Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 45. szám - Örökösödési törvényeink multja s jövője 4-5. [r.]

191 fordítani, sőt viszonválaszokban folytatólagosan felmutat­nak még egy 1856. évi decz. 31-ről szóló s Péchy Fran­cziska követelésének lefaragására fizetett 1000 frtróli nyugtatványát, s ugyancsak egy levélben foglalt s 100 frt lefizetését igazoló nyugtát, továbbá állítják alperesek, miként Péchy Ferdinánd bérlője a köteles bérösszegből szintén teljesített némi fizetéseket Péchy Francziskának, mely körülményre nevezett bérlőt kihallgattatni kérik, s végre a csereszerződés érvénytelenségét bizonyitandók, tanukra hivatkoznak, miként a csereszerződést megelőző becslési munkálatok alkalmával sokkal több szántó-föld mondatott be, s hogy a zsellérek házai földesuraságiaknak mondattak, holott azok az illető zsellérek tulajdonai. Al­peresek kifogásai azonban helytelenek, mert habár a mo­csolyai erdőrészből kikerülendő fa mennyiség nem is te­end többet, mint a mennyi felperest illetendi,mind a mel­lett nem lévén képesek alperesek a fele értéken tuli káro­sodást, mely egyetlen eset lenne képes csupán a ptkv. 934. §-a szerint a csere szerződést érvényteleníteni — bi­zonyítani, ez alapon a csere szerződést megszüntetni nem lehetett, ezen törvény még a kiskorúak irányában sem tévén különbséget. A mi alperesnek azon kifogását illeti, hogy a felperes által a szepesi társulattól fölvett 2100 frt­nak alpereseket illető része a Péchy Franciska követelésé­nek fedezésére lett volna fordítandó, ez szintén alap nél­küli, mert alperesek perbeszédjeiu keresztül vonul azon eszme s azon állitás, hogy a mocsolyai erdőrészből alig kerülend ki a felperest illető fa mennyiség, miután ezen állítást igaznak kell venni, önként következik, hogy alpe­resek részére semmi sem maradván, a 788 öl fa árának felülege a C. a. fa eladási szerződés 15. pontja szerint a szepesi társulatnak leend visszafizetendő,azon esetre azon­ban, ha alperesek részére jutna valami ezen 2100 írtból, az a végrehajtás alkalmával fizetés gyanánt fog beszámít­tatni. A teljesített rész fizetéseket illetőleg megjegyezte­tik, hogy eltekintve attól, mikép ezen körülmény csak a viszonválaszban hozatott fel, mindazonáltal alpereseknek ezen állítása is alaptalan, mert az 1000 frtos nyugtának keltje összehasonlittatván az M. a. felperesileg felmutatott, s Péchy Francziska és Ferdinánd közt kötött egyességgel­megtetszik, miként ezen 1000 frtnyi összeg már akkor beszámíttatván, annak ujjolagi beszámmitását alperesek nem követelhetik: a mi a 100 frtot illeti, a H. a. felszámí­tásban leltári követelés fejében betáblázva volt 195 frt helyett csupán 95 frt követeltetvén, nyilvánvaló, miként ezen teljesített 100 frtnyi fizetés is alperesek javára levo­natott, Polatsek Jakab azon körülmény iránt, váljon telje­sitett-e némi fizetéseket Péchy Ferdinánd helyett a Péchy Francziska követelésének törlesztésére? kihallgattatván, s hit alatt tagadólag válván, világos, miként ezen alperesi állitás is semmi alappal sem birván, figyelembe nem vé­tethetett. Alpereseknek kifogásai a mocsolyai birtok kiterje­dését illetőleg hasonlóan alaptalanok, minthogy az erre tanukép felhivott Sándor Károly mérnök erről tudomás­sal nem bir. A zsellérházaknak, mint urasági tulajdon­nak megbecsültetése nem elegendő ok a csere szer­ződés megszüntetésére, alpereseknek ebbeli megrövi­dítésükért csupán kártérítési keresetök lehetvén. Ezeknek előrebocsátásával felperesnek a G. és H. a. kimutatott s alperesek helyett Péchy Francziskának fizetett 2658 írt 84 krnyi i sszeget megítélni kelletett. — A mennyiben a B. a. végzés szerint a csere szerződést megelőző becslési munkálatok költségei, ugy szintén a fa eladási szerződés betáblázásábol