Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 64. szám

270 képez törvéyszerint bíróságot, ítélni jogosítva lehetne. Végül hivatkozott alperes az 1852. nov. 29. ősiségi pátens 9. §-ára, — mely szerint az állítólagos örökségi igény, miután felperesnő az iránti keresetét 1854. máj. l-ig az örökösödés birája előtt rendes per utján nem érvényesítette, ha létezett volna is, régen elévült. (Vége követ.) A in. k. kúria nyilatkozata a pesti keresk. testületek \ Állóiig} i beadványa felett. A magyar váltótörvény, mely az orgyülés belenyugvása és Ö Felsége legkegyel. helybenhagyásávál behozott ideigl. törvénykezési szabályok által újból visszaállittatot, a müveit Európa minden országainak váltótörvényeivel az alapelvek tekintetében azonos, s csak némely egyes szabályokra, különösen pedig az összeállítás értelmező modorú szövegére nézve tér el mindannyitól, mert 1840ben történt behozatala alkalmával az ország előtt kevésbé ismeretes nemét a törvénykezésnek tartalmazván, a szerkezet ily modora a kellő megérthetés tekintetéből fölösleges nem, de igen is szükségesvolt; és korántsem róható fel oly hibájául, melynél fogva az elavultnak s a haladottabb kor igényeitől teljesen visszamaradottnak lehetne mondható ; főleg miután az európai váltótörvénykezés alapelveiben az idő óta lényegesnek mondható változás nem történt. De vannak igenis, mégpedig nemcsak a magyar, hanem az utóbbiak közt is egymástól föltűnő eltérések, kiválólag az eljárásra nézve, melyeknek indoka azonban főleg az illető országok közjogi szempontjaiban keresendő, és azoknak kereskedési, termelési s lakosainak egyéb foglalkozási állapotával kapcsolatban áll, mely eltérések tehát hazai váltótörvényünknek inkább előnyére, mint hátrányára szolgálhatnak. Ha mindamellett a haladó kor igényeihez képest némi módosítások e részben kívánatosak volnának, ezeknek minden oldalróli megbirálása és létrehozatala kizárólag a törvényhozás köréhez tartozik. Ezek előrebocsátása után a keres, testületek beadványának egyes pontjai felett e következő nézetek terjesztetnek elő: 1-ső pont; a kézbesitések eszközlését illntőleg, ez részint a váltóbiróság székhelyén, részint sz. kir. és rendes tanácscsal ellátott mezővárosokban, részint pedig megyékben teljesitendők Az első két esetbeni eljárás, mely a mennyiben a kereskedelmi forgalom leginkább a kir. városok s népesebb, többnyire rendezett tanácscsal bíró mezővárosokban központosul, a váltókeresetek túlnyomó számával alkalmazásba jő, — ha az illető hatóságok s kézbesítő személyek törvényszabta kötelességeiket kellőleg teljesitik, sem gyorsaság, sem biztonság, sem költség tekintetében meg nem támadható. Ott, hol a panaszlott lakhelye nem áll közvetlenségben a kézbesítést eszközöltető hatósággal, s hol különben is rendszerint posta-állomasok nincsenek, a vkönyv II. r. 206. §. az idézést az illető alispáni hivatal utján ugyan, de általában részletes megkülönböztetés nélkül bármely, az idézések átadására törvény szerint meghatalmazott hiteles személy által megtétetni rendeli. Minthogy pedig az ily általánosságban érintett hiteles személyekül nemcsak a megyei szolgabirák és esküdtek, hanem az 1836 : 20. t. cz. 9-ik S-a világos rendeleténél fogva ,,a helybeli esküdtek" (községi hites személyek, községi jegyzők stb) is tekintendők, és a törvénynek ezen értelmezése az ország több részeiben gyakorlatilag is alkalmaztatott, sőt már 1844. a vtörvszéknek azon é. oct. 5-kénll89. sz. a. kelt jogérvényes határozatával egyenesen helyeseltetett: ennélfogva a váltóeljárás szabályai a kézbesitések ezen nemére nézve sem állanak a gyors és olcsó kézhez-szolgáltatásnak útjában. Az e tekintetben panaszra netalán alkalmat szolgáltatott esetek indoka tehát szintén nem a törvény hiányában, hanem inkább annak helytelen felfogásában s nem kellő alkalmazásában keresendő. Az előrebocsátottak szerint a honi váltóeljárásban ismeretlen postautjáni kézbesítésnek törvényhozáson kívüli behozatala semmi irányban sem lévén elegendőleg indokolva, a m. kir. kúria ezen kézbesítési mód számos hátrányainak bővebb felsorolását meüőzhetőnek véli, és ezúttal csak azon egy körülmény kiemelésére szoritkozik, miszerint a postakezelők azon előrelátó eljárást nem is teljesíthetik, melyet a v. k. II. r. 12. fej. a kézbesítő személynek különösen azon esetekben, midőn az idézendőt honn nem találja, vagy annak tartózkodása nem tudatik, kötelességéül teszi. Mindazonáltal a kir. kúria sem tartaná czélszerűtlennek, ha az alispáni hivatalok a váltókézbesitések fenérintett törvényes módjaira, és a törvényszata gyors eljárás elmulasztása esetében a v. t. k II. r. 173. §-ábol reájuk háromló súlyos felelősség terhére kormányilag figyelmeztetnének. A Magyarországon kívül teljesítendő kézbesítéseknek nem a m. kir. udv. kancellária, hanem szintén posta utján kívánt eszközöltetésére megjegyeztetik, hogy ő cs. kir. Ap. Felsége, az 1841. jan. 18. kibocsátott