Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 59. szám

249 Alperes kétségbe venhatlanul rendelt meg felperesi fél utazójától indigót, mely megrendelés következtében felperesek 1859. mart. 30. az A. a. könyvkivonat és a B. a. levél és számla szerint alperesnek egy ládában 94 font indigót 5 frt 95 krral, és 5 font indigót 6 frt 30 krral összesen 590 frt 80 kr. értékben, azon nyilvános megjegyzéssel „fizetendő valóságos e z ü s tbe n (tallérokban vagy ezüst forintokban) vagy bankjegyekben a mindenkori bécsi váltó ár folyam szeriut Frankfurtra vagy Augsburgra, azonnali fizetés esetére 5 % leszámítolással" bekiildöttek. Már most alperes azt állitja, hogy ő az adásvevés kötéskor felperesi utazóval az indigónak fontját csak 5 frt 90 krjával bankjegyekben, és azonnali fizetés esetére 5 % leszámítolással alkudta ki. — Felperesek és alperes közt tehát csak a vétel, illetőleg eladási ár tekintetében létezik különbség. — Ennek tekintetében felperesek által Hóhozoftak döntőknek tekintendők. — Mert a D. a. levélből kiviláglik, hogy alperes a B. a. 1859. mart. 30 leküldött levélben foglalt számlára csak 1859. jul. 20., tehát majd nem 4 hó múlva vála-zolt és a számlában kitett árt azon megjegyzéssel támadta meg, hogy a láda indigó i álla érintetlenül áll felperesek netáni rendelkezésére. De a p. t. k. 909. §. folytán nem volt alperes följogosítva a szerződés felbontását, hanem csak teljesítését követelni, ha a szerződés nem a kikötött módon teljesíttetett, t. u. i. a kikötött vétel ár meg nem tartatott volna, és a p. t. k. 904. §. folytán kötelezve volt alperes, miután határozott idő a szerződés teljesítésére kikötve nem volt, a fizetést azonnal tdjesiteni, ebből következik, hogy alperes, ki közel 4 hónapot hagyott lefolyni a nélkül, hogy a számlát, az azon lévő záradékkal ellenezte volna, holott ezen megtámadásnak a p. t. k. 868. §-nak analógiája szerint a kétszeres megválaszolásra szükégelt időközben kellett volna történnie, a számlát, az abban kitett ár összegekkel valónak elismerte, miért is az utólagos ellenvetés tekintetbe nem vétethetik, és pedig annál kevésbé, amint alperes eljárása a kereskedelmi szokás szerint sem igazoltathatik. Az ily tényállásnál alperest a keresetnek értelmében, — melyben a teljes számla összeg, 590 frt 80 kr. valóságos ezüsben (tallérokban vagy ezüst forintokban) vagy bankjegyekben a mindenkori bécsi váltó folyam szerint Frankfurtra vagy Augsburgra lett kérve — elmarasztalni kellett, miután az 5 % leszámítolás csak az azonnali fizetés esetére, mely meg nem történt, ett engedve."(l 860. szept. 7.) Alperes ezen ítéletet fellebbezte, s indokai következők : Azon oknál fogva történt elmarasztalása, minthogy a mart. 30. beküldött számla ellen csak jul. 23. tehát mintegy 4 hónap múlva tett óvást, tévesztett alapon nyugszik, miután ő felperes házzal egyenes összeköttetésben soha sem állván, annak megbízottja által, kivel az alkut kötötte, kívánta az ügyet kiegyenlíteni. Helytelennek tartja továbbá haladék nélküli fizetési elmarasztaltatását a p. t. k. 904. §, értelmében, midőn neki azonnali fizetés esetében [> % leszámítolás igérletett, miből az tűnik ki, hogy jogában állt a kereskedelmi szokás szerint 3 hónap múlva is fizetni. Minek folytán nem állhat meg, a p. t. k. 862. §. analógiája, az indigó és számla átvételekor nem a szerződés megkötése, hanem a már megkötött szerződésnek az ellenfél általi teljesítése forogván fenn, midőn neki egyáltalán nem kellett nyilatkozni. Végre, hogy felperesek megbízottja által csak is egynemű indigót rendelt meg, hivatkozik azoknak mart. 30 ki levelükre, melybeu a második neműnek leendő megrendelése iránt a megbízottat