Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 59. szám

248 inény emeltetik ki, hogy alperes az alku megkötésekor a tény, s a leendő fizetések ezüstbeni teljesítését egyik üzleti könyvébe saját kezűleg jegyzé be, de felhozott, és felperesekhez 1859. jul. 20. levelében is ezüstbeni árszabályról beszél. — Mind ezek folytán kérik magoknak a póthitet odaitéltetni, szükség esetében megkínálják alperest állításaik ellenkezőjére leteendő íőhittel. A viszonv ál ászban alperes ismétli, hogy ó csak egy rendbeli indigót rendéit meg, s minthogy íelperesek csak is egy rendbeli 5 írt 95 kros indigóról tesznek említést, ő a második nemű, 6 írt 30 krosnak fizetésére nem köteleztethetik, annál kevésbé pedig, minthogy hasonló rendelményezésre egy harmadikat nem bízott meg. Egyébiránt az ellenféli azon kifogást illetőleg, hogy a beküldött számlabeli ár ellen kellő időben nem tiltakozott s az áruczikket hasonlag kellő időben a beküldők rendelkezésére nem bocsátá, — állítja, miszerint hasonló kötelezettség törvényben nem gyökeredzik; és ő azt békés kiegyenlítés reményében halasztotta el. Különben pedig ő felperesek megbízottjával szerződvén, csak is neki köteleztetett az ár elleni nehézségét és az áruczikkek el nem fogadását nyilvánítani. Hogy azonban alperes jul. 20. a felperes háznak mégis hasonló nyilatkozatot tőn, az egyedül loyalitásának tudandó be. Az indigónak állítólagos 5 frt 90 krban lett kialkudása iránt Wuja Ferdinánd tanura hivatkozván, egyúttal a kínált főhit letételére is ajánlkozik, miután felperesek a könyveik melletti póthit letevésére azért nem alkalmazhatók, minthogy ezen könyvek egyedül megbízottjuk nyilatkozata folytán támadhattak, kit pedig tanúskodásra alkalmatlan egyénnek nyilvánít. Felperesek végiratukban tagadják alperesnek azon állítását, mintha a felhozott B. és D. alatti okmányokkal bebizonyította volna azon körülményt, hogy csak egy nemű indigót rendelt meg, miután az elsőben pótrendelményröl tétetik említés, mi a kérdéses próba indigónak valóságos megrendelését fül tételezi, de D. a. levelében alperes határozottan megczáfolja magát, midőn azt mondja: „Ihr Herr Schöner verkauft mir die in Rede stehenden Sortén Java-Indigo,'- elismervén mindkét nemű áruczikkeknek létezését; tagadják mint ha csak egy nemű áruczikkekről szóltak volna, holott a kiállított számla, de a kereset is két rendbeli indigót érint. — Azon alperesi tagadás ellenében pedig, mintha az árunak nem ezüstben, hanem bankjegyekbeni fizetésére kötelezte volna magát, vonatkoznak alperesnek már érintett saját levelében tett következő nyilatkozatára: „Ihr Herr Schöner verkaufte mir die in Rede stehenden Sortén Indigó a 5 frt 90 kr. O. W. in Si 1 b er zu dem am 16. Márz als am Tage des Abschluses gestandenen SilberagiosvonlO1^ %." Megemlítik továbbá, miszerint válaszukbani azon állításukat : hogy alperes megbízottjuk jelenlétében egyik könyvébe sajátkezüleg vezette be az alkukötést és ezüstbeni fizetést, nem merte vagy nem tudta megczáfolni, érintetlenül hagyván azt. Tekintve tehát, hogy alperes maga elismeri először: miszerint két rendbeli indigót rendelt meg; máso d s z o r: hogy annak fizetését ezüstben kötelezte, ők legfelebb is kétségen felüli könyveik melletti póthitre lehetnének kötelezhetők. Azon állítást illetőleg, mintha senkit arra törvény nem kötelezne, hogy a beküldött számlában foglalt ár vagy áruk el nem fogadása esetében az iránt tiltakozzék s tiltakozását kellő időben nyilvánítsa, megjegyzik, hogy á fenforgó viszonyok kereskedelmi ügyre vonatkoznak, hol a szokás is törvénynyé vált, s a hallgatagságból nem az el nem fogadást, de