Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 47. szám - Örökösödési törvényeink multja s jövője 7. [r.]

Pest, péntek 1863. június 20, 47. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Örökösödési törvényeink múltja s jövője. VII. — Kúriai Ítéletek : magánjogi és úrbéri ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Előfizetés inesrajitásaA január—jnniusi folyam e napokban letelvéD, a t. előfizetők tisztelettel felkéretnek előfizetésük mielőbbi megújítására. (Pesten aldnnasor 7. sz. a.) Az előfizetési dij ezentúl is évnegyedre 2 frt, félévre 4 írt. egészévre 8 frt. Teljes példányok még kaphatók ezen s a mult évből is. ^[örökösödési törvényeink múltja s jövője. VII. Európa középkori jogéletéből merített adatok, melyeket mint bizonyosan eléggé ismerteket olvasóink emlékében csak felújítani kívántunk, ugy hisszük, eléggé kiderítették, mikép azon jogviszonyok sjogszabályok, melyek hazánkban az un. ősiségét képezék, mint egy közös forrásban Német országban keletkezvén, innen Európa minden államaiban elterjedtek — Névától a pyrénei hegyekig, s az észak-keleti tengertől Adriáig. Kitűnt mikép e birtok átruházási s öröködési szabályok, melyeket mind az angol, mind a franczia törvénytudók Germániából származottaknak elismernek, hazánkban nem keletkezhetvén, mint idegen — germán — eredetűek, specifice magyar jogintézményt nem képezhettek. Tehát — következéskép— az ősiségi jogviszonyaink, mintkülről bevett intézmény, a nemzeti genius kifolyásainak sohasem tekinthetők. De folytassuk tovább fejtegetéseinket, hogy eljuthassunk igazolására annak is, miszerint a jelenkori társalmi s főleg nemzetgazdászati érdekek többé nem engedik meg az ősiség bár legcsekélyebb maradványainak is fentartását, azok az ingatlan tulajdonnál valódi rendelkezési szabadságot, s öröködésben teljes egyformaságot és jogegyenlőséget szükségelvén. Európa nevezetesb államai jogeletéből merített adatok — mint láttuk — bámulatos öszhangzást mutatnak mindazon jogszokásokban, melyek az ingatlan elidegenítés és öröködési egyformaság korlátozására vezettek, s a melyek ósiségünk lényegét is alkoták. Mind a család vagyoni erejének s hatalmának biztosításából indultak ki, és mind a vagyon rendelkezési szabadság kizárásában, és öröködésnél a fiúk kiváltságolásában, a leány ág háttérbe szorításában, az ősiek megkülönböztetésében, apai s anyai javak elkülönzésében állapodtak meg. Önkénytelenül azon kérdés merül fel előttünk : mi volt az, mi ezen meglepő öszhangzást az ős tulajdon és rendelkezési szabadság megszüntetésében előállította; melyek azon alapok, melyek a társalmi szabadság s jogosultság legfontosb elemeinek lerontását előteremtheték s igazolhaták? Erre csak egy a felelét t. i. a hűbériség. Ez volt az, mely a család fentartását szükségeié, s épen az által ugyanaz előidézé mindazon jogszokásokat is, melyek az ingatlan elidegenítését s öröködést korlátolák, s melyek által a családok vagyonossága biztositandó volt. Tehát ezen jogszokások összege, mely hazánkban ősiségnek neveztetett, szorosan a hűbériség kifolyása volt; mint később bővebben kifejtendjük. A földbirtok már a VIII. század előtt nagy fontossággal bírt Európában, hol a nép vándorlások, az ország foglalások korában a hősiség jutalma az elfoglalt föld terület osztalékában állott; nagy fontossággal főkép Grermániábíin, hol az egész községi, megyei s országos rendszer s állam szervezet a földbirtokon alapult, hol akkor az összes nem csak magánjogi, hanem politikai jogosultságoknak is lényeges feltételéül a földbirtok tekintetett, mely nélkül azok senki által sem voltak élvezhetők vgy, hogy a társalmi jogok összege a szabadságnak és a földbirtok létének fogalma ugyanazonos volt.1) A földbirtok ezen társalmi fontosságához a VIII. század után még külön nagy nyomadékú érdekek járultak, t. i. a katonai erő, a honvédelem érdekei. E korban a nem csak külharezokra, hanem a belbiztonság fentartására is szükségelt katonai erőnek, a rendes sereg hiányában pusztán önkénytes nemzettesti felkelés mellett, alapjául egyedül csak a földbirtok szolgálhatott. Miután a forgalom s iparűzlet csekélysége mellett annak valódi csecsemőkorában, az összes vagyoni, nemzetgazdászati erő a földbirtokban központosult, csak is a földbirtok lehetett azon forrás, mely a honvédelemre szükségelt erőt s eszközöket előállíthatta. Innen az hogy a földbirtokosok — részint önmagok, részint földjeik haszonvételének átadása által lekötelezettjeiktársaságában — képezék középkorban a honvédelmi sereget; mint onnan viszont az is, hogy a katonai erő szaporítására, a vitézség buzdítására ismét földbirtokok osztattak ki. Innen egy új és pedig igen szoros kapcsolat a földbirtok és az állandó se"Jget pótoló katonai erő s ezt képviselő államhatalom között. És e kapcsolat állitá elő és képezé azt,mi hűbéri'ségnek neveztetett el a későbbi századokban. ') Innen terra salica (szabad fold) és homo sa 1 icus, francus (szabad ember). Innen az ingenui és possessores proprii, | ingenuitas és proprietas, hereditas ugyanegyet jelentenek.