bevárni utasíttatott. A cs. kir. orsz. főtürvszék ennek folyláo következőleg itélt: „Tekintve, hogy alperes egész elhatárózottsággel állitja, miszerint ő Schönerrel, mint a felperesek meghatalmazottjával minden font Jáva indigó ára iránt 5 frt 90 kr. mely készpénzben,bankjegyekben és 5 % pénztári számitolat mellett vala fizetendő, szerződött légyen, mely körülmény iránt ő a bizonyításra Vuja Ferdinándnak>z üzlet kötésénél állítólag jelen volt tanúnak a 3. sz. bizonyítási pontok fölött teendő vallomása mellé, a pótló eskü felajánlatára késznek ajánlkozik jtovábbá tekintve arra, hogy a panaszló kereskedő czég itt ugyan azon tanút az I. alatti bizonyítási pontokra kihallgattatni kívánja: végre megfontolva azt is: hogy azon tanúnak a mindkét részrőli bizonyítási pontokra leendő előleges kihallgatása nélkül a határozat a főügyre nézve egész biztossággal kimondható nem lenne, az alperes által közbevetett felebbezés folytánazt feloldani és a cs. kir. keresk. törvszéknek Vuja Feidinánd tanúnak a fennevezett bizonyítási pontokra, jelesen a viszonválasznál 3. sz. és a végiratnál I. a. lévőre, leendő kihallgatás.! utánazitélet újbóli hozatalát megrendelni határozta." (1860. decz. 12.) Ezen ítélet ellen felperesek a kir. hétsz. táblához következőleg indokolt felülvizsgálati folyamodást és semmiségi panaszt nyújtottak be: Azon állítás ellenében, hogy az ellenfél, tagadásai bebizonyítására pótló hitére hivatkozott, felhozzák, miszerint tekintetbe nem véve a tanúnak nem csak aggályos de elvetendőségét is, e félerejű póthittel nem lehet oly hatályú bizonyítékot létesíteni, minőt ők nyújtanak meg nem támadott hiteles könyvükhöz felajánlott póthitükkel. Csak azon kivételes esetben engedtetvén meg egye3 tanú vallomása mellett a póthit, midőn más bizonyítékok hiányzanak. Figyelembe veendő lett volna azon körülmény, hogy felperes alperesnek könyveit kérte felmutatni, hová ön maga jegyezte fel a tényre vonatkozó adatokat. Bebizonyíttatván pedig, hogy az ellenféli tanú azon oknál fogva elvetendő, mert alperesnek szolgálatában nyerességi részletet huzó segéd, kinek érdekében fekszik, hogy a jelen ügy főnöke s illetőleg az ő részére is dűljön el, s annak kihallgattatása még is elrendeltetett: csak a prtás szab. megsértésével lehetett a felperesi aggálytalan tanuk kihallgatását mellőzni. Hogy pedig ők is hivatkoztak az alperesi tanura, nem szolgálhat okul, mintha annak kihallgatása által nem lehetendett döntő ítéletet hozni; mert arra történt föltételes hivatkozások által, annak alperesi tanuképeni elfogadhatását meg nem engedék. Egyébiránt ők csak is ugyhivatkoztak reá, ha, hogy könyveiknek hitel nem adatnék, azoknak hitelessége azonban sem alperes sem a törvszékek által kétségbe nem vonatott. A semmiségnek tehát méltó alapul szolgált azon körülmény, melynél fogva az alperesi tanúnak két más aggálytalan tanú által kimutatott elvetendősége daczára, annak kihalgattatása még is elrendeltetett. (1861. aug, 9.) Erre a hétszemélyes-tábla következő végzést hozott: „A kir. hétszemélyes-táblának váltóosztálya tekintve, miszerint felperesnek felülvizsgálati folyamodása és semmisitő panasza oly másod birói határozat ellen van intézve, mely által tanú kihallgatás rendeltetett, mely végzés ellen ugy a kérdéses felebbezvény benyújtásakor életben volt. id. p. prtás 319. §. mint az 1840. XV- t. cz. II. R. 134. §. értelmében itt fel folyamodásnak nem lévén helye, felperesnek érdeklett felülvizsgálati folyamodványát és semmiségi panaszát visszautasította." Ezen végzésnek a felekkel történt közlése alkalmával az e. b. törvszék tanúkihallgatási határidőt nem tűzvén ki, alperes annak kitűzése végett folyamodott, de folya-