Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 60. szám

254 veztetnie, — s akkor netn csak a vagyon, hanem a bukott személye is a csőduyitás, osztályozás, s in ultimo stadio pláne elárverezés alá kerülne: Már pedig ezt feltenni alig leket. Az Ítéleti indokolásban történik az 1840. 22. t. cz. 128. 129. 130. és 131 §§-ra hivatkozás, azonban hibásan; mivel a hivatkoztt 128. és 129. §§-ok még az 1844. 7. t, cz. 5-ik §-a által megváltoztatván, jelenleg törvényes erejüeknek nem tekinthetők; és mivel a hivatkozott többi t. i. 130. és 131. §§-ok közül az előbbi a hamissággal, — az utóbbi pedig a vétkes gondatlansággal párosult bukás eseteit előszámlálván, rendelkezik inkább minden egyébről, mint a vagyonbukott személyi tartozásainak teljesítéséről. A köztiszti perre, s a fenyítő törvények és eljárás alá tartozó tetteket pedig, a személyi jogok kötelességek és tartozásokkal összezavarni, és keresztbe fontt, az elsőkből az utóbbiakra és viszont, sikeresen következtetéseket vonni, merő lehetetlenség. Az előhozott 2-ik ítéleti indokot illetőleg, akár az id. törv. szab. tartalmát, akár a helyes következtetést, akár végre a törvényhozók szándékát tekintve, — kell, hogy kételkedjünk a megyei törvényszék azon állításában, mintha az orsz. b. értekezlet, az adós személyének megítélése s általadása körül hozott törvényeket eltörülte volna. Az id. törv. szab. ugyanis sehol sem mondják, hogy nevezett törvényeink eltörültettek volna. A helyes következtetés pedig épen ellenkezőjére vezet annak, a mit a m. tszék állit. Ez azt állítja ugyan is, hogy a jelenlegi polgári per a személynek megítélését nem ismeri, s hogy e miatt Verb. II. 68. és III. 28. czimei nem bírnak többé kötelező és törvényes erővel. — Qni bene distingvit bene docet. — Itt azon kérdés, hogy mit ismer a mostani polgári per mit nem, csak alárendelt természetű lehet, mert előtte jár ezen kérdés: „A hitelezőnek azon joga, adósától követelni, hogy tartozásának eleget tegyen, és pedig eleget tegyen személyével, ha vagyonával nem képes, materialis jog-e vagy pedig formális?" Ha ezen jog anyagi, akkor a nevezett második kérdés magától elenyészik, s vele együtt az egész érintett indokolási állítás; mert ekkor ezen jog, az id. törv. szab. I. r. l-ő §-a által kétségtelenül vissza állíttatván, teljes erejében jelenleg is fenn áll. Csak ha ezen jog alakinak ismertetik el, csak ekkor lesz megfejtendő azon második kérdés : hogy azért, mivel e jog a mostani polgári per alapjait képező törvényekben nyilvánosan nem foglaltatik, mint eltörültetett tekintendő-e ? Felelendek ezen kérdésre is, de igyekezendem előbb megfejteni a főkérdést. A jogosultság any agj át, érvényesítése pedig alakját képezi minden magán alanyilag vett jognak; vagy is: az anyag az, a mi egy részen a jogosultság, más részen pedig a kötelezettség abstract fogalmának megfelel. Tárgyilag véve, az anyagi magánjog azon törvények összegéből áll, melyek szerint az állam lakosainak egymás közötti magán jogai és kötelességei meghatároztatnak, az alaki magánjog pedig azon törvények összege, melyek az anyagi magánjogok érvényesítését, vagyis a polgári per nemeit, s az eljárást tárgyazzák. Gyakorlatilag a perre alkalmazva, az anyagi jog a birói ítélet tárgyát, az alaki jog pedig az itélethozás módját képezi. Az tehát, a mi az ítéletben eldöntetik, anyagi jog; az pedig, a mi csupán arra vonatkozik, hogy mit kelljen a félnek tennie hogy birói ítéletet nyerjen, alaki jog. Ha ezek után a feltett kérdés: „A hitelezőnek azon joga, adósától követelni, hogy tartozásának eleget tegyen; és pedig eleget tegyen személyével, ha vagyonával nem képes, — anyagi jog-e vagy pedig alaki?" vizsgálat tárgyául tétetik, csakhamar kiderül, hogy ezen jog a jogosultságot magát elvonttan tartalmazván, s épen az ítélet tárgyát képezvén, tisztán anyagi vagyis materialis jog, s mint olyan az id.törv. szab. I. r. 1-ső §-a értelmében jelenleg is teljes épségében fennáll. És valóban alig találkozhatnék széles e világon jogász, a ki az épen emiitett jogot alakinak mondaná! Mindazonáltal, ha ezen emiitett jog nem anyaginak, hanem alakinak vétetnék is: mégis ebből korántsem következtethetni azt,hogy ezen jog többé nem létezik, és pedig hogy csupán azért nem létezik , mivel az, a mostani polgári per alapját képező törvényekben nyilvánosan nem foglaltatik. Sok van, mi a mostani per alapját képező törvényekben nyilvánosan nem foglaltatik, és még is kétségen kivül fennáll. A sok közül csak egyet akarok fölemlíteni. A jelenlegi sommás szóbeli, rendes szóbeli, és rendes Írásbeli eljárást szabályozó 1836: 20:, 1840: 15. és 1840: 22. t. czben hiába keresnénk rendelkezéseket a tanú elvetendősége, hitelt nem érdemlősége stb. felett, pedig bizonyára nem fog találkozni jogász, ki állítani merné, hogy az ezen tárgyban hozott törvényeink nem birnak többé kötelező és törvényes erővel. Qui vult quod est plus, implicite vult quod est minus. A ki azt állítja, hogy a hitelező említett joga alaki jog, implicite állítja, hogy a tanú elvetendősége, hitelt nem érdemlősége stb. körüli szabályok, szinte alaki jogba tartoznak, mi felett egyébiránt aligha lehetne kétség is — : és a ki elismeri hogy ezen minus, daczára annak, hogy a mostani polgári per alapját képező törvényekben nyilvánosan nem foglaltatik, még is fenn áll; annak okvetlenül el kell ismernie, hogy azon plusnak, t. i. a hitelező nevezett jogának annál inkább fennállania kell. A helyes következtetés utján tehát épen ellenkezőjéhez jövénk annak, a mit a m. tszék állított, midőn mondá, hogy az orsz.-bir. értekezlet, az adós személyének megítélése s általadása körül hozott törvényeket eltörlé. Tekintve végül a törvényhozók szándékát e tárgyban, kétségtelen , hogy azok, honi törvényeink egész a lehetőség határáig terjedő visszaállításának elvéből indulván ki, nem akarhatták Verb. II. 68. és III. 28-ik czimeit eltörülni: 1-ör azért, mivel ezek az osztrák törvényhozással nem állanak ellentétben; 2-or azért, mivel ezek az osztráké részbeni szabályoknál sokkal szelídebbek, s mégis czélhoz vezetöbbek; 3-or azért, mivel a személyi elégtétel, minden európai törvényhozásban ismertetik; és 4-er azért, mivel a helyzet szükségei, de különösen a közhitel, azt épen nélkülözhetlenné teszik. Kellett tehát okvetlenül,akár az id. törv. szab. tartalmát, akár a helyes következtetést, akár végre a törvényhozók szándékát tekintve, kételkedni azon állítás helyességében, mintha az orszb. értekezlet az adós személyének megítélése s általadása körül hozott törvényeket eltörülte volna. Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben A kir. itélő táblán. 636. Mészáros Sándornak testvérje Mészáros János elleni visszahelyezési perében végeztetett: A prtás 364. §-a szerint azon ügyvéd, ki vétsége által a visszahelyezésre