Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 50. szám - Örökösödési törvényeink multja s jövője 10. [r.]

211 csak akkor bocsátathattak a gyámságra, ha az ősi javak vegyesek: manifeste utrumque sexum concernentia, különben sem a végintézkedésiem a törvény által. *) Szembetűnően eláruljak e jogszokások azon gondoskodást, bogy az ősijavak családnáli féntartása, megőrzése minél inkább biztosittassék, mi t. i. az öröklésre hivatott fi vérrokonoktól leginkább volt várható; miért ha épen ez érdek az ő részükről veszélyezettnek mutatkozott, p. o. ők saját ősi javaikat elpazarolták, csak akkor kivételkép voltak mellőzendők. E gyámsági szabályokból is látható, mikép az ősi javak nem egyéni, hanem családi jellemet viseltek, azok az összes család vagyonául szolgáltak, s ily családi jog alapján örököltettek. Ezen elvek és szokások pedig mint láttuk, tisztán s kiválólag hűbér — ősiségi elvek. És azokkal voltak hasonlóan a társalmi élet összes tényezői szoros öszhangzásban. Mellőzve a birtok szerzésnek, elidegenitésnek, öröködésnek, zálog, adósági rendnek, tehát a kötelmi jog legfőbb részének is már fejtegetett szabályait, csak azt emeljük ki ujolag, mikép azon korban az ipar, forgalom, művészet, szóval az ingó értékek forrásai hiányozván, a foldmivelés volt a vagyon egyedüli forrása, mi oly nemzet gazdászati állapotot szült, melynek ismét legjobban megfelelt a hűbériség s ősiség rendszere. A foldmivelés szükséglete egy uj viszonyt, a földhöz-kötötség — a jobbágyságétidézte elő. Mint Angliában a hűbérbirtokosok a honvédi szolgálatok terhe alatt képtelenek lévén aföldmivelést gyakorolni, kényszerittettek földjeiket bizonyos szolgálatok mellett az alsóbb nép osztálybelieknek művelésre át adni. 2) Ugy hazánkban is ugyanezen hűbéri szükségek, ugyanazon tényt idézték elő már 1-ső királyunk alatt. így alakult a földes urs jobbágyközti hűbéri viszony, a romai servus és középkori hűbéres fogalmának keverékéből, mit a régi francziák: subordination de 1'homme á la térre—neveztek.Egész lényege a hűbériség alapjául szolgált földbirtok szükségleteiben központosult. Ajobbágy a földbirtokról, melynél az ősi szinte megkülönböztetett a szerzeménytől nem rendelkezhete, sőtt az uri földek bedolgozására s ezzel járó más tartozásokra is köteleztetvén, azt el sem hagyhatta, s a törvény engedélye után sem a f. ur engedélye nélkül; földjeit el nem oszthatta, fel nem darabolhatta ; ha a szolgálatokat nem teljesité, büntetés alá került, sőtt földjeit el is vesztette; azok (ujabban az ősiek) magszakadáskor mint nota eseteiben is a f. úrra szállottak ; (III. 30.) ki az öröködést, a szolgálatok teljesítésére képesebb fiágra szoríthatta — mindazon érdekben, hogy a nemesi földbirtok conserváltassék és szükségei kielégittessenek; tehát mind az ősiség s a hűbériség czéljainak megfelelőleg. Azért ') Az érintett szabályok forrásai: Verb. I. 116. 1. 2. I. 53. 113. §• 4. 5; 116. pr; 121. 1.2.1. 119. §.5.1. 117. §• 1.3.—1659. 45. *) Mint nálunk ugy Angliában is azon szolgálatok, a munkán kivül, melynek az úri föld bedolgozására elégnek kellett lenni, pénz, állat, s térménybeli adózásokban á lottak. A hűbér szerint hűséggel is le voltak kötve f. uruknak, mint nálunk is, mit földjeik elvehetése s átszállási viszonyuk mint a f. ur elleni tanúskodás kizárása s az irántoki tisztelet, engedelmesség, pártolás éssegélyzés kötelessége is (I. István I. 2. 19.) eléggé bizonyit, s minek megfelelő volt, az uri védelem minden megtámadás s üldözés ellen, tehát a bíróság előtt is mire, már aRegistr. Varad tanúság, és a jobbágynak f. ura általi képviselése, honnan az impensio juris (III. 25. 26.) s az uri bíróság így fejlődé ki e viszony F r a n c z i a-országban is mind a költözhetésre, mind a tartozásokra nézve, ugy hogy néhol p. o. Fr. Comtéban 1789-ig fennállott legszigorúbb alakjában. B1 a c k s o n e II. c. IV. Laferriere V. Német országban természetszerűleg hason viszonyok. öröködésük, mely p. o. ősiekben a megosztozott oldalágat nem illeté, vagyonuk átszállása, gyámságuk, rendelkézési joguk szabályai is az ősiség és hűbériség jellemét viselék. Mindezek világosan mutatják, mikép a hűbérség kifolyása, az ősiségi rendszer, kora szükségeinek teljesen megfelelvén, épen ez okból szoros kapcsolatban állt azon kor összes társalmi intézményeivel, öszhangzásban az ősi jogrendszer minden tényezőivel. Alkotmányos és magánjogi életünkben alig volt tényező, mely befolyása alatt ne állt volna. Ha tehát bár részleteiben visszahozatala terveztetik, méltán kérdhetjük, meg vannak-e azon szükségek, melyek azt előidézték, azon kapcsok, melyek az állam rendszer elemeihez kötötték? Ugy hisszük, ennek vizsgálata nem kevés világot vethet azon törekvésre is, mely a hűbériségen alapult 47. alkotmány után leskelődik. (Folytatjuk, i Szokolay István. Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben A kir. itélő táblán. 548. Friedman Jakabnak Zavadszky Antal ellen egy, 400 írtról szóló teritvénynek kiadatást és 200 pfrt megtérítése végetti perében (melyben a lőcsei cs. kir. vo!t járás bíróság által felperes keresetével elmozdittatván, alperesnek okozott 14 frt 48 kr. perköltség megfizetésére köteleztetett, mert felperes előadta, hogy alperes neki azon ígéretet tette, hogy a Schmőgni birtokot G-artsár Jánostól felperes részére alhaszonbérbe kieszközlendi, miért is neki felperes 400 frt jutalmat Írásosan biztosított, s 200 frtot készpénzben előlegesen ki is fizetett, minthogy pedig a kereset alhaszonbérletet felperesnek ki nem eszközölte, kéri alperest a 400 frtról szóló irat visszaadására és a 200 frt előpénz visszafizetésére itéletileg köteleztetni. Felperes ezen kettős keresetével elmozdítandó volt, mert az ellenbezédhez 1. sz. a. csatolt okirat szerint — melynek valódiságát felperes kétségbe nem vonta — felperes magát arra kötelezte, hogy Zavadszky Antalnak a kérdéses alhaszonbérletre vonatkozó szerződés aláírásakor 200 frtot fizetend, s minthogy a NB. a. irat igazolása szerint a kérdéses szerződés aláírása valósággal megtörtént, alperes e szerint kötelezettségének az albérlet megszerzését illetőleg eleget tett. Azon állítása felperesnek, hogy csak akkor lett volna köteles a 200 frt fizetésére, ha a kérdéses albérlet átadása megtörtént, nem áll, mert az l-ső sz. a. okiratból világos, miszerint a kötelezett 400 frt lefizetésének fele a szerződés aláírásakor, másik fele pedig az albérlet átadása idejére köteleztetett; miért is felperes keresetével elmozdítandó volt annyival is inkább, mert alperes ígéretének az albérlet létrehozását illetőleg eleget tevén, azon körülmény pedig, hogy az albérlet a földes uraság által helybe nem hagyatot, alperesre nézve joghátránynyal nem lehetett,) ítéltetett: Felperes által közbetett alaptalan semmiségi panasznak helye nem találtatván, az első bíróság ítélete az általa felhozott indokokból jóváhagyatik, s a per további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik. (1861. nov. 27. 4586. P. sz. a. Előadó: Barthos János ktb.) 549- Eger Katalinnak Balogh Antal ellen végrehajtási ügyében határoztatott: Alperes fölebb folyamodó sem