egyenesen a beleegyezést lehet és kell következtetni. J) Alperes megbízottjuk közbejöttével rendelt és alkudott ugyan, de az áruczikkeket valamint a számlát is egyenesen tőlük kapta; alaptalan tehát azon kifogása, miszerint tiltakozásával visszatérendő megbízottjukra várakozott, ki nevőkben leendő eladásra ugyan fel van hatalmazva, de nem képviseli őket minden tekintetben. Az alperes által felhozott tanúskodást feleslegesnek és meg nem engedhetőnek nyilvánítják: nem lévén az a prdtás értelmében alkalmazva, miután lakása hamisan jeleltetett, állása s foglalkozása pedig (kereskedő segéd, de nem mondatott meg, kinek szolgálatában), eltitkoltatott. Egyébiránt is a tanút nem csak aggályosnak de egyszersmint elvetendőnek állitják, miután az alperesnek szolgálatában áll, az az üzletből nyereség! százalékot élvező társa, és erdélyi fiók üzletének kezelője. E körülmények megállapítása végett alperesnek könyveit szakértőleg megvizsgáltatni s a fölhívott tanút valamint saját tanúikathit alatt kihallgattatni kérik. Végre megkínálják pro eventu alperest a fennebbi körülményekre a visszakinálhatlan főhittel. Megemlittetik még befejezésül, miszerint tudomására jöttek azon körülménynek, hogy épen a fölhívott alperesi tanú volt az, ki a inasod rendű indigót megrendelte. Kérik az ellenfél tanuját elvettetni, szükség esetében megbízottjukat,könyveik hitelessége mellett a póthit letétele végett könyvvezetőjüket meghiteltetni. További, de meg nem engedhető bizonyítás esetében kérik alperest könyvei előterjesztésére szoritatni s az alperesi tanú elvetendősége iránt saját tanúikat kihallgattatni. Az ellenvégiratban alperes állítja, miszerint segédjét nevében leendő rendelményezésre fel nem hatalmazta, valamint tagadja azon felperesi állítást, mintha könyvei egyikébe az ezüstben leendő fizetést bejegyezte volna. D. a. felhívott, jul. 20. levelében nyíltan kifejezettnek mondja, hogy a kérdéses indigónak fontját 5 frt 90 krral ezüstben, az alku megkötése napján 10%-en állott ezüst agio mellett vette. A tény ily állása mellett hitelt veszttetnekállítván a felperesi könyvkivonatot, melynek értelmében neki jogában állott, ezüstben vagy bankjegyekben fizetni. —Az ellenfél által leteendő póthitet azért nem látja helyén, minthogy felperesek megbízottja előterjesztésén támadván, csak egy oldalú, még az ő általa felajánlott póthit segéde tanúsága által támagattatik. Tagadja egyébiránt, hogy segéde társa, nyereségi illetményt húzna, avagy erdélyi üzletét vezetné. Könyvének előterjesztését azért nem tartja szükségesnek, mert az ügy eldöntése különben is tanuja vallomásán fog megtörni. A pesti cs. kir. keresk. törvszék következőleg itélt: .,Panaszlott Avakumovics Avakum tartozik Schill J. F. és társa felpereseknek 590 frt 80 krt. valóságos ezüstben, tall érokban vagy ezüst forintokban, vagy bankjegyekben a mindenkori bécsi váltófolyam szerint Frankfurtra vagy Augsburgra, annak 1860. jan. 13-tól egész a fizetésig járó 6 % kamatját hason pénzértékben megfizetni. Indokok : J) El nem fogadás vagy más feaakadás esetében az azonnali rendelkezésre visszabocsátás szokása, Európa minden műveltebb államában divatozó szokás s mindenütt kötelező erejű. így hazánkban is s különösen Pesten átalánosan elfogadott szokás kereskedők közt azon kötelezettség, az árut oly esetekben azonnal rendelkezésre visszatéríteni. Ezt forgalomban a vagyonbiztosság okvetlenül szükségessé tette ; főleg korunkban a kereskedelmi viszonyok azt nélkülö2hetlenné tették. Azt megingatni, sérteni, főleg az ugy is gyanakodó külföld irányában, csak hitelünk tetemes megrontásával lehetne. Szerk.