Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 47. szám - Örökösödési törvényeink multja s jövője 7. [r.]

198 A kor sajátságos körülményeiből kifejlődött köz , szükségek a földbirtokon alapult hűbériséget alakitván a katonai erő alapjává, miután ezen védelmi erő épen azon korban, minden társadalmi erők s tényezők közt legtulnyomóbb fontossággal birt, önkényt következeit a hűbériség kifejtésére irányzott állami törekvés. És miután e hűbériségnek legfőbb, leglényegesb alapjául a földbirtok szolgált, természetszerűleg a jogszokások, és szabályok mindazon irányt vették, hogy a földbirtok minél inkább i képesítessék minél nagyobb és terjedtebb katouai erő kifejtésére. Ez pedig könnyen érthetőleg csak ugy volt lehelő, ha a földbirtok együtt elégséges terjemben conserváltátott, ha annak szétaprózása elhárittatott, ha számos kezek közti szétdarabolása gátoltatott, s egyszersmind megakadályoztatott oly kezek közé juthatása, melyek a kellő katonai erő előállítására képtelenek voltak. Innen azonközépkorijogszokasok, melyek csakhamar az összes birtok viszonyok terét elözönlék, melyek a földbirtokról s különösen ősiről való szabadrendelkezést megszünteték, a javaknak a családoktóli elszakasztását kizárák, az átruházásokat a consensus s más kellékek korláiai alá vetették, a leányok örökódését részint kizárták, részint tetemesen háttérbe szoriták stb. miután e szabályok a hűbéri katonai erő alapjául szolgált földbirtok családi conserválására szolgáltak. Ezekből fejlődé ki a családvagyoni fe ntartás án a k elve, mely t. i. legalkalmasb eszköznek nyilvánult a hűbéri szerkezetű államnak elégséges kat. erőt biztosítani. A család fe ntartás elve ugyanis szorosan véve a földbirtok fentartásátjelenté. Nem az volt értelme, hogy a család fenálljon, hanem hogy a földbirtok együtt, a hűbéri czélokra alkalmas tömegben maradjon. Ezen szükségek és érdekek, melyek a hűbériséget előidézték, képezik azon geniust, melynek kifolyásai j valanak a birtok viszonyokat a család fentartás elve sze- ! rint szabályzó középkori jogszokások. És mivel ezen a középkor sajátságos körülményeiből j kifejlődött társalmi szükségek s érdekek egész Európában j átalánosak, közösek valának, természetes következmény lőn, hogy a hűbériség rendszere is mindenütt elterjedt, s hogy másrészt ezen hűbériséggel a család fentartás elvére íéktetett sajátságos birtok viszonyok is mindenüt meghonosultak. „Nem volt — mind Warnkönig — semmi más katonai hatalom, mint csak a hűbéri; az egész állam szervezet hűbéri lett; az államok hűbéri államokká alakultak — mind német honban, mind egyebütt," *) „Francziaországban -- mond Laferriere — a katonai hűbériség meghonosult, a katonai és aristocratiai hűbériség legyőzte a celta jogegyenlőséget." — Miután — irja Blackstone — a hűbériség rendszere egész nyugoton meghonosult, Angliában is befogadtatott — mint akkor legjobb eszköz az államot biztos katonai lábra állítani, nem gondolván őseink egyébre, minthogy az által az országot jó védelmi állapotba helyhezzék." És midőn a legelső európai nemzetek is ekkép bevették a hűbériséget, azzal egész birtok rendszerüket is — a fentebbi értelemben — átalakították; miután a földbirtok képezé a hűbérrendszer fő alapját. Azért irja Blackstone „Lehetetlen Angliának a földtulajdonról szóló törvényeit jól megérteni, a hűbéri törvény ismerete nélkül. Mert e nagyszerű — hűbéri — változás nem történhetett a nélkül, hogy a törvények s jogszokásokban gyökeres | ') Jur. Encyclopedie 1853. 4541. és Franz. Staats u Rechtsgeschichte. átalakulást ne okozzon. Abból eredt: hogy minden földbirtok kir. adományból ered; hogy az ősi jószágot elidegeníteni nem szabad; hogy abban csak a vérség származottjai öröködhetnek. A hűbériség Angliában az örök jogot is átalakította, a végrendelkezési szabadságot, mely Vilmos előtt létezett, megszüntette, és ujöröködési rendet alapított stb." (f. id. mun. II. IV.) így lett Franczia országban is. Midőn itt a hűbériség meghonosult, azt követé az első szülöttség s a javak feloszthat lansága; az öröködés befogadtatott, de a jószágokróli szabad rendelkezés megszűnt; a fiág elébe tétetett a leányágnak, a vagyon közösség házastársak közt kizáratott stb. Provenceben, a XIII. század előtt valódi tulajdon jog, szabad rendelkezés, és végintézkedhetés léteze, s midőn a XIII. sz. közepén a hűbériség oda is bevitetett, mind az megváltozott, helyet adva a rendelkezés korlátjainak, javak s örökösök közti különbségeknek J) — Es igy volt az Olasz-, igy Német országban stb. a hűbériség mindenütt az ősi vagyon elkülönzését, arróli szabad rendelkezés korlátolását, végimézkedés tilalmát, fiág öröködési elsőbbségét, leányok kizárását stb. vonván maga után, miután ekkép a földbirtoknak családtóli elszármazasa meggátoltathatott, s így a család vagyoni fentartása valósitathatott, mi a befogadott hűbériség fő érdeke volt, igy eszközöltethetvén csak a katonai erőnek biztosítása, sőt tökéletesb kifejtése. Imeahűbériség s a család fentartás elvére fektetett birtok rendszer közöttikapcsolat s öszhangzás. És azt nem vonakodnak a legelső küljogtudósok régibb magánjog rendszerük alapjáiul elismerni. De lássuk most közelebbről hazai jog viszonyainkat s különösen ős is égünk sa hűbériség közti kapcsolatot. Szokolay István. Kúriai ítéletek. magánjogi ügyekben A hétszemélyes táblán. 252. Zsebők Józsefné szül. Papanek Máriának, mint özvegy Miklósy Julianna engedményesének Papanek Lajos ellen életjáradékból eredt követelése tárgyában Ítéltetett: Az alperesileg kétségbe nem vont egyességből tökéletesen bebizonyulván, hogy alperes néhai édes anyja élelmi dijául évenkint 300 frt fizetésére magát kötelezte, ellenben, alperes részéről az, hogy ezen kötelezettségének eleget tett volna, azonkívül a mit a közös édes anya 0. a. levelében és a 4. sz. a. nyugtatványozással elismert, annál kevésbbé bizonyittatott be, minthogy alperesnek 2. és 3. sz. a. magánjegyzése ön maga mellett semmi birói tekintetbe sem jöhetvén, a C. a. édes anyai nyilatkozat, illetőleg engedmény pedig épen az ellenkezőre mutatván , alperes az 0. a. levél keltétől vagyis 1837. évi jul. 8-tól az édes anyjuk 1855-ik évi szept. 28-án bekövetkezett halála idejéig az engedményes felperesig részére 5475 vfrtokban, és ezen összegnek a per kezdete óta 1861. évi jul. 23-ig 4%, azontúl a kielégítés 6 száztólival számítandó késedelmi kamatjaiban a perköltségek kölcsönös megszüntetésével s az alsóbb bírósági ítéletek megváltoztatásával elmarasztatik, és a per további intézkedés végett illetősé') Laferrierre: Hist. d. droit Fr.