Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 59. szám

Pest, péntek 1862. Annust. 1, 59. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Vitás kérdések. — Kúriai ítéletek : magánjogi ügyekben. 1. Tartozik-e a kereskedő s mennyi idő al tt az áruczikk beküldőjét az iránt értesíteni, hogy a czikket el nem fogadva, azt neki rendelkezésére bocsátja ? 58. Lehet-e a hiteles kereskedői könyvet aggályos tanú irányában mellőzni ? 3. Alkalmazható-e a tanú, ha elvetendősége kitűnik? ]) Schill J. f. és társa stuttgardi kereskedőház 1859. évi mart. 16. Schőner utazó ügynöke által Avakumovits Avakumnak 94 font mennyiségű Javaindigót, fontját 5 frt 95 krral, és 5 font finomabb nemű indigót, fontját 6 frt 30 krral alkudva adott el; egyúttal meg lón határozva, hogy az 590 frt 80 krnyi vételár valóságos ezüstben leend fizetendő, vagy bankjegyekben M. Frankfurtra vagy Augsburgra szóló bécsi váltó folyam szerint; azonnali fizetés eseteben 5 % lévén pénztári leszámítolási dijjul (Sconto) kikötve. A stuttgardi ház a megrendelést eszközlendő, ugyanazon évi mart. hó 30. a kérdéses indigókat megküldi, leveléhez mellékelvén számláját, melyben szórulszóra áll: „zahlbar in effectiven Silber (Thaler et G-uldenStücken) oder in Banknoten zum jeweiligen Wechsel Wien. Curs, auf Frankfurt a. M.oderAugsburg."Fizetés nem történvén, az eladó kereskedő ház 1860. évi jan. 13. a pesti volt kereskedelmi türvszéknél keresetét megindítja, 2) előadván benne a fennebbi tényállást s kéri alperest számlája értelmébeni fizetésre köteleztetni. Alperes ellenbeszédében tagadva a kérdéses indigónak, a mondott árban s valóságos ezüstben leendő fizetését, s tagadva, hogy a felhozott számla tartozását igazolná, a tényálladék földerítésére előadja: miszerint 1859. mart. közepén felperesek megbízottja által egy nemű indigót rendelt, azonban csak 5 frt 90 krral fontját, 5 % leszámítolás mellett de nem ezüstben, hanem csak bankjegyekben leendő fizetés mellett, minthogy pedig felperesek 1859. mart. 30. kétrendbeli indigót küldtek neki s a számlában annak fontját 5 frt 95 krral számítva, a fizetést ezüstben követelték, az áruzikket az eladók rendelkezésére hagyván, a fizetést megtagadta. Nem kötelez1) E kérdések, melyek bár az itt közlött jogeset alapját képezik, az eddigi bírói ítéletek nagyobb része által egészen a feltűnésig kellő figyelem nélkül hagyattak, legközelebb a Hétszemélyestábla osztálya elébe kerülvén eldöntésül, ez a kereskedelmi körökben is annál nagyobb íeszültséggel váratik, minthogy itt nemzetközi forgalmunk s hitelünk is érdekeltetik, mi a közelebbi időkben, ne csűrjük csavarjuk, csakugyan nagyon megingattatott jogkiszolgáltatásunk által. S z e r k. 2) Tehát ma-holnap már 3 éve ez ügy folyamának. Valóban ha ily egyszerű s világos ügyek is oly hoszas időt igénylenek, akkor nem tudjuk, mi szükségünk van a szakbiróságokra. S z e r k. vén pedig őt törvény, hogy egyéb mint folyó pénznemmel azaz bankjegygyei fizessen, s miután felpereseknek könyvkivonatában hiányzik az oszt. birodalomban megkívántató szabályszerű könyvvezetés igazolása, de felperesek nem is személyesen, hanem megbízottjuk által kötvén meg az alkut, ennek pedig ő 1859. máj. közepén kinyilatkoztatta, hogy a fen forgó félreértések folytán az áruczikkeket rendelkezésre hagyja, de az alku megkötésekor az ár megszabásánál félreértés forogván fenn, az meg nem kötöttnek tekintendő : O csak is az áruczikk visszaadására köteleztethetik. Keri tehát felpereseket keresetükkel elmozdittatni. A válaszban felperesek tagadván az alperesi állításokat, felhozzák, hogy alperes meghatalmazottjuk által 94. font indigót 5 frt 95 krral személyesen rendelt meg ,• az 5 font finomabb neműt pedig 6 frt 30 krral egy az üzletben jelen volt egyén, kit alperes, megbízottjuknak mint erdélyi üzlete vezetőjét mutatta be, ki egyébiránt az egész rendelménynél befolyásos szerepet játszott, rendelte meg a már érintett összegben s fizetési feltételek mellett. Érintetik, miszerint alperes az alkunál a 94 fontra vonatkozólag a fentebbi föltételek mellett eleinte ugyan csak is 5 frt 90 krt akart adni, végre azonban az alku 5 frt 95 krban megköttetvén, a rendelmény martius 30. a számlával együtt megküldetett. Alperes pedig akellőidőbensem a s z á m 1 ab e 1 i á r, sem azáruellen kifogást nem tévén, annál kevésbe, hogy az átvételt vagy kifizetést megtagadta, illetőleg aziránt tudósította válna, hanem a pénz fölvétele végett máj.közepén megjelent megbízottjuknak oda nyilatkozott: hogy miután ő kész fizetés melletti kötést tőn, jelenleg csak is azon agiobeli különbséget tartozik fizetni, mely a kötés napja és a fizetés között fölmerült azaz 12 % kártalanítást. Ekkor az ezüst agio 40 °/0 volt. Érintetik továbbá, miszerint a felek időközben levelezésbe bocsátkozván, felperesek még 1859. szept. 16. oly értelmű egyezkedésre voltak hajlandók, melynek folytán vagy (még 6 hónap múlva) is 5 °/0 leszámítolást engedének, avagy az ezüstnek agióját csak 12 %-ben fognák megállapítani. Ekkor az agio 23 °[0 volt. —Az egyesség azonban a kitűzött határ idő alatt nem sikerülvén, a kereset megindittatott. Alperes tehát sem a számlában nyilvánított összeg ellen kellő időben óvást nem tévén, sem az áruczikkeknek rendelkezésre bocsájtását íelpereseknek tudtára nem adván, a történt alkunak kötelező erőre lett emelkedése kétségtelen. Sem törvényi, sem gyakorlati szempontból nem áll, hogy valamely üzlet meghatalmazottja által ne képviseltethesse magát, — a felperesi könyvek hitelessége pedig a kir. würtenbergi éscs. kir. ausztriai követségek hitelesítése által kelló hitelt érdemlőknek bizonyulván, alperes legfelebb is azoknak megvSzsgáltatását kérheté, s ha azok hiven vezetetteknek bizonyultak, felpereseknek leendett a pót hit odaítélendő. — Végre még azon körülA nyomdának más helyiségbe lett költözése miatt lapunk nyomatása elkésett. 59