k. k. utasítás kapcsában, 1843 28-kán 14,606. sz a. kiadott rendeletében a birodalom határain belül eszközlendő idézések s egyéb kézbesítésekre nézve, az osztrák biróságokkali közvetlen érintkezésről már legkegyelmesebben intézkedvén, a kereskedői testületek ebbeli kérelme iránt valami ujabb intézkedésnek szüksége hasonlag nem forog fenn. A 2-dik pontban a biztosítás elrendelését illetőleg, a kereskedői testületek kérelme két részre oszlik : a) A követelés veszélyben forgása esetében a váltóadós ellen véghatározat hozatala előtt is kérhető és elrendelhető biztosítási végrehajtásra, b) Még le nem járt váltók alapján, az elfogadó csőd alá kerülése esetében, az előzők ellen indítható biztosítási viszkeresetre. A mi az elsőt illeti, a m. v. t. k. II. r. 146. S. azon rendelete, mely szerint a v. bíróság véghatározat hozatala előtt is rendelhet a fél folyamodására rögtöni biztosítást, ha a követelés veszélyben forgása kimutattatik, egyenesen a váltóhitelező biztosításáról gondoskodó oly előnyös intézkedést foglal magában, minővel az osztrák váltóeljárásban nem találkozunk. Azon körülmény, hogy az idézett törvény általános indokolásában az állítólagos veszély kimutatásához szükséges bizonyítási módok határozottan előirva nincsenek, s annálfogva annak elrendelése egyes esetekben az adósnak kedvező visszaélésekre nyújthat alkalmat, ezen egyedül a váltóhitelező biztosítására szolgáló törvény érdemét legkevésbé sem csökkenheti, inert hisz elvégre nincs törvény, melyet alkalmilag, s bizonyos körülmények között roszakarólag kijátszani ne lehetne. Egyébiránt is a veszély fennforgásának minden lehető esetei tüzetesen elő sem soroltathatván ; a kérdéses törvénynek csak előnyéül szolgál, hogy a rögtöni biztosítás eseteinek előleges meghatározásán tul nem terjeszkedik, s azt, vájjon a követelés csakugyan veszélyben forog-e? a törvény kezelésére felhitt bíróság megítélésére bizza, melynek határozata ellen, az azzal meg nem elégedő fél különben is esetről esetre a felsőbb bíróságoknál orvoslást kereshet A mi a kérelem 2-ik részét illeti, a magyar v. t. k. 1. r. 99. §. szerint, a váltó ha el nem fogadtatik, vagy csak részben fogadtatik el. ,,a mennyiben elfogadva nincsen." az óvástétellel azonnal lejárván, a 154. §. szerint pedig ily esetben a váltótulajdonosnak egyenesen készfizetési viszkeresethez lévén joga : ezen szakaszoknak az I. r. 102. §-ávali összetartásából, mely utóbbi szerint, ha az adós csőd alá esett, a váltót a bukott értéke gondviselőjénél kell fizetés végett bemutatni, világosan következik, hogy az elfogadónak csőd alá jutása esetében, a váltó az elfogadó irányában lejártnak tekintendő, az előzők tehát egymás irányában azonnal visszkeresettel élhetnek. Igazolja ezt a váltótörvényszéki 1848. előtti eljárás is, mely a többi közt a váltófeltörvényszék 1845. aug. 23-án 1189. sz. a. jogérvényes határozatából kiderül. Mindezekhez képest tehát a kúria a kereskedelmi testületek által e pontban kérelmezett intézkedéseknek szükségét szintén be nem láthatja. A 3-dik pont tárgyát képező fizetési meghagyások kibocsátására nézve mindenekelőtt megjegyeztetik, hogy az ez irányban javaslatba hozott intézkedés létrehozatala az eljárást szabályozó alaki törvények lényeges módositását, sőt egyes §§-ainak teljes megszüntetését vonná maga után, mi pedig törvényhozás utján kívül semmi esetre sem eszközöltethetnék. És pedig annál kevésbé, mivel az 1840-ki törvényhozás az eljárás ezen rögtönzöttebb módját szintén fontolóra vévén, midőn a fizetési meghagyásokat pótló sommás marasztaló végzéseket csak bizonyos esetekre szorította, eképen, nem ok nélkül, hanem kétségtelenül hazánk sajátszerű viszonyainak üzem előtt tartása mellett intézkedett De egyébiránt is az ily kivétlenül minden valtókeresetekre kiterjedő fizetési meghagyások előnyössége nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szempontból is igen kétséges. Ugyanis oly váltókeresetekben, melyekben a váltóadós a fizetési meghagyások ellen kifogással élt, a tárgyalási határidő későbben szokott bekövetkezni, mint a magyar váltótörvény szerint kezelt rendes perfolyamu kereseteknél, melyekre nézve t. i. tárgyalási határidő azonnal és közvetlenül elrendeltetik. Más részről pedig a meg nem támadott fizetési meghagyás jogérvényre emelkedése, rendszerint alig bekövetkezik be rövidebb időszak alatt mint a mennyi a magyar váltótörv. alapján a törvényszabta rövid határidők szoros megtartása mellett, az adós meg nem jelenése esetében a makacssági végzés hozatalára igényeltetik. A 4-dik pontban a váltóvégrehajtásnak az adós ingó és ingatlan javára ugyanazon egy végzésben elrendelését illetőleg tulajdonképen oda terjed a kereskedői testületek kérelme, hogy miután a magyar váltótörvénykönyv II. r. 150. S-a csak a végrehajtás foganatosítása tekintetében teszi azon intézkedést, miszerint a foglalás előbb az ingó vagyonra vezettessék, s csak ennek hiányzása