Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 64. szám

271 vagy elégtelensége esetében terjesztessék az ki az ingatlan vagyon­ra is : a gyakorlat pedig azon ellenkező irányban indult, hogy felpe­res kérelmére előbb csak az ingókra rendeltetik el a végrehajtási foglalás, az ingatlanokra pedig uj folyamodás folytán, s ujabb vég­zés által csak akkor engedtetik az meg, ha az ingóságok lefoglalásá­ra kiküldött végrehajtó jelentéséből ezek elégtelensége kiderül, ez által a jólelkű hitelezők kijátszására felhasználható tér és alkalom nyilván : jövőre oly ideiglenes intézkedés tétessék, melynélfogva a fél kérelmére a végrehajtás mindkét neme ugyanazon egy végzés­ben elrendeltetvén, azt a végrehajtó biró a körülményekhez képest minden időközbeni jelentéstétel nélkül, egymásután azonnal folyta­tólag eszközlésbe vehesse. A folyamodók részéről sérelmesnek ta­lált ezen gyakorlatról azonban a magyar kir. kúriának nincs tudomá­sa, sőt bizonyos, hogy már 18 10. előtt is a törvény ezen §-ára néz­ve, annak szószerinti szövegével s szellemével egyezőleg, a birói al­kalmazkodás egészen ellenkező gyakorlatot alapított. Ugyanis szám­talan esetek tanúsága szerint a végrehajtás felperes kérelme foly­tán az adósnak mindkét nemű vagyonára ugyanazon egy végzésben rendeltetvén el, az illető alispáni hivatal vagy városi tanács rende­sen akkép kerestetett meg, hogy az ingatlanokra is szóló végrehaj­tást csak akkor sikeresittesse, ha az ingók nem elégségesek, vagy épen hiányoznak, s az illető szolgabirák és városi kiküldöttek csak­ugyan igy is járván el, ott, hol az eset előfordult, mindkét neméről a végrehajtásnak egyszerre tettek jelentést. A mennyiben tehát va­lamely váltótörvényszék mindamellett egyes esetekben eltérőleg jár­na el : az ebbeli sérelemnek orvoslása felebbvitel utján törvénysze­rűen eszközöltethetik a nélkül, hogy e tekintetben más oldalú fel­sőbb intézkedésre szükség volna. Egyébiránt megjegyeztetik, hogy a testületek abbeli aggodalma, mtszerint a váltóhitelezőnek, miután váltójoga feladása nélkül váltóját még csak elő sem jegyeztetheti, esetleg legkisebb biztositási mód sincs hatalmában, tekintettel a vál­tótörvénynélkésőbbi telekkönyvi rendeletre, annálfogva nem talál— tathatik alaposnak, mert a marasztaló határozatok s a végrehajtási végzések ezen rendelet 84. §-a értelmében a váltójog veszélyez­tetése nélkül akadálytalanul bekebeleztethetnek s illetőleg elője­gyeztethetnek. Az 5-dik pontban a kérelmező testületek a végrehajtást, vagyon hiányában, az adós személye ellen is elrendeltetni kivánván, ebbeli kérelmük kor- és törvényszerűsége bebizonyítása tekinteté­ből Verbőczy s a magyar váltótörvényszékek 1848. előtti gyakorla­tának felemlitése mellett, a külföld, különösen pedig az alkotmányos Angolhon törvényhozására hivatkoznak. Ámde Verbőczy h.t.k. az ősi törvényekből következtetőleg leszármaztatott II. r. 68. és III. r. 28 és 88 cz., nem különben Ulászló I. dec. 89 90. és 91. cz., mint az adós letartóztatására vonatkozók, a kereskedői testületek jelen kérel­mét nem istápolhatják, mert a most idézett törvények az adós sze­mélyének a hitelező részére megítéléséről, nem pedig végrehajtási személyfogságról szólván, már keletkezésük indokainál fogva, de szövegük szerint is, kizárják tartalmukból azon fogalmat, mely a je­lenkor értelmezése szerinti adóssági fogság természetét jellemzi. Igaz ugyan, hogy 1848 előtt egyes esetek fordultak elő, melyekben az alsóbb váltóbiróságok vagyon hiányában a váltóadós személyét is oda Ítélték a hitelezőnek; de ez sem gyakorlattá nem vált, sőt valóságos végrehajtással életbe soha nem is léptettetett. Mert min­den egyes esetekben, midőn az ily végzések a hétszemélyes táblá­hoz feljutottak, ugyanott mindannyiszor kimondatott: hogy „miután a váltótörvényt magában foglaló 1840-diki XV-dikt. cz. az ilynemű végrehajtások eszközlését az adós személyére intéztetni nem ren­deli, a közjogi adósságokra nézve fennálló H. T. K. 28. ozimének rendelete pedig az idézett szoros magyarázatu és kivételes váltó­törvény által szabályozott végrehajtás eszközlésének zsinórmérté­kül nem szolgálhatván, a személy megítélésének váltóperekben he­lye nincsen" ; a föntebbi rövid tartamú alsó biróságu eljárás tehát a hétszemélyes tábla, mint legfőbb Ítélőszék következetes határo­zatai folytán, osakhamar megszűnvén, abból oly eljárási folytonos­ságot, melynélfogva az érintett törvénynek váltóesetekre is alkal­mazása gyakorlatilag megszilárdult volna, következtetni nem lehet. (Vége követ.) Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben A kir. itélő táblán. 678. Belloschitz Tamásnak Nóvák Ferencz elleni tu­jajdoni jog elismerése iránti perében Ítéltetett: Felperes által keresetbe vett tulajdoni jog az A. a. átadási okirat és D. a. osztálylevél alapján követeltetvén, miután az ezen okmányokban megnevezett keresetbeli fekvőségekben, a hasonló megnevezésekkel B. a. alperes nevére telekköny­vezett ingatlanságokkali ugyanazonossága, s ezeknek örök­hagyó Belloschitz Ágnes általi tettleges birtoklása a per­iratokból ki nem derülne, annak tekintetbe vételével, hogy ezen örökhagyó hagyatékára vonatkozó tárgyalási iratok a perben nem mutattattak be, s hogy a telekkönyv tartalma alperesnek tettleges birtoklását feltételezi, a je­len ügynek érdemleges elitélésénél mindenek előtt azon döntő körülménynek, váljon az A. a. okiratban feljegyzett ingatlanságok ugyanazok-e az alperes nevére telekköny­vezettekkel, — tisztába hozatala szükségeltetvén, miután ennek begyőzhetésére a bírósági szemlének foganatba vé­tele az e. b. által határozott eskü általi bizonyitá^nál czél­ravezetőbb bizonyitási eljárásnak találtatnék ; ugyanazért az e. b. ítélet feloldatik, s a jelenlegi illetékes hatóság a kijelölt irányban s a felek meghallgatásával eszközlendő bírósági szemle megtartására, s a kifejlendők szerint ujabb ítélet hozatalára utasíttatván, a végből a per további eljá­rás végett illetőségéhez visszaküldetik. (1862. jul. 24. 2774. P. sz. a. Előadó: Chernél Elek ktb.) 679. A kassai pénzügyészségnek néhai gr. DeLaMotte Károly és neje szül gr. Szapáry Aloyzia örökösei elleni kamat tartozás iránti perében végeztetett: Miután egyik alperes Adorján Boldizsár kérelmére még 1860. évben a rimaszombati cs. k. mtörvszék által az eredetiek közlése végett elrendelt és a felek megegyezése folytán azon évi oct. 31-ére halasztott tárgyalás a periratok tanúsítása szerint a kitűzött határidőben meg nem tartatott, és erre nézve ujabb határidő hivatalból ki nem tüzetett, ehhez­képest az eljáró mtörvényszék f. évi april 8 kán hozott, becsomozást rendelő végzése megsemmisíttetik, és az ira­tok további törvszerű eljárás végett illetőségükhöz vissza­küldetnek. (1862. jul. 23. 2635. P. sz. a. Előadó : Szabó Menyhért ktb.) 680. Psohaiden András és érdektársainak Pschaiden Pál ellen fél úrbéri telki állomány iránti perében végezte­tett: Miután a 83. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt, és Pschaiden Pál nevére felvett fél telki állománynak nem szét darabolása, hanem csak a köztulajdonjog bekebelezé­se kéretik, mely a telekkönyvi rendelvény 55. §-a szerint megengedhető és Pschaiden Andrást az A. a. szerződés alapján a bejegyzett fél telki állomány fele részben illeti, ugyanazért a turányi 83. sz telekjkönyvbe Pschaiden András mint fele részbeni tulajdonos társ bekebelezendő, és e részben ekképen megváltoztatván, a haszonélvezeti és élővételi jogra nézve, miután Pschaiden Pál halála előtt az özvegy haszonélvezeti joga be nem áll, és a vételi jog az ideigl. törv. szab. 149. §-a szerint sem bekebelezés, sem előjegyzés tárgya nem lehet, az e.b. (felperest elmoz­dító) végzés helybenhagyatván, az iratok további intéz­kedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1862. jul. 18. 3175. P. sz. a. Előadó Raisz Szilárd ktb.) 681. Blazsevics Markónak Kolezsan Andria és Mar­ján ellen közös vagyon felosztásánál tulajdon jog elismeré­se iránti perében végeztetett: Miután felperes keresetétől el nem állott, mire a pprtás 18. §-a szerint az ellenfélnek okozott költség megtérítése mellett jogosítva lett volna, hanem jelen letárgyalt pernek elitélését egyedül azért kérte beállítani, mivel a torjanczi 2. sz. telekjkönyv ki­igazítása iránt külön keresetet indított, s igy tekintettel arra, hegy az osztályos pernek eldöntése a telekkönyvi kiigazítástól nem feltételezhető, s annak tárgyát ingósá­I gok felosztása is képezi, — az eljárásnak beállítása alpe-

Next

/
Thumbnails
Contents