Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 61. szám

Pest, péntek 1862. August. 8. 61. szám. Negyedik évfolyam. TÖRYÉMSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Váltójogi eset. - Kúriai ítéletek : magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Váltójogi eset. A kereset alapul egy 1860. mart. 30. Bierdimpíl József által 1200 pfrtról tulajdon rendeletre kibocsátott, kelettől 6 hónapra lejárt, Jankovich Gyula által elfogadott, é? reudelményes által jelenlegi felperes Bertsch Xav. Ferenczi'ü 1860. decz. 12. forgatott váltón. A kereset folytán alperes ellen még a pesti cs. kir. kereskedelmi törvszék által 1860 decz. 18. 47,866. sz. a. fizetési meghagyás hozatott. Kellő időben beadott kifogásaiban alperes tagadja, hogy 1860. mai t. 30. Bierdiinpfl József rendeletére váltót fogadott volna el. és ez irányban felperest, s illetőleg annak előzőjét, a kibocsátót visszakínálható főesküvel kínálja meg. Alperes 1857. év kezdetén egy kelet nélküli 1200 plrtoí elfogadványt adott ugyan Bierdimpfl Józsefnek a végre, hogy az a váltón kitett összeget alperesnek kölcsönözze. A váltó üzletből azonban serami sem lett, és alperes sem váltóját vissza-, sem a váltó összeget meg nem kapta. Mindezek bizonyítására Boldog Lajos, Blum János és ifjú Haadei György tanukra hivatkozik alperes, kiket a 2. és 3. sz. a. kérdő pontokra kihallgattatni kér, pótesküjét felajánlván. Megkínálja szükség esetében egyszersmind felperest és illetőleg előzőjét a visszakínálható főesküvel. Hogy a váltó kelte koholt, tanúsítja a váltóösszegnek pengő pénzben kitétele, holott 1860. évben már más pénzláb volt. A váltó tehát azért, de azon oknál fogva is, mert a 4. sz. a. anyakönyvi kivonat szerint felperes 1857. évben t. i. a váltó kibocsátásakor még kiskorú volt, váltójogi eljárás alapjául nem szolgálhatván, kéri alperes a fizetési meghagyást megszüutettetni; felperest keresetétói elmozdittatni és a perköltségekben marasztaltatui. Ezen kifogások következtében 1861. mart. 5. a pesti e. b. váltó törvszék előtt a felek közt szóbeli lárgyalás tartatván, ez alkalommal felperes mindenekelőtt megjegyzi, hogy jelen váltóper az ő személyére vonatkozólag teljesen megszűnt, miután alperes neje 1861. évi jan. 7. felperesnek az egész váltótartozást járulékaival együtt 1258 frt 5 krral kifizette, minek folytán neki a beperelt és nyugtatványozott váltó az eredeti felperesi ügyvédi felhatalmazványnyal együtt kiadatott, mit tagadás esetében Zurmühl Ferencz Vrhowszky József, Grünfeld Vilmos és Balázsy Antal kihallgatandó tanuk igazolhatnak. Alperes tehát érdemleges kifogásait többé nem felperes, hanem legfeljebb a fizetést megbízás nélkül teljesített neje ellen intézheti. Nehogy azonban az érdemleges védelem elmulasztásából felperesre kár háromoljék, előadja továbbá, hogy a 4. sz. a. keresztlevél szerint alperes 1860. mart. 30. a kereseti váltó kibocsátásakor már nagykorú volt. Nincs helye az alperes által a váltó utólagos kitöltésére vonatkozólag ajánlott bizonyításnak és Bierdimpfl József részére kínált eskünek felperes, mint jó hiszemű forgatmányos, és annál kevésbbé felperes jogutóda, alperesnö ellenében az 1855. okt. 6. kelt i. ü. ministeri rendelet szerint. Nincs helye a tanuk kihallgatásának sem, miután azok a pp. 153 —155. §. a. szerint mindannyian elvetendők, de a kérdó pontok is részint lényegtelenek, részint szabálytalanul és nem ugy szerkesztvék, a hogy fanu mindegyikre igennel vagy nemmel felelhessen. Miután különben alperes saját aláírását beismerte és ha szinte elfogadáskor 24 évnél néhány nappal fiatalabb lett volna is, mi tagadtatik, de nagykorúságra jutván, adósságát vissza nem vonta: felperes keresetéhez ragaszkodik. Viszonválasz: A váltó per meg nem szűnt fizetés által. Felperes ugyanis e per folytan végrehajtást intézett alperes ellen, ki a váltó összeget 1861. január 2. bírói kézhez letette. Felperes mindazáltal 1861. jan. 7. a végrehajtást foganosittatni akarván, alperes távollétében ez igyrŐl tudomással nem biró neje a váltó összeget felperesnek lefizette. Alperes folyamodása és előterjesztése folytán azonban ezen végrehajtási eljárás megsemmisíttetett, és a lefizetett összeg viszvégrehajtása elrendeltetett és foganatosíttatott, a 6 —10 sz. a. okmányok szerint. A kiskorúság kifogása és az erre vonatkozó, a kereseti váltó keltét tárgyazó bizonyítás a váltónak jóhiszemű birtokosa ellen is érvényesíthető. Annyival inkább jelenesetben, hol a ténta különbség, a forgalmon kivül helyezett bélyeg és a váltó összeg pénzértéke a váltónak utólagos és csalárd kitöltésére mutatnak, melyről, hogy felperesnek, mint Szeif serfőző könyvezetőjónek tudomással kell bírnia, a 11. és 12. sz. a. bizonyítványokból kitűnik. Az 1855. okt. 6. kelt ministeri rendelet tehát ide nem illik. A tanuk elleni kifogásait felperes nem igazolja. A kérdő pontok czélszeróségét megbírálni pedig a biró hatásköréhez tartozik. Azt, hogy felperesnek főeskü kináltassék, az érintett ministeri rendelet nem gátolja, és miután az vissza nem kináltatott. a ppr. 265. §. szerint felperesnek ítélendő meg. Végbeszéd: Nem áll azon alperesi állítás, hogy felperes a fizetést alperes nejétől kierőszakolta. Kitűnik ez onnan is, hogy alperes neje mielőtt fizetett, ügyvédét Balázsy Antalt kérdezte meg, ki a tartozott váltóösszeg kifizetésétjavasolta. A végrehajtás továbbá 1861. jan. 7. jogérvényesen vezettetett alperes ellen, mert alperes jan. 2., tehát a végrehajtási kérvény benyújtása után, tett le ugyan biztosítást birói kézhez, ezen letételről azonban mind felperes, mind a végrehajtásra kiküldött bírósági tag csak 1861. jan. 16. lett értesítve. Alperes semmi esetre sem támadhatja meg a fizetés érvényességét, mert maga beismeri, hogy nem ó, hanem neje fizetett, ki, ha ezen fizetésnek töle történt kicsikará'át állítaná is, ezen állítását nem alperes kifogásaiban, hanem csak külön per utján érvényesíttetné. 61