eredő s felperes által fedezett 18 frt 78 krnak fele része 9 frt 39 krnak megtérítése alpsreseket illetvén, azoknak visszafizetésére alperesek voltak kötele­zendők. Végre a csereszerződés 5-ik pontja szerint alpe­resi hallgatag beismerés által is alperesek kötelessége lett volna az osztropataki birtokot terhelő adósságok ki­táblázása, miután ebbeli kötelezetségöknek alperesek meg nem feleltek, s így e részben felperesnek kellet intézked­l ni, az ezen kitáblázásokból eredő 14 frt 78 krnyi felperesi kiadás visszapótlására kellett alpereseket itéletileg köte­lezni, Alperesek pervesztesek levén, a perköltségek viselé­sére is itéletileg és pedig végrehajtás fenyegetőzése mellett voltak kötelezendők,) Ítéltetett: Az első bíróság ítélete az álta'a felhozott indokokból helybenhagyatik és a perira­tok további intézkedés végett illetőségükhöz visszakül­detnek. (1862. febr. 13 án 5161. P. sz. a. Előadó: Chernél Elek ktb.) 526. Vida Illésnek Matania József és János elleni örökösödési ügyében, (melyben a kalocsai szolgabírói hi­vatal, mint e. b. által felperes keresetétől elmozditatván, a perköltségek megfizetésében is elmarasztaltatott azért, mert a B. a. esketési levélből kitetszik, hogy felperes édes­atyja Vida József még 1811 előtt halálozván meg, követ­kezésképen felperesre nézve az örökösödés atyja Vida József halálának bekövetkezésével nyilván meg, örökö­södési igényét már azon időben tartozott volna érvényesí­teni, ámde ezen örökösödés a tisztán úrbéri javakra csak ugy lehetett volna éivényesithető, ha azon javakhoz tör­vényesen kötött úrbéri prestatiók teljesítésére felperes alkalmatos. Felperes az időben kiskorú lévén, a földes ur a vagyont felperes mostoha atyjára Matania Fülöpre át­ruházta, s ezen átruházás által és azon körülménynél fogva, miszerint az 183% törvények Matania Fülöpöt ta­lálták a birtokban, a vagyon Matania Fülöp s utódai az alperesek részére tulajdonjogilag biztosíttattak, az idézett törvények hozatala előtt a volt jobbágy földjének csak usufructuariusalévén) ítéltetett: Az e. b. ítélete az általa felhozott okoknál fogva helybenhagyatik, s a per további intézkedés végett illetőségéhez leküldetik. (1862. jan. 16. 1436. P. sz. a. Előadó: Bernolák Károly ktb.) 527. Burus Pálnak Burus Anna, Julianna s többi testvére ellen, néhai atyja után maradt, s herczeg Eszter­házy kapuvári uradalma pénztárában lévő 1200 frtnyi tőkéhezi tulajdon joga megalapítása iránt indított peré­ben (melyben felperes a csornai cs. kir. szolgabírói hiva­tal mint e. b. által keresetétől azért mozditatott el, mert a kereseti tőke összeghezi tulajdoni jogát puszta állitásán kivül semmivel sem igazolta, mert a becsatolt adóslevél következő szövege: „Wir Endesgefertigten von dem Ka­puvarer Verwaltungsamte für die Waisen Anna Julianna Elisabeth und Paul Burus gegen Zahlung der Interessen und des Capitals" sat. világosan azt igazolja, hogy a kapu­vári uradalomnál letett 1200 frt. nem magát felperest, hanem alperes testvéreivel egyforma jognál fogva illeti, mert a tanuk vallomásaiból is az igazoltatik, hogy a ke­reseti tőke összeg után a kamatokat soha sem felperes maga kapta, hanem azokat mindig a községbeli árvaatya által kiállított nyugtára szolgáltatta ki az uradalmi pénz­tárnok) ítéltetett: Az A. a. kötelezvény fel- és alperes ár­vák részére kiállítva, a kamatok pedig a tanuk vallo­mása szerint szintén Burus Mihály árvái nevében nyug­tatványozva lévén, miután ezek ellenében felperes a fenn­emlitett kötelezvényre nézve kizárólagos tulajdoni jogát mivel sem igazolta, az első bíróság Ítélete helybenhagya­tik, s a per további intézkedés végett illetőségéhez vissza­küldetik. (1862. mart. 12. 2831. P. sz. a. Előadó: Berze­viczy Manó ktb.)

Next

/
Thumbnails
Contents