Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 57. szám

240 közt minden irás nélkül tette is. Ha tehát alperes testverét a p. t. k. 893 — 1001. §§-ban körülirt kdesönkötésre kívánta szorítani, azt világosan kikellett volna jelenteni; igy azonban a meghatalmazás nem Darleihen kötésre, hanem G-eldanleihe-re szólt, ez pedig semmi egyéb mint pénzbeli kölcsönzés, mely a szerződő felek kölcsönös egyetértése szerint különböző feltételek alatt létesül, s mi váltó által még mindig a felhatalmazás korlátain belül köttethetett. Ezen meghatalmazás soha vissza nem vonatott, mit alperes nem is állit, tehát annak joghatálya 1852. évben meg nem szűnt; és az a törvény minden kellékeivel bir; miért alperes meg sem támadja, és az akkoriban érvényes vtk. II. r. 98. §. szerint ily magán oklevél azon személy ellen, mely azt aláirta, mindenkor bizonyít. Alperesnek az óvás elmulasztásából meritett ellenvetése elvetendő, mert a váltón telepes nincsen, s ekkor óvás nem kívántatott a jog fentartására. (Vége köv.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. itélő táblán. 602. Molnár Júlia Szabó Istvánnőnek férje Szabó István ellen 780 frt. iránti perében végeztetett: Felperesnő követelése az 1145 frtnyi vételár hátraléknak C. szerint 1862 évi Pünkösdre kikötött s kizárólag alperes kezeihez történendő fizetése által veszélyeztetve leendvén, következőleg az elrendelt biztosítási végrehajtás az 1840. XV. t. cz. II R. 146 §-a értelmében helyt foghatónak találtatván, az eljáró bíróság végzése elvileg jóváhagyatik ugyan, minthogy azonban a C. a. adásvevési szerződés szerint az illető vevők az elárusított házra betáblázott s felperesnő által közösnek beismert 315 frtnyi tartozás törlesztését elvállalák,s ennek folytán az általok fizetendő vételár 1245 o. ért. frtra olvadt le, felperesnő biztosítási joga 622 frt 50 krnyi ősszegre korlátoltatván, az iratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1862 jun. 18. 2083. P. sz. a. Előadó: Barthos János ktb.) 603. Uray Bálintnak — Böszörmény városa elleni végrehajtási ügyében határoztatott: Ezen végrehajtási ügy egyedül Kováts Endrének mint Hajdu-Böszörmény városa hadnagyának, ugy szinte Kovács Sámuel és több ráczvidi állítólagos magán birtokosoknak, a végrehajtás folytatását megrendelő végzés, s illetőleg az ezen végzés elleni felfolyamodásokra é? semmiségi panaszokra hozott visszautasító végzések elleni felfolyamodásaik folytán vétetvén vizsgálat alá: miután az 1860. évi szept. 20. napján már megkezdett, de tettleges ellentállással megakadályozott végrehajtás folytatását megrendelő, és az 1862. évi mart. 24. 825. sz. a. kelt végzés elleni felfolyamodások és semmiségi panaszok az id. tör. szab. 98-ik §-ban kiszabott határidő alatt nyújtattak be, s annál fogva úgymint elkésetten beadottak visszautasithatók nem voltak; ugyanazért az eljáró megyei törvszéknek f. é. 954. és 962. számú visszautasító végzései megváltoztatván, a f. é. mart. 24-én 825. sz. a. kelt, és a végrehajtás folytatását megrendelő végzés elten a fennevezettek által benyújtott felfolyamodások és semmiségi panaszok elfogadandóknak találtatnak ugyan ; mindazáltal Kovács Endre Hajdu-Böszörmény városa hadnagyának fel folyamodását és semmiségi panaszát illetőleg, tekintetbe véve, hogy az 1860-ik évi szept. 22. 5553. sz. a. kelt végrehajtási jelentés szerint, a megkísértett végrehajtási eljárás tettleges ellentállással megakadályoztatott, s ilyképen a hatalomkar kirendelésének szüksége igazolva van, tekintetbe véve továbbá, hogy a végrehajtás ideje és helye az ideig. törv. szab. 113. §-nak megfelelőleg a felebbezett első bírósági végzésben kijelelve vannak, s a mennyiben a végrehajtási határnap rövidebb időre tüzetett ki, azon felül, hogy a most felhívott szakaszban a megítélt ingatlan javak tettleges átadása eseiében bizonyos határ idők nem állapittatnak meg, az első bíróság által nem is ujabbi végrehajtás foganatba vétele, hanem a már megkezdett, de ellentállással megakadályozott végrehajtásnak folytatása rendeltetett meg; tekintetbe véve végre, hogy az ideiglenes törvénykezési szabályok 122-ik §. rendeleténeka végrehajtásilag lefoglalt, és a fennhagyott birtokokról is felvett térrajznak a végrehajtást teljesítő bírósági személy általi bemutatásával elég tétetett; továbbá, hogy a felfolyamodásban, az időközben telekkönyvezett egyes birtokosok jogának sérelme, és a beruházások megtérítése iránt felhozott ellenvetések is, annyival kevésbbé jöhetnének figyelembe, mert egy részről a zálogváltási foügyben a kereseti zálogos birtoknak kiválthatósága egy részben épen a felfolyamodó város mint alperes által előgörditett Ráczvidi egyes birtokosok magán igényei ellenére és elmellözésével állapíttatott meg, más részről pedig a megítélt zálogos birtokon netalán létező beruházások iránt a felíolyamodó város felperessége alatt indított felszámolási per is szinte már jogérvényesen eldöntetett. Végre Kovács Sámuel és számos ráczvidi állítólagos magán birtokosok felfolyamodását illetőleg, miután ezen utóbbi felfolyamodásra vonatkozólag a jelen, közvetlenül nem felfolyamodó , hanem Hajdu-Böszörmény városa ellen intézett végrehajtás tárgyát, egyedül az Uray Bálint felperessége alatt, nevezett város mint alperes ellen lefolytatott perben hozott jogérvényes ítéletek képeznék, ezekben pedig határozottan kijelentve lenne, hogy felperes Uray Bálintnak megítélt ráczvidi összes birtok alperes város által felperes elődeitől zálogban tartatván, a pernek függőben létezése alatt, bár mily czimen történt birtok változások felperes végrehajtási jogának megerőtlenitésére nem szolgálhatnának ; felfolyamodók pedig az ezen ítélet végrehajtását elrendelő végzés ellen alkalmatos jogorvoslattal nem éltek, sem a végrehajtás ellenében az akkoron hatályban volt perrendtartás 447-ik. §-a értelmében igényeiket, melyek a felebbezett végrehajtási végzésben is fenhagyattak, nem érvényesítették, azon körülmény végre, hogy fel folyamodók az 1860. évi szept. 20. megkezdett végrehajtás után készült telekkönyvbe magokat mint tulajdonosok bejegyeztették, melybe Uray Bálint végrehajtási joga csak azért nem kebéleztethetett be, mert azon i végzés világo> szavai szerint akkor telekkönyvek még nem léteztek, a már megkezdve volt, de csak is a tényleges ellentállás miatt nem eszközölhetett végrehajtás folytatását többé fel nem tartóztathatná: mindezeknél fogva az eljáró megyei törvényszéknek f. é. mart. 24. 825. sz. a. hozott végzése helyben hagyatik, s az ügyiratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1862. június 28. 2270. sz.a.Előadó: Chernél Elek ktb.) 604. Hammersberg Lászlónak, mint néhai Farkassányi Sámuel csődtömege gondnokának — Ducsay János és Anna ellen 4200. o. é. frt és járul, iránt indított perében ítéltetett: A szóbeli eljárásnak, írásbelire leendő változtatása, és az ügyut kérdésében, alperesek által közbevetett semmiségi panasznak, az első bíróság által felhozott okokból hely nem adatván: — az ügyérdemét illetőleg: — miután Ducsay János első rendű alperesnek fizetési kötelezettsége, a K. és M. alatti levelek, de kivált az I. alatti