Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 64. szám

Pest, kedd 1862. August. 19, 64. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom :A közkeresraényi jog a telekkönyvi intézmény folytán. — A kir. kúria nyilatkozata. — Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. A közkercsinényi jog a telekkönyvi intézmény folytán. Közli . . . f. . . . ügyvéd. K. I. aradi ügyvéd által képviselt Kocsis Rozália férjezett Batta Mihálynő 1861. évi 2883. sz. a. sz. k. Arad város tanácsához benyújtott osztály keresetében előterjeszté, mikép 1852. dec. 29. elhunyt néhai édes anyja Kovács Anna id. Kotsis János édes atyjával 52 évig élvén házasságban, ezen idő alatt a keresetéhez 5—17. a. mellékelt örökfelvállási okiratok szerint együtt 258 hold külállományi földet, több telket, és ingóságokat szereztek. Az elősorolt javak fele része tehát közkeresménykép édes anyja mint polgár házastárs hagyatékát képezvén, s annak % -része, (miután kivüle még 5 testvér illetőleg ezek utódai maradtak hátra) őtet illetvén, miután úgymond édes atyja ezen örökségét neki mind eddig ki nem adta, — hivatkozva a H. K. I. R 40 és 43. cz. továbbá az 1655. 54. t. cz. szellemére, nem különben a H. K. III. R. 29. cz. és 1840. 8. tezre, melyek szerint a kimutatott vagyon fele ipso jure néhai anyja hagyatékát képezi, — ezen örökségének az 1836. czikkben foglalt osztoztató eljárás utján, különösen ezen t. cz. 11. §. alapján neki leendő kiadatása czéljából, maga részéről két osztoztató birót kinevezve, id. Kocsis János édes atyját 15 nap alatt saját részéről is 2 osztoztató bírónak az 1840. XIII. t. cz. 1. §ban foglalt következés súlya alatt kinevezésére végzésileg felhivatni kérte. Alperes id. Kocsis János Remetei Fülöp Károly aradi ügyvéd által képviselve, a fönebbi osztály-kereset folytán megalakult osztoztató küldöttséghez f. é. jun. 14. benyújtott elleniratában mindenek előtt az osztoztató küldöttség ez ügybeni illetékességét támadva meg, előterjeszté: Miszerint az 183% XIV. t. cznek régibb törvényeink, s a százados törvényszéki gyakorlatból kifolyólag, az osztoztató küldöttség hatáskörét világosan meghatározó 1-ső §-sa a megalakult osztoztató küldöttség ez ügybeni illetékességét, és bár mely tekintetbeni működését határozottan kirekeszti; az idézett törvény szakasz az e t. czikkben szabályozott eljárást azon esetre szorítván: ha akár apával, akár anyával is te s tv é r vagy unoka-testvérek, a szülőkről vagy magva szakadt testvérekről r e áj o k háromlott nyilvános örökségre n éz ve, osztály részeik valóságos kihasitása iránt egymás közt meg nem egyezhetnek. Ő azonban felperesnővel sem nem osztályos testvér, sem reá felperesnővel közösen soha senkiről semmiféle nyilvános örökség nem háromlott; irányában tehát leányával szemközt, egy reá senkiről nem háromlott, s nem is létező nyilvános örökség kihasitását czélzó osztoztató eljárásnak törvény szerint helye nem lehet. Továbbá osztálynak, s az ezt czélzó osztoztató eljárásnak hazai törvényeink szerint csak vérek vagy is több örökös társak közt van helye, kik együtt valamit örököltek, de az apa és gyermek közötti osztály hazai törvényeinkben ismeretlen; hivatkozva az 1836. t. cz. bevezető szavaiban fölhívott H. K. I. R. 45., továbbá a maga felperes által hivatolt H. K. I. R. 40. ugy szinte a H. K. I. R. 41. 42. és 43. czimeire, s ismétafelperesileg keresete támogatására fölidézett 1655. 54, ezenkívül az 1729. 28. és 36. t. czikkekre; a Pl. Tab. 733. (45. vég.) 739. (51. vég.) végre nagy tekintélyű jogtudósaink: „Kövy" és „Kelemenre;" melyekből kétségtelen, hogy osztálynak csak vérek között van helye, de apa és gyermek között, az I. R. 53. cz. ide nem tartozó kivételes eseteit kivéve, soha. Ezek után előadta, hogy itt nyilvános örökség nem is létezik, miután mindazon javak, melyeket felperesnő, néhai édes anyja közszerzeményi örökségének akarna vindicálni, az önmaga által felmutatott összes okiratok bizonyítása szerint, mind alperes kizárólagos szerzeményei: melyeket ő nem csak jelenleg, de a régi telekkönyvek idejében is mint azok egy e dü 1 i telekkönyvi tulajdonosa bírta és bírja. Itt tehát először nyilvános örökséget teremteni kellene, azon jogi és törvényes kérdés jogérvényes eldöntésével, hogy mindezek daczára illette-e alperes kizárólagos szerzeményi-és telek tulajdonátképező javaiból felperesnő néhai anyját valami vagy sem? Azonban azon törvényes kérdés megbirálására az osztoztató küldöttség sem hivatva sem jogosítva nincs, mert bírósági hatósággal nem bír, s egyedüli feladatát képezi, a nyilvános, — tehát létező és igy semmiféle jogi kérdések eldöntésétől nem függő örökséget, az az iránt egymásközt megegyezni nem tudó osztályos vérek között felosztani; — de jogi kérdések előleges eldöntésével ilyen örökséget teremteni sem hivatva, sem jogosítva nincsen. A felperesileg hivatolt 1836. XVI. t. cz. 11. §-ra nézve előadta, mikép annak látszólagos eltérése ezen t. cz. 1-ső §-tól ezen §-nak és az idézett régibb törvényeknek egyhangú rendeleteit legkevésbbé változtatja meg; mert ezen §. bevezető szavaiban világosan mondatik, hogy az e §-ban foglalt esetekbeni osztályrész kiadatásának életfóltétele, hogy a visszatartott örökség nyilvános legyen; mely eset pedig itt fen nem forog; mig más részről e §. zárszavai, a felperesileg felmutatott szerzőievek kel szemközt az osztoztató küldöttség ez ügybeni bíráskodását végkép kirekesztik. A felperesileg idézett 1840. 8. és H. K. III. R. 29. czimére nézve megjegyeztetik, mikép e t. cz. a paraszt hites társak egymásközti birtokviszonyait szabályozzák, minek pedig megbirálása sem a per tárgyát nem képezi, sem a közte, és felperesnő néhai anyja közt netalán fenforgott ily nemű viszony megbirálására az osztoztató küldöttség hivatva nincs; mig más részről alperes tagadja, hogy ezen nyilvánosan a paraszt hitestársakra vonatkozó törvények reá mint polgárra alkalmazhatók legyenek, mint azt is, hogy e kérdés felett az osztoztató küldöttség, mely nem 64