásába, melyek szerinte az ügyre nem tartoztak, nem bocsátkozva, a fősúlyt azon eszmére fektette, miszerint a szerző levelek tartalma itt nem határozómért bár miként szóljanak is azok, az azokban foglalt javak fele, ipso iure néhai anyját, mint közkeresőt illette, tehát annak hagyatékát képezi, minélfogva az abból őt illető % rész az 183% : XIV. t. cz. 11. §-a szerint kihasítandó lesz. Az elévülésre nézve előadván, mikép osztályos vérek- és osztatlan javakra nézve elévülésnek helye nincsen. A viszonválaszban alperes mindenekelőtt megmutatta, hogy felperesnó tévedésben van, niidón az illetékességet, mely ezen ügynek lényegébe •vág,tFrrTegalakulás, mint puszta formalitással összezavarja, melynek a folyamatba tett osztály kereset törvényes, vagy törvénytelen alapossága vagy alaptalanságával semmi legkisebb vonatkozása nem volt, s nem lehetett; mert különben az annyit tett volna, mint elitélni az ügyet s alperest elmarasztalni, m^g mielőtt alperes a megtámadás ellenében törv. tulajdonát védelmezhette vagy is kihallgattatott volna. Ezután több érvekkel bizonyította, hogy az elleniratban foglalt kifogások igen is ezen ügyhöz tartoznak, s arra döntőleg folynak be, mert azokkal nem kevesebb lett bebizonyítva, minthogy itt egyetlen föltétel sem forog fenn azok közül, melyektői az 183% XIV. t. czben foglalt osztoztató eljárás függővé van téve, minélfogva, miután mindazon döntő okokat felperesnó nem csak meg nem czáfolta, sőt ezt meg sem kisértette, azok megczáfoíhatlanságát vallotta be; miért is mindazok bíróilag is bebizonyitottaknak tekintendők. Á felperesileg vitatott vagyonközösség ellenében alperes további érvekkel is bizonyította azon alapigazságot: hogy a felperesileg vitatott., de alperesileg ismételten tagadott birtokközösségijogviszony megbirálása sem a per tárgyát nem képezi, sem annak megbirálására az osztoztató küldötség jogosítva nincs. Ujabb érveket hozott fel azon áilitás bővebb bizonyítására, hogy kizárólagos telekkönyvi tulajdonával szemközt, felperesnó néh. édesanyjának semmiféle hagyatéka nincs, és soha sem is volt. Hivatkozott a telektörvényekre, melyek ellenében ót többé még akkor sem lehetne javaiban korlátozni, ha azokat nem egyedül maga szerezte, és a régi telekkönyvek idejében, — tehát az állítólagos közkereső anya életében is — nem egyedüli tulajdonosként bírta volna. A követelt örökségnek felperesileg állított elévülhetlenségét illetőleg alperes megjegyezte, hogy itt sem vérekről, sem véreket illető osztat lan javakról nincs szó; a felperesileg közkeresménynek állított javak összesen és egyenként alperes telekkönyvi kizárólagos tulajdonát képezvén, melyekre nézve kívüle soha senki semmiféle dologi joggal nem bírt. És megjegyzé, hogy az ősiségi pát. 9. §. rendelete föltétlen, — mely semmiféle örökségi igény tekintetében különb séget nem tett. A feleselés berekesztésével az osztoztató küldöttség összeülvén, 4 szavazattal 1. ellen f. é. jul. 28. következőleg ítélt: „Felperes Kocsis Rozália férjezett Batta Mihályné az 1836: XIV. t. cz. által előirt perutról keresetével el- s a törvény rendes útjára utasittatik, s a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek, mert: „Az osztoztató küldöttség hatásköre az 183% : XIV. t. cz. által meghatároztatván, e t. cz. szerint az osztoztató küldöttség feladata: a tettleg létező nyilvános örökséget az egymás között barátságosan megosztozni nem tudó vérrokonok közt kihasítani és felosztani. Jelenleg azonban oly tettleg létező nyilvános örökség, melynek kihasitása és felosztásához jogkérdések eldöntése előtt hozzáfogni lehetne, már esak azért sem létezik, mert a felperes által osztály alá vétetni kívánt ingatlan javak alperes kizárólagos telekkönyvi tulajdonainak vannak az A. a. telekkönyvi kivonatban feltüntetve; s ezenfelül a felperesileg 5 — 17. s24. 25. sz. a. hivatkozott szerzőlevelekben, mely szerint pedig az 1836: XIV. t. cz. 6. § a értelmében az osztály megteendő volna — az osztály alá vétetni kivánt ingatlan javak alperes id. Kocsis János kizárólagos szerzeményének tűnnek ki; és igya szerzőlevelekben és telekkönyvekben kizárólag id. Kocsis János tulajdonának látszó ingatlan javak közkeresményi természetéhez még oly kétség fér, mely az állítólagos közszerző Kovács Anna örökségét is nem nyilvánossá, hanem kétségessé teszi; ugyanezen okból a fenforgó kétségek eloszlatására nézve függő kérdések az 1836: XIV. t. cz. 1. 3. 4.11. §§. szerint ezen osztoztató küldöttség által eldönthetők nem lévén, felperes a megkezdett perutról keresetével el — s a törvény rendes útjára volt utasítandó. A perköltségek az 1836 : XIV. t. cz. 6. §. analógiájánál fogva kölcsönösen megszüntetendők volta k." Midőn e jogesetet vázlatilag megismertettem, czélom volt hazai hivatott jogtudósaink figyelmét azon éles ellentétre felhívni, mely a telekkönyvi intézmény behozatala folytán az id. törv. szab. 13. §-ában fúntartott közkeresményi jog, és a telekkönyvi kizárólagos tulajdoni jog közt létezik; mely két jog nézetem szerint — annyira kirekesztő, miszerint azokat egy mással kiegyeztetni nem lehet; és egyik föltétlen érvényét követelve a másiknak kell feláldoztatnia. *) *) Nem egészen ily átalánoságban. A házastársi vagyon közösségben az európai jog rendszer nagyiért enged a viszonos egyez65