Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 45. szám - Örökösödési törvényeink multja s jövője 4-5. [r.]

188 fi ág elsőbbsége. Elsőnél fogva az első szerzőtől, adományostól való leszármazás igazolása szükségeltetett. Ezen elv odáig vitetett, mikép a leszármazás mindig ki nem mutatható lévén, a teljvérűség fogadtatott öröklési szabályul, mi azon tulságra vezetett, mikép apai javakban egy apa s két anyától eredt fiuk egymás után nem örökölhetnek. A család fentartás érdekében a fi ág megelőzi a leány ágat mind egyenes, mind oldal ágon. Sőtt a normannok által megalapított nemesi fény biztosítására Angliában az összes javakban az elsőszülött fiu öröködése alapíttatott meg. A hűbériség Angliában annyira emelkedett, mikép a felmenő ágbelieknek öröködése kizáratott, elvül szolgálván : haereditas nunquam ascendit. Különösen azonban az örökjogból azt kell figyelembe ajánlanunk, mikép az oldal ág öröködésében Angliában is szabály volt: pa te r n a bona paternis, materna maternis. Ha ugyanis az egyenes — leszálló ág — kihalt, az oldalágbeli rokonok hivattak meg az öröködésre; mivel az örökségnek — mint mondottuk — az angol örökjog szerint is vissza kell szálnia az első szerző vérségére. Mivel azonban az apa rokonai nem származnak az anya vérségéből s viszont az anyaiak nem az apa vérségéből, természetes következményiéit azon angol jogszabály, mikép apa után az anyai rokonok s anya után az apaiak nem öröködhetnek, tehát, hogy az apai javak mindig csak az apai rokonokra s az anyaiak az anyai rokonokra szálljanak a véregység alapján. Tehát itten is látjuk képviseltetni azon érdeket, hogy a javak a nő ág öröklése által idegenek kezeire ne jussanak, hanem a családnál maradjanak. És e szabályt a legelső angol jogtudósok is s különösen Blackstone világosan az ősiségen alapult német hűbérségből származtatják. — (id. munka III. K. XIV. Fej ) Nem tarthatom vissza különösen azon megjegyzést, mint reánk nézve tanuságosat, mikép azon hatalmas, mind a szabadságban, mind a vagyonosságban legdicsőbb Angol nemzetnek törvénytudói és állam fér fiai soha sem vonakodtakelismerni akár azt,hogy birtokviszonyaiknak, s nevezetesen öröködési joguknak elvei és jogszabályai mindenek felett a hűbériségen alapultak- akárazt, hogy ezen jogszokásokat és szabályokat nem a nemzeti geniustól öröklötték, hanem az idegen népiségektől és pedig a németektől nyerték. Az angolok semmi aggályt, semmi megszégyenítőt nem találnak abban, hogy az Európa szerte elterjedt jogszokásokat, minthogy a kor szükségeinek megfeleltek és politikailag hasznosak voltak, őseik is befogadták s érvényesítették. Az angolok a nemzeti szabadság s függetlenség biztositékát eléggé feltalálhatni hiszik abban, hogy azon jogszokások és szabályok érvényessége nem valamely idegen hatalom vagy nép ráerőszakolt parancsain, hanem a nemzet szabad akaratának nyilvánulásaként, szabad elfogadásán alapult. V. Franczia országnak régibb — 1789. előtti jogtörténelme ugyan azon eredményekre s tanúságokra vezet. A hűbériség s ősiség valának itten is a birtokviszonyokban s örökjogban az uralkodó elvek, és pedig egyeDesen a német jogszokások kifolyásaiként. Laferriére *) — a jelenkori franczia jogtörténészek legjelesbike — nem kétkedett, hosszas tanulmányú vizsgá*) Laferriére Histoire du droit Francais 1860. Paris. lódások után kimondani: mikép Franczia ország legnagyobb részében szokásos jog fejlődé ki s lett uralkodóvá, melynek forrásaia német jogszokások, melyeken a hűbériség rendszere alapult. ]) Ezen németjogfcrrásoknak oly erős befolyásuk volt a franczia birtok s örök jog alakulására, mikép attól nem maradhatott ment a déli tartományok jogrendszere sem, hol pedig a római jog volt uralkodó. Itt a jogszabályok, szokások, melyek követettek, a német hűbériség hatálya folytán oly vegyüléket képeztek, melyben a római jogszabályok a német jogszokásokkal összeolvadtak. Innen azon sokféleség mely e korban a fr. jogrendszert jellemzi, azon jogi különbségek, melyek a jogkiszolgáltatást szabályozó törvényekben, statútumokban nyilvánulnak. Míg p. o. Lotharingiában a figyermekek a nőkkel együtt öröködtek, ellenben El sasban a jószágok némