Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 50. szám - Örökösödési törvényeink multja s jövője 10. [r.]

Pest, kedd 1802. július 1, 50. szám. Negyedik évfolyam. TŐRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Örökösödési törvényeink múltja s jövője. X. — Kúriai Ítéletek : magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Örökösödési törvényeink múltja s jövője. X. Ve ssünk vissza még egy futó pillanatot 1847. előtti köz s magán jogi viszonyainkra, s alkotmányunkra — hogy lássuk egy egészben — bár csak szűken, legfőbb vonalaival — azon szoros összefüggést, mely egy részt a hűbériség s ősiségi jogrendszerünk, más részt rendi alkotmányunk s társalmi életünk közt létezett. Nem csak azért óhajtanánk minél több s nálunkénál képesebb munkásságot fordíttatni e viszonyok fejtegetésére, mivel vannak, kik némely elveket a hűbériségből kifolyó öröködési jogunkból, s tán egyébből.is még mindig fentartani akarnának; hanem mert nem hiányzanak olyak is, *) kik elég kábák még az 1848. előtti alkotmány visszaállítását is sürgetni, azon politikai rendszert, melynek alapjai lényegesen a hűbériségben központosultak, azon hűbériségben, mely százados előműködések s 30 éves folytonos küzdelmek s reformok után 48-ban végkép leromboltatott, tehát olyalkotmányt melynek leglényegesb alapjai nincsenek többé. Valódi — mohamed sírjaként — légben lebegő intézmény! Az érintett összefüggés körül két, hazánk legjelesb jogtudósainak, egymással ellenkező nézeteivel találkozunk. „Az mit sokszor hallani — mond Frank Ignácz nemzeti egyetemünk egykori nagy tudományú tanára2) — hogy az ősiség oly mélyen belé van szőve fonva törvényünk minden ágába, hogy annak változása által aligha mindennemű pereink a törvénykezés rendjével együtt zavarba nem jönnek, sőtt, hogy az ősiséggel majd az ország alkotmánya is romba dől — mind ez csak mese, csak nagyítás melyet senkisem igazolhat." Ellenben Kossovics Károly egyike legszabadelvübb s legalaposb készültségű törvény tudósainknak — következőleg nyilatkozott: „Az ősiség a magyar alkotmány rendszer s polgári intézetek sarjadéka. Az egyikben nem történhetik változás a nélkül, hogy a másik is ne sérüljön. Vagy épen tartandó az egész vagy minden változtatandó. A birtok nálunk nem egyedül a magánjog tárgya volt, hanem a közjog egy kiegészítő része, a polgár-társasági helyzet alapja, jogok és kötelességek képviselője. Vagy mindezeknek örökké változatlanul kell maradni, vagy változásuk szerint módosulni az ősiség elvének is." 3) J) Nevezetesen a P. Hirnök lovagjai. a) Ősiség és elévülés Frank Ignácztól. 1848. 24. 1. 3) Hátrahagyott jogi irataiban, melyek a magyar tudomány tetemes kárára az academia könyvtárában kiadatlanul hevernek. Törvénykezési tár. Tóth Lőrincztől. 1855. I. 683. 1. Nem szükség mondanunk, e jeles tudósainknak melyike fogta fel tisztábban, helyesebben jogviszonyaink szellemét s lényegét.1) Törvényhozásunk bölcsesége, midőn 48-b e tárgy felett határozott, eldöntő Ítéletet képezhet, bár azt itt minden részletekben nem vezették is a legbölcsebb nézetek, nem azon bölcs államférfiú, kitől várunk jelenleg is legtöbbet bonyolult jogviszonyaink tisztárahozatalában. De elég, hogy 48-i törvényhozásunk, midőn a politikai hűbériséget lerontotta, ugyanakkor a magánjogi hűbériséget is eltörölte, eltörölvén az ősiségét, és pedig nem csak bizonyos részeiben, hanem ,te Íj esen s tökéletesen.' (XV. cz. 1. §. szavai.) Nem is lehete máskép, miután ugyanazon hűbériség, mely rendi alkotmányunk alapja volt, azon hűbériség képezé az ősiség forrását is; miután ezen ősiség valódilag azon lényeges lánczszemül szolgált, mely a földbirtok által a hűbériséget és állam rendszerünket összefűzve tartotta. Midőn első királyunk I. István azt nyilvánította „Quartus decor Regiminis est fidelitas, fortitudo, agilitás, comitas, confidentia Principum, Baronum, Comitum, Militum, Nobilium. Ilii enim sunt Regni propugnatores, defensores imbecillium, expugnatores adversariorum, augmentatores monarchiarum;" (Decr. I. c. 4.) midőn igy az állam erő tényezőiül a birtokosság hűségét s erejét emelte ki, lerakta már állam szerkezetünkben, az ősiségét önként maga után vonó hűbériség alapjait is. Csak azzal volt öszhangzásban mind a koronázás, mely tisztán hűbéri jelvényül tünt elő mindenütt, mind a homagium subiectionis 2) mely hajdant minden koronázáskor teljesíttetett, (1443. 1.1527.1. Verb. I. 12.) s mi a legszorosb hűbéri kapcsolatnak kifejezése s biztositéka; mind a honorárium, mi koronázáskor, menyegzőkorsegyéb alkalmakkor subsidiumokkép is — a hűbéri ragaszkodás jeléül fejedelmeinknek nyújtatott (1613. 10 1622. 1638. stb.) Ezek mind a hűbériség átalánosan elismert tényezői, s mind a földbirtok viszonyán alapultak, mi annál fontosabb volt, minthogy a régi kor legnevezetesebb hűbéri intézménye a nemesség hazánkban, elkülönző kiváltságaival s jogi előnyeivel, már kezdettől szoros kapcsolatban állt a földbirtokkal; miért a hivatal képesség, ingatlan szerezhetés, adó mentesség s a J) Az utóbbihoz sorolandó ellentétben ugyan elveinkkel de az ősiség és alkotmány között szoros kapcsolat felfogása által P éterfalvi Molnár István is ki, „Elmélkedés az ősiség felett' 1843. czimü művében az Ősiségtől nem kevesebbet várt mint köztársaságot, a kir. trón felforgatását, az alkotmány megsemmisítését. 2) Egész Európában elterjedt szokások; igy Angliában a juramentum fidelitatis és homagium. — összejöttek — mond Blaokstone — az angol nemesek „midőn a hűbér rendszere megalapult" és királyuknak hódolva hűséget esküvének. 50