Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 59. szám

250 modtak felperesek is saját tanúik kihallgatására határ időért. A törvszék mind a kettőt elrendelvén, két külöiiböző határidőt tűzött kl. Felperesek már most azt kérték pótfolyamodványukban, hogy az anomália kikerülése végett vagy egy időre tüzettessék az összes tanuk kihallgatása, vagy legalább az ő tanúik hallgattassanak előbb ki, hogy ezek vallomása által annak elvetendőségét bizonyíthassák. — Erre a törvszék végzésileg akkép nyilatkozott, hogy észrevételeiket a majd megtartandó, ide vonatkozó tárgyaláson megtehetik. — Ekkor volt, midőn a volt osztrák és a magyar eljárás üsszezavartatott, mindegyikből a hátrányos rész jutván felpereseknek ; mert mig az első szerint ellenkérdő pontok tételére jogosulva lévén, attól azon ürügy alatt üttettek el, hogy a tanúvallomások fölött tárgyalás tartatik ; az alatt a magyar eljárás rendelte tárgyalás sem tartatott meg. Megemlítve még azt, hogy felperesek által az alperesi tanú elvetendősége kimutatására felhívott egyik tanú ki nem hallgattatott, az e- b. v törvszék következő uj Ítéletet hozott: „Ha alperes a pótlóhitet az iránt, „hogy Schöner Anak mint a felperesek megbízottjának kijelentette, hogy az általa megvett indigónak árát nem valóságos ezüst tal- i lérokban, hanem bankjegyekben fizetendi, és hogy a megvett 94. font jávai indigónak fontja 5 frt 90 krban az 5 font finomabb indigónak fontja pedig 6 frt 30 krban o. é. készpénzben 5% pénztári leszámitolat (sconto) mellett állapíttatott meg, leteendi," ez esetben tartozik alperes ur részére szállított 94 és 5 Összesén 99 font indigó fejében felperesek részére 586 frt 10 krt o. é. 14 nap alatt lefizetni; tartozik tehát alperes az Ítéletnek jogerejüvé válta után 3 nap alatt, vagy ha az ítélet ellen további panasznak helye nincsen, annak kézbesítése után 14 nap alatt az eskü letételére határnapot kérni, s azt azon letenni, ellenkező esetben pedig tartozik alperes ur a fölperesek részére 590 frt 80 krt valóságos tallérokban vagy forintos darabokban, vagy pedig bankjegyekben a majnai Frankfurt vagy Augsburgra értetendő napontai bécsi váltókelet szerint lefizetni; azonkívül köteles alperes ur felperesek részére mindkét esetben az 586 frt 10 kr. vagy pedig 590 frt 80 kr tőkétől 1860. jan. 13-tól járó 6% kamatokat megtéríteni. Indokok : Felperesek az A. a. könyvkivonat és B. a. levél alapján, az alperesnek külött 94 font indigó fejében fontonként 5 frt 95 krt, az 5 font finomabb indigó fejében pedig fontonként 6 frt 30 krt összesen 590 frt 80 krt és pedig valóságos ezüst tallérokban vagy forintos darabokban, vagy bankjegyekben majnai Frankfurtra vagy Augsburgra értetendő napontai bécsi váltó kelet szerint követelvén, panaszlott pedig határozottan állítván, miszerint ő Schöner A. mint a felperesek megbízottjával minden font jávai indigó ára iránt 5 frt 90 krban készpénzben, bankjegyekben és 5°/0 pénztári leszámítolás mellett szerződött légyen, egyúttal tagadván, mintha a finomabb indigót megrendelte volna; minthogy az alperes által az első körülményre fölhívott Vuja Ferdinándnak hit alatti vallomása szerint panaszlott Schöner A. előtt kijelentette, hogy az árut nem valóságos ezüstben, hanem bankjegyekben fizetendi; miután továbbá ugyanazon tanúvallomásnak 5. pontja szerint a kérdéses indigó ára a panaszlott és Schöner között fontonként 5 frt 90 krban készpénzben 5% pénztári leszámitolat mellett volt megállapítva : ugy szin'e miután a megnevezett tanúnak az I. a. kérdő pontokra 1. sz. a. tett vallomása szerint panaszlott próbaképen más finomabb jávai indigót is fontonkint 6 30 krral megrendelt s miután e szerint alperes az elhatározó ténykörülmények iránt igen fontos ugyan, de nem elégséges bizonyítékokat hozott föl, ennél fogva részére a követelt összeg és annak mily pénznembeni fizetése iránt a pótlóesküta prtás 272. §. szerint odaitélni, s annak letételétől vagy megtagadásától a pernek kimenetelét feltételezni kellett." (1861. decz.. 23.) Een ítéletet felperesek fölebbezvén, miután az a vfeltörvszék által helybenhagyatott, felperesek semmiségi panaszszal összekötött rendkívüli fülülvizsgálatot nyújtottak be, mindkét rendbeli folyamodásukat következőleg indokolva: Mert az ítélet hozatalánál a prtás szabályai lényegesen lőnek megsértve, az ítélet fő, sőt egyedüli alapját az általuk el nem ismert tanúvallomás tevén, holott azt a prJtás értelmében a perbeli tények és bizonyítékok alapján kelleték hozni. — Mert az általuk felhívott egyik tanú ki nem hallgattatott. A kihallgatás körüli eljárás pedig a magyar váltójog terére szoritatván, mig e szerint az ellen kérdőpontok tételétől lőnek elütve, a vallomások feletti tárgyalás még sem tartatott meg. — Tévesztett szempontból kiindultnak mondják a helybenhagyott ítéletet, miután az alperesi tanú a prtás 155. §. e. pontja szerint, kimutatott s bevallott érdekeltségénél fogva, a prts 15C. §, 9. pontja értelmében mint annak szolgálatában lévő egyén nem csak aggályos, de egyszersmind elvetendő is. De a prts 160. §. értalmében vallomása sem érdemel hitelt, maga magának mondván ellen, mert mig az alperesi kérdésre ugy nyilatkozik, hogy alperest onnan ismeri, mert vele iskolába járt, a felperes kérdésére már nem titkolja tovább, hogy alperesnek üzletvivője volt a megrendeléskor s ma is az. Mig továbbá az alperes kérdésére adott válaszában csak egyrendbeli indigónak megrendelését állítja, a felpereseknek I. a. kérdésökre bevallja, hogy a másodrendű finomabb indigóból is történt megrendelés. Különös megjegyzést érdemel még, hogy a tanú különkülön megesküdött mind az alperes, mind pedig a felperesek részére adott nyilatkozataira. E körülmények kideritése pedig egyáltalán nem szolgáltathatott oly fontos bizonyítékot, hogy alperes állításai mellett a pothitetkelleték neki odaitélnisa pernek költségekkel együtti kimenetelét attól feltételezni akkor, midőn ők keresetüket sem az ellenfél, sem a törvszék által meg nem támadott hiteles könyvükre alapiták s póthitüket ajánlák fel; midőn bebizonyiták, hogy alperes, a neki beküldött s határozottan jelzett facturájuk ellen, a kereskedelmi szokás ellenére, 4 hónapig semmi kifogást nem tőn; midőn alperesnek könyveit kérték felmutatni, hová a fizetésnek miként leendő töténtét maga jegyezte be, s végre, hogy saját levelében is ezüstbeni fizetésről szól. Mindezekből következtetik, hogy mind a kereseti árunak minősége és mennyisége, mind pedig a fizetésnek mikénti teljesítése egész próbákkal lévén bebizonyítva, nem csak az ellenfeli elvetendő tanú, de még felpereseknek póthite sem szükségeltetik. Ugyanazért tévesztett alapúnak hiszik az ítéletet: mert ha a legfőbb törvszékileg elreudelt tanú vallatás megkívántatott volna is, miután a tanúnak aggályossága és elvetendősége kiderült, vallomása tekintetbe nem vétethetvén, egyedül a perben felhozott körülmények és bizonyitékok szolgálhattak ítéleti alapul: mert az ítélet anélkül hozatott meg, hogy az egyik felhívott tanú kihallgattatott volna: mert a tanúvallomások fölött tárgyalás rendeltetett, de meg nem tartatott; mert az alperesi puszta állitások irányában a felperesi tények figyelembe nem vétettek; mert alperesnek a másod rendű indigónak bankjegyekbeni fizetésére pót hit ítéltetett, holott az annak I megrendelését is tagadta. Meg nem állhatónak mondják I az ítéletet végre a perbeli költségek és a pénztári beszámi--