Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 46. szám - Örökösödési törvényeink multja s jövője 6. [r.]

194 kül; mig a szerzettek az özvegy s gyermekek közt megosztattak. A vett javak és a zálog jószágok az ingók közé soroltattak, miért azokban az özvegy az örökösökkel osztozott. Vagyon k ö z ö s s é g házastársak közt északon sem létezett, hacsak külön nem egyeztek iránta, mi csak kivételt képeze s leginkább akkor, ha jelenben vagy jövőben a kétrész vagyon helyzete egyenlősége forgott fenn; s akkor is többnyire csak i/i illeté az özvegyet; mint p. o. Islandban. Általában a család vagyoni biztosítása képezvén a jogszok - sok és szabályok alap irányát, a vagyon közösség i- csak annyiban létesülhete, a mennyiben azon czéllal üs/hangzasba hozatott. Ez okból e viszonynál is lényeges különbség tétetett az ősi és szerzemény javak között. A törekvés oda irányo/.tatott, hogy a közösségi egyezkedések ellenében a család ősi vagyona biztositassék. Erre szolgáltak a következő szabályok nevezetesen Norvégiában. Islandban, t. i. hogy ha leány vétetik nőül, az egyesség érvényére mind két fél örököseinek beleegyezése nélküiözhetlen; ha özvegy s gyermekei vannak, kik előbbi férjétől születtek, ezeknek apai rokonaik feljogosittattak a vagyon állapot kiderítésére s biztosság szerzésre aziránt, hogy az uj viszony vagyona nem kisebb-e a nő s örökösei vagyonánál; közösségi egyességek mindig a népgyűlésben kihirdetendők voltak ; az örökösök a különben tett szerződéseket bizonyos idő (p. o. 20 év) alatt érvényteleníthették ; és elválás esetére az ki több vagyont hozott a közösségbe, vagy örökösei azon többletet osztály előtt kiszakithaták. E szabályok melyek szinte az ősiség kifolyásai, a 17-ik században újra megerősíttettek. Dániában az, bogy a család fiága jogaiban ne csorbitassék, épen nagy szigorral érvényesítteti, midőn a vagyon közösség alól az ősi földek végkép kivétettek. Gottlandban (svédbirtok) pedig a családi érdekek oly tulsulylyal bírtak, önkép ott a vagyon közösség semmiben sem engedtetett meg — egyezkedés tárgyául csak a dos szolgálhatván. Ez irányra szolgált az is, mikép ha a házasok valamelyikére öröködés utján szált át valamely jószág, D ániában habár az ingóság volt is, az közös viszony alá nem tartozott; vagy ha abba bevétetett, az illető fél elhunytával saját vérbeli utódjaira esett vissza. E korlátokon kivül is a közkeresmény jogközösségének csak akkor volt helye, ha házasság előtt a házastársaknak semmi vagyonuk sem volt, midőn tehát a család részéről igények fenn nem foroghattak, vagy egyik bírt ugyan azzal, de a másik ügyes s munkás gazdálkodása által a vagyoni helyzetet jobbá, jövedelmezőbbé tette. A családi (ősi) vagyon biztosítása oly nagy fontosságú volt Scandináviábaa is, mikep a municipalis hatóság folytán némely tartományokban p. o. Vestro — és Ostrogót, Svédland, Vesmanland, Suderman népiségeknél a vagyon közösség már törvényileg a törvényes házasság szükségképi kifolyása ugyan; mind a mellett a vagyon közösség még itten is csak az ingókra, és a vett ingatlanokra szorítkozott, s az ősi jószágok alóla kizáratván, sőtt ki még a házasság létesülte előtt vett javak is, miután elv volt, hogy azok a családnak szereztettek, azokra tehát a család tagoknak már jog igényeik voltak, melyek a későbbi házasság által nem csorbittathattak. És e tartományokban is a férjét vagy örököseit % s a nőt örököseivel csak % illeté, azt is elvesztvén, ha házasságtörést követett el, ha férjét önkénytesen elhagyta, vagy élte ellen tört. Ostrogótok n ál pedig azon sajátságos szokás volt, mikép a nő előbb elhalván, % része férjére s nem örököseire szált. És a nő azon részéről is csak elválás vagy férje el haltával rendelkezhete, de nem férje életében is,hacsak férjehoszas távolléte, vagy külünos szükség nem kényteté reá. A mi a szláv népségeket illeti, ezek közül a '• kifejlődöttebb jogrendszerüksművelődésük folytán figyel, műnket leginkább a lengyelek veszik igénybe. ') Ezek ' honában a hűbériség a nemesség kiváló hatalmával már I a 12-ik században nagy mérvben nyilvánult. A 13-ik I században már a német jog befolyásának tényleges nyomai tűnnek elő. Különösen a Sachsenspiegel s a i Magdeburgi törvény szivárgott be Lengyelországba, és pedig oly erélylyel, mikép a lengyel bíróságok előtt — a nemzeti jogszokások mellőztével,a Sachsenspiegel szabályaira nyilván hivatkoztak. így alakultak azután az öröködési és vagyonjogi viszonyok is. A fiúk elsőbbsége már a szláv nemzeti jogban ahpult. Az ősi földbirtok családi vagyonnak tekintetett. Elidegenithetésük a családon kivül meg nem engedtetett; hacsak a firokonokbelé nem egyeztek; az apai s anyai javak megkülönböztettek; az ! ősi javaknak mindig a vérrokonokra, a törzsre kellé viszI szaszálniok stb. stb. A lengyel jogszokásoknak nagy bej folyásuk volt Siléziára, hol, mint Csehországban is a germánjog s főleg a Sachs, spiegel nagy tekintélyre emelkedett, a birtok s örökjogi viszonyokra ismeretes hűbéri befolyásával. Kúriai íteletek. magánjogi ügyekben A hétszemélyes táblán. 246. Almásy Gedeonnak Almásy Eugennó szül. Be! dekovich Emilia ellen a sülyi pusztabeli rész árendájának megszüntetése, s a bérlemény visszabocsátása iránti perében határoztatott: Jelenleg csak a birói illetőségi kérdés forogván fenn, e részben a másodbirósági végzés, (mely szerint az eljáró bíróság illetékessége az 1858. évi 17-én kelt igazságügy miniszteri rendelet 1 §-a értelmében megalapittatott,) jóváhagyatik, s a per illetőségéhez viszszaküldetik. (1862. jan. 24. 810. P. sz. a. Előadó: Huszár Ferencz ktb.) 247. Keszely Józsefnek Brogyány Lénárd ellen 180 frt 51 kr. boltbeli tartozás iránti perében (melyben a nagyszombati cs. kir. v. k. járásbíróság által alperes a kereset alól fölmentetett azon esetre, ha a felperes által felajánlott tagadó föe=küt arra, hogy felperesnek a kereseti összeggel nem tartozik, leteszi, melynek letételeért ha a törvé*) L e 1 e w e I: Versuch einer Geschichte des altesten polnischen Civilrechts (megjelent franczia s lengyel nyelven is).Macie i o v s k i: Slavische Rechtsgeschichte 1839 (lengyelből) B a n d tk e: de studio juris polonici. Bandiké: Jus polonicum codicibus veteribus collatum 1731. (Ez a nagy Kázmér len. kir. 1347-i hires deákul irt codexét tartalmazza, mely az idegen német jog kiszorítására irányoztatott.) Az orosz jogéletre nézve jeles források: Macieiovszki id. müve, továbbá Ewer: Das alteste Recht d. Russen; Reutz: Das russ. Vormundschaftsrecht ; Tobien: Die blutrache nach alt russ. Rechte; Bunge: das esth. a. livland. privát Recht; Helmersen: Über d. livl Adelsrecht 1832. Reutz sokban kimutatja az ős orosz- és german-jog öszhangzását. Atalában a szláv népeknél — a lengyeleken kivül is — ős jogszokásul mutatkozik, hogy az ősi földbirtok kizárólagos családi tulajdont képezzen, sőt néhol osztatlan családi birtoklásnak is nyomai találhatók. Richtshofen: Erbsrechte an schles. Rittergütern 1843.