Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 56. szám

236 merész rablás nekik tulajdoníttatik, midőn több mint 15 vásáros szekeret, számos szabókkal stb. 5 vagy hatod magukkal megállítottak és sorba kirabolták közel 20 ezer írtig, az elvett budákkai mentékkel stb. magokat azután felczifrázván, s igy itt parasztosan amottpedig uriasan felöltözve jelenhetvén meg. Vakmerő tevékenységüknek azonban, azon b/zonyossággal,miképabban csakugyan a Döntiék szerepeltek s köztük a Bogárék is vádlottal együtt, legkitűnőbb jelenségét Alsó-Dabason nyilvánították, hol f. év febr. 7. este vacsora időben Bereczky Miklós közbirtokos házába be mentek fegveresen, az udvaron volt cselédeket egy szobába behajták s azután a háziurat keresték fel, a jelenlévőknek — kik közt mint vendég a helybeli ref. lelkész Tóth Ferencz is jelen volt, töltött fegyereiket neki szegezték, és különbeni agyonlövetés fenyegetése mellet apénzük s drágaságaik kiadatását követelték. A házi ur ezen 5 — 6 fegyveres rabló irányában minden ellenállást hasztalannak találván, zsákmányul engedé mindenét. A rablók nem is késtek minden értékesebbet összeszedni, nevezetesen 680 pfrt készpénzt, 18 evő és 18 kávés ezüst kanalat, 6 kis ezüst kést, 2 arany órát, 2 ezüst sarkantyús csizmát, fehér neműeket, asztalruhákat tuczatként, több vánkust, dunnát, köpenyegeket, budát, bekest, 3 fegyvert, nadrágokat s más öltönyeket, sőtmégkét mázsa szappant is. Ajelen volt lelkésztől 37 pfrtot, 1 tallért, 3 húszast, 20 d. hat krost, melyeket inge alatt hordott mindig magával, és egy kettős csövű pisztolyt vettek el. A rablott holmikkal két kocsit raktak meg, egyikbe B. urnák két lovát is befogták, s miután a jelenvoitakat öszszekötözték, felpakolva a két kocsin, elvágtattak a Tisza vidéke felé. — Ut közben néhány nap múlva egy más rablást hajtottak még végre, t. i. a peszér.i pusztán Steiner J. israelita haszonbérlő házában, hol szinte fegyver neki szögezéssel s fenyegetéssel fellépvén, 1150 pfrt készpénzt, több gyűrűt, arany órát, fegyvereket, s egyéb holmikat elraboltak 2 lóval együtt, megjegyezvén mikép sem itt, sem Dabason kegyetlenkedést, testi bántalmazást stb. nem követtek el. Mindezen rablott holmikkal Szeged határában megállapodtak, és nagy valószinüsé^gel a csengelei pusztán, hol a rabolványon megosztoztak. E műtétnél azonban összevesztek, Dönti mint főnök nagyobb részt követelvén, mi egyik társat oly dühbe hozott, mikép fogta fegyverét és Döntit agyon lőtte, hullája azon pusztán egy kútban később feltaláltatván, mi azért is érdekes, mert ujjain azon gyűrűk találtattak, melyek Steinertől raboltattak, s melyeken a St. neve vésve van, azok máig a Szeged városi kapitányságnál létezvén. Ezekre, Pest megye — hol statárium volt kihirdetve — elrendelte e banda ellen (f. é. mart. 6.) az üldözőbe vételt az egész mintegy 80 főnyi — panduri erővel. — Ennek egyik szakaszával a kecskeméti csendbiztos Kis-kőrös táján a tazlári pusztán Bogár házánál rajok is bukkant, de hatan lévén, nem tárta biztosnak a sikert, azért kettőt embereiből segélyért küld, mi alatt azonban folytonos lövöldözések közt a rablók kocsiba fogtak, s vágtatva elhajtottak, üldöztetve 7-én Majsa felé voltak, de mindig akkép rohanva, mikép egy lovuk kidőlt, de szerszámait levagdalva, visszahagyták s tova irarnlottak, utjokban egy szegedi tanyán 4 jó nyerges lovat rabolván s ezután ufjokat lóháton folytatván, hol a pandúrok nyomukat egészen elveszték. — Cs.ikhamar azonban hire jött, hogy ismét mutatkoznak Pest megyében, szegény legényi requisitiójaikkal a dabasi, pótharaszti, ujhartyáni pusztákig felhatolván. Ismét üldöztetvén Pótharaszton rájok törtek, és itt Bartucz M. meg sebesülvén, visszamaradt és apr. 17. Dabason statarialiter ki is végeztetett. Társai ismét a Tisza felé tartottak, hol nem sokára Fél egyház határában egy csőszre rátörtek, de az magát erősen eltorlaszolván, be nem mehettek, sőt az kilővén, ör. B o g á r t ugy találta, hogy meghalt, a többi a házat felgyújtotta a csőszre s ben levő házbelijeire, kik éltöket azzal menték meg, hogy a csősz tapaszt csinálván, ugy elzárt minden nyílást, hogy a fűst be nem hatolhatott. — Halas táján szétverettek, s folyvást üldöztetvén, futásukban Baski alul lova kidőlt, s gyalog menekült a jász-kun benei pusztára (jun. 18.) de Ballá K. csendbiztos által észrevétetvén, özv. Cserepesné tanyájába beszorittatott, hol látva nem menekülhetését, magát agyonlőtte. Ujabb társaik közül jun. 27. 3 elfogatott Kis-Kőrösnél a bocsai pusztán és rögtön bíróság elébe állitattak, s közülök Zsolnai máskép Zsibrita el is Ítéltetett s felakasztatott Q'úl. 8.) Jakus B. s Rádi M. pedig rendes perútjára bocsátattak. A két Bogár fiú.kik a Beniczky Zsigrai,Redl,Fiáth és Zalai-féle tanyákon apróbb portyázást srequiralást tettek, miután magokra maradtak, a csongrádi tanyákra vonultak,de az üldözés folyvást tartván, jul. 11. G-ut Pintér János tanyás házánál a csongrádi pandúrok rájok akadtak, és pedig alvásuk közben. Jakab az istálóban, Imre pedig a ház előtt padon feküdt, ki midőn felébredt, már kezein kötél volt, felugrott s mellette fekvő fegyveréhez kapott, s felkiáltván, minden lehető ellentállást kifejtett, de hasztalan, legyőzetett, mig öcscse ki a kiáltásra felébredt, kiugrott s épen a ház előtt messze elnyúló kukoriczásba futott s menekült, visszahagyva fegyvereiket, paripájaikat, nyergeiket, melyek különösen b. Redlitől vitettek el. Ifjabb Bogár Imre azonnal kiadatott 1 Pest megyének, melynek területén követték el rabló tet! teiket, és hová való volt Bogár I. 14-én átadatott és a tanuk előállítása iránt azonnal intézkedés történvén, 17-ón a rögtön bíróság elébe állíttatott. Legelső kérdést képezé a statáriumra igényelt 20 éves életkor, Vadkertről a kereszt levél megérkezvén kitűnt, mikép f. év april 6-án volt 20 (s nem .23) éves. — A i bűntényre nézve a tanuk kivilágiták, mikép ifj Bogár Im; re mint a többi Bogárék, a fennt elősorolt Dönti féle rab| rablások s portyázásoknál mindenütt jelen volt, de ugyanegy rablási tényre az avas bűnvádi eljárásunk által kivánt két tanú nem találkozott ; mig a rab — főleg kezdetben — mindent nagy bátorsággal tagadott. Nem volt reá semmi hatással azon biztos, minden kétséget kizáró vallomás, melyet Tóth F. dabasi lelkész szemébe tőn. „Ismeri-e kérdeztetett a tanutói?-' „Hogy-ne felele már kiskorától mind őt, mindöcscsét Jakabot ki most még csak 18 éves, apjokkai együtt. Sokszor s rég intettem őket, midőn láttam, hogy apjok mellett a legroszabb példaadásban nőnek fel, és gonosz tettei hatása alatt ők is elromlanak ; s megmondottam nekik, hogy ha nem térnek meg, az Isten büntető keze végre is elérendi." A lelkész szemébe mondá, hogy a dabasi rablásnál ó is ott volt, „Te voltál — mondá — ki kezeimet kötéllel oly szorosan összekötéd, hogy kértelek, csak kicsit is tágítanál rajta, de te nem tetted azt.*' „Ha mondja is t. ur — felele — még sem igaz, hogy ott lettem volna.41 Azután keservesen elpanaszlá a lelkész, hogy egész életének nehezen megtakaritgatott szerzeménye azon Ö-zvegecske volt mit Bogárék elraboltak, melyet ugy őrizgetett, hogy azt ajelen időszaknak súlyos bizonytalansága miatt mindig magával inge alatt hordott, pisztollyal együtt, hogy megvédhesse, mi még sem használhatott. •— Ezen tanú mellé azonban később a dabasi vádtényre nézI ve Bereczky M. földbirtokos állt elő, ki Aradról távirat utján hivatott fel. Ez szembesittetvén vádlottal, abban