Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 46. szám - Örökösödési törvényeink multja s jövője 6. [r.]

Pest, kedd 1862. június 17. 46. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Örökösödési törvényeink múltja s jövője. VI. — Kúriai ítéletek : magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Örökösödési törvényeink múltja s jövője. VI. Nem lesz érdektelen még az éjszaki népek középkori jogéletére egy futó pillanatot vetni. A scandinávi népiségek külünösen igényelhetik figyelmünket. Itt az ősiség elve, a család vagyoni biztosítása világos s határozott törekvések s intézkedések tárgyát képezé. Az oly magas fokra emelkedett, mikép a Scandináv népeknél még a házassági frigy kötése s előállítása is azon érdekeknek alá rendeltetett, melyek a családi s főleg ősi vagyon megőrzéséhez csatolvák. A házasságkötés, mely a vagyonforgalomnak legfontosb csatornája, nálok kizárólag családi ügynek tekintetett. Nehogy a vagyonnak, s fóleg ingatlannak családtóli elszakasztása könyítve legyen, a házasságok csak a vérrokonok tudtával s egyeztével alakulhattak ; arra! még a fi-gyermekek is szükségelék a család megerősítését, kötelesek levén házasulási szándokukat a firokonokkal, mind a jószágok rendes örököseivel előlegesen közleni, s azok akaratját aziránt megtudni, mig a leányok a fiág képviselőjének világos felhatalmazása nélkül épen nem voltak jogosítva házasági frigyet kötni, melynek azután feltételei, ideje, s főleg vagyoni viszonyai a rokonok családi ey ülésében allapitattak meg.1) Mind azért, hogy az ósi birtoknak s általában a földbirtoknak idegen kezekre juthatása meggátoltassák, miután ahhoz az északi népeknél is fontos társalmi s közjogi érdekek voltak kapcsolva. Ily szellemből — a valódi ősiség s conservativ családiság elvéből indultak ki tehát e népeknek is összes öröködési s birtok átruházási jogszokásaik, valamint azon szabályok is,melyek a házastársak közti jogviszonyokat rendezék ; a germán jognak s nevezetesen a Sach. Sp. itten is nagy befolyása mellett. A svéd,norvég,dán,izland stb. scandináv népek világosan megkülönböztették az ősit(ödelsgods, terraepatrimoniales)a szerzeménytől, vett javaktól; ősi alatt értvén mindazt, mi örökség utján az elődtől csak egyszer is átment az utódra. Ő s i n e k tekintetett — az alap azonosságából azon jószág is, mi ősiért cserében nyeretett; továbbá az, mit az örökös az eladott ósi javak árából vett; és az mit a vérrokon elsőbbsége vagy a visszavétel alapján idegentől visszavett, vagy elővásárolt. Az ősi jószág terményei, hasznai nem tekintettek ősi vagyonnak, hanem mint ingók a szerzeményhez soroltattak. Az ősiekről szabályul szolgált, mikép azokat sem élők között nem volt szabad idegeneknek elsajátítani, sem azok') Thorlacius: Borealium veterura matrimonia. ról az örökös hátrányára végintézetet tenni.1) Ennek alapján e népeknél is fel voltak jogosítva a vérrokonok (bőrdemán) az idegennek elsajátított ősi vagyon visszafoglalására (börd- ezen jog neve s innen bördemán.) És pedig vagy ingyen visszafoglalhatták, vagy az illető árért visszaválthaták, az örökösök szinte elővételi joggal lévén felruházva. Az örök s házassági vagyon jognak törekvése is oda tuent, hogy a családtól a javak el ne oszoljanak. Innen több elvei t. i. hogy a nők tulajdon közössége az ősi jószágban tilalmas, hogy a leányok öröködése ősiekben gátoltassék. A leányok figyermekek létében az ingatlanokban a legrégibb korban épen nem örükölhetrek ; s midőn arra feljogositatrak. az ősi javakból még is kizárattak. Csak a fi vérrokonok hivattak meg törvényszerint az ősi jószágok öröklésére: és a leányok csak a szerzeményben ? ingókban öröködtek, de itt is a fiúk előnyével , mert ők a fiúk részének csak felét kaptak ; a dán és s véd jogszokások czvk lévén. És csak törvényes ágyból szülöttek jogosíttattak az örökség átvételére, mi tekintetből az, hogy annyuk törvényes nőnek tekinthető e, sajátságos népszokásokhoz köttetett p. o. nem volt az, ki nem szerződés szerint nyeretett nőnek s ki legalább 1 vagy több markát nem kapott jegyajándokul; tehát ilyenek gyermekei nem örökölhettek. Ugyanazon okból a lemenő ág kihaltával az apai javak elkülönöztettek az anyaiaktól,és mindenik csak saját törzse vérségére mehetett által. Ily szellemben nyilvánultak a jogszokások északon az özvegyi öröködé? s összes házas vagyoni viszonyok szempontjából is. Az ősi földek a vérrokonságé lettek megosztás nél') d' 0 I i v e c r'o n a: Traite de la Communauté des biens (Skandinávoknál) 1859. Kivonata allevue Crit deLegislat i o n XV. kötetében. A n g c 1 o t: Sommaire des legislations de? Etats du Nord. K o I d er u p Rosenvinge: Grundris d. daenischen Rechtsgesichte 1825. Sch legel Comeot. historica et eritica de Grágás Pa u 1 s e n: ü. d. Stúdium des nord. Rechtes. 1826 Strinholm: Staatsverf. der altért Scandinavier 1841; Maurer: Beitrage z. Rechtsgeschichte des germ. Nordens. 1852 és F > n s e n isiandi, Nordstrom svéd jogtana ismertetvén ősi torvényeiket; melyek közt kitűnőbb Jutsche lov (jüttiches ges.) XIII. századb. Erik. törv. 14. száz.Westgothologh (svéd) melynek eredete a X. szból van s a XII. uj revisio alatt volt, U p l a n d i törv. 1296-b megerősítve; Guta-Lagh (Góthlandban) 11. száz elejétől; és Norvégiából, hol már a X. száz. bölos törvények hozattak s Írattak, melyek u.n. nagy Laga-baeter kir.által 1267-b összeszedettek, átdolgoztattak s öszhangzólag codificáltattak az egész Norvég állam számára; különösen még az isiandi G rágás, (graue Gans) a XIII. szból kitűnő szerkezetével s tériemével 10 fejezettel, köztök : de re nautioa, de Comereiis, de judiciis, de federe conjug. de feudis stb. Graue Gans nevezete vagy régiségétől vagy mint mondják vad liba bőr kötésétől származtatok. 46