Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 50. szám - Örökösödési törvényeink multja s jövője 10. [r.]

210 többi kiváltságok s kedvezmények mind a nemesekre, kik államunkban avasallokat, hübérnököketpótiák, ruháztattak, minthogy a földbirtok az ő kezeik között lévén, csak ök teljesitheték a katonai szolgálatokat. Midőn a földbirtok által csak a nemesség képzé azon erőt, melynek az állam lentartása bel- és kül veszélyek elleni lehetőleges megóvása köszönhető volt,nagyon természetesnek találtat hatott, hogy csakis ők vegyenek részt politikai s törvénykezési hivatalok kezelésével az ország kormányzatában, s országgyűléseken a törvényhozatalában. Ily nagy fontosságú álam életi elemet képezvén a földbirtok nemeseknél, annak conserválása, a családok fentartásábfin nélkülözhetlen szükséglón. Azért az idegenek birtok képtelensége, gazért a lex amortisatisnis mindugyanazon czélból t. i. nem az idegenek, testületek, városok, (1542. 6. 33.) egyházak, kolostorok, templomok vagyonosodásának gátlására, hanem annak eszközlésére csupán, hogy a javak a családoktól el ne vonatassanak, s hogy azok el ne gynngüljenek, mi az állam legfóbb erejét gyöngithetendi; s minek gátlására intéztetett az ősiség nagyszerű intézménye is. Ugyanezen magas állami érdekből szoros kapcsolat alakult ősiségi rendszerünk és összes igazságszolgáltatásunk között is, mi épen azért egészen hűbéri jellemű volt. Mind az ősi bírósági rendszer, mind a jog kiszolgáltatás rendje arrairányoztatott, hogy a nemes birtokosok vagyon vesztése ellen, tehát a vagyoni fentar- j tás mellett minél nagyobb biztosítékok létezzenek. Erre szolgált nem csak az u r i bíráskodás,2) melynek hűbéri jelentősége főleg abban központosult, hogy a jobbágy birtokról, mi a nemes birtokosok tulajdonát képezé, mi körüli változások, veszteségek stb. tehát magára a nemesi birtokra is visszahatottak, az e körüli fontos kérdésekben maga ugyanazon földes ur, ki vagyonilag érdekeltetett, ítélhessen; s nem csak a vagyoni bíróságoknak, hová a jószágok iránti perek tartoztak, nagyobb bizalmat nyújtó collegialis s tökéletesb szervezete; hanem különösen azon hűbéri elv érvényesítése, hogy bíróságaik : p a r e s parium legyenek, miben a bizalom s biztosítéknak legfőbb forrása találtatott. Innen, hogy a nemesek mindig saját — nemesi — bíróságaikkal bírtak J) más fórum elébe nem vonathattak; és hogy régibb korban ügyeik, főkép fontosabbak,magában a kir. Curiában Ítéltettek, maga a Felség vagy személyesitője (Comes Curiae,) által; később a Felség elébe íölebbezheték peres viszályaikat, minek töredékeiaCancellariajogi körében, a mandátumokban — bár korunkban az igazságszolgáltatás véghetetlen hátrányára — legújabb időkig fenmaradtak. 4) Sőtt a ') Mint A n gl i á b a n, hol az idegenek csak a parliament által jogosíttathattak fel birtoklásra, különösen öröklés folytán. *) Frankhonban Cour seigneu riale mely elválaszhatatlan volt a birtoktól; Angliában: Court Báron; s mindenütt aCuria Regis képezé a legfelsőbb bíróságot, hová a fő nemeség részvétel végett megjelent—pares Curiae, Curtis;a király vagy képviselője a SummusJustitiarius vezetése alatt. Az aula, Curia Regis vándorló volt. E Curia nevezet hazánkba is átjött, szintén a Curialis Comes Castri nevezet is. 3) Már aServientes Regis — nemességünk kezdői — saját bíráik alá tartóztak, kivéve a Castri jurisdictio alól, hová csak a nép tartozott. Kollár: Amoenitates. II. ') id. Bartal, kinek oly sokat köszönhet ősi jogtörténelmtink, I. István királyról irja: Alias retrusis iis temporibus causas Regem per se ipsum ccgnovisse, alias constitutis ad haec Judicibus fuisse commissa. Coment. ad Hist. Stat. Juris. publ. H u n g a e v i m e d i i. I. 118. II. András az ex d e f e c t u pereket önmaga vizsgálta s Ítélte. A Horvát, Tót or. pereket pedig revideálta nemesi földbirtok biztosításának érdekei oly befolyásosak valának, mikép számos jogi viszályok s kérdések egyenesen magok országgyüléseinkken intéztettek el,részint bíró delegatiók, részint közvetlen intézkedések által. (1613. 41. 1608. 17. kor, u.) — Ugyanezen czélokból eredt könnyítése annak, hogy a vérrokonság kárára a családtól elvett, elsajátított ősi javak visszaszerzése mennél rövidebb s egyszerűbb módon eszközöltethessék, (1576. 59.; 1542. 40 1599. 31; 1596.33; 1552.17) mire még a belzavarokban is különös gond fordíttatott (1542. 8.), a visszavétel sokszor a vételár vesztésével köttetvén össze, p. o. az özvegyi s hajadoni jutalomul szolgáló javak vevőinél, kik mint uzsorások tekintettek (1618. 61.); innen ősieknek az elhaló adóságokérti le nem foglalhatása; innen azon számtalan keresetek, melyek mind az ősi javak visszanyerhetésére szolgáltak ; a jószágok körüli jogi perek hosszadalmassága s nehézkes formaságai, az adósoknak mindenféle jogi orvoslatokkali legyezgetése, mi odáig terjedt, hogy az oly végtelen nehezen nyerhetett birói v égre haj tás is a nemesi javak körül, nem tulajdont, hanem csak zálogjogot nyújthatott. Félreismerhetlen mindezen jogintézményekben az európai hűbériségnek, közvetve az ősiségnek, azon mindenre kiterjedő törekvése, hogy a nemesi birtok minél inkább megőriztessék, tehát a családok vagyoni fentar tás a, mitől az államnak főleg katonai ere]je függött, biztositassék. Ezen érdek, mely a hűbéri ősiség jelleme, hazánk ősi jogéletében is oly nagy kiterjedést vőn, mikép valamint a Scandináv népségeknél, mint láttuk, még a házassági kötelék alakítása, az egybekelési szerződés létesítése is a vérrokonok beleegyezésétől feltételeztetett; ugy nálunk az ősiségi óvatosság egészen a kisded gyermekek sorsa feletti rendelkezésig kiterjeszkedett, midőn a gyámság égészen az ősiség igényei szerint szabályoztatott, midőn különöset) szinte a család vérrokonainak tanácskozása s megegyezkedése szükségeltetett a gyám kinevezésére, ha a több jelöltek közt a törvényes kellékek az elsőséget meg nem alapiták. *) Különben a gyám kijelölésében is a szerzemény az ősiektől megkülönböztetvén, arra nézve a 1 i b e r a d is p o nendi facultas szolgált elvül, utóbbiakban pedig a nexus naturális (vérrokonság) és jus successionis, mely elvek hűbér-ősiségi jellegét senkisem vonhatja kétségbe. Ezen ősiségi érdekek okozták, mikép a szerzeményben az elhunyt szabadon választhata gyámot s ez elsőbbséggel birt; míg az ősiekben a vérrokonságon alapult törvényi gyámság birt elsőbbséggel és pedig itt a fi- s leány ág közti különbség értelmében akkép, hogy alapelv volt: Onus tutelae eo ordine defertur, quo bonorum successio. Azért a fi vérrokonok, mint a kik a családjavak fentartásában leginkább érdekeltettek, mindig elsők voltak, még akkor is, ha netán az árvával perben állottak, vagy múlékony akadályban szenvedtek, mely esetekben ideiglenes intézkedések tétettek. És mint az öröködésnél a vérrokonságban — osztályban — közelebbi fokon lévők előlmentek a gyámságban is. Míg ellenben a leányágrokonai (I. 29. 30. III. 3.) 0 a kir. udvarban felmerült viszályokat mind a Judex Curiae körébe sorolta. A .Tudex C. s Nádor már László korától ordin. Reg. Judicura nevét viselték, kik a király illetéke ala tartozó minden pereket elintéztek. A fölebbezési forumot a 16. szazadig a Judex C. képezé Horvát országból is. De még I Ferdinánd korában nyomai vannak, hogy a király a kúriában elnökösködött a bíráskodásnál. J) Kelemen Instit. Juris Priv. I. §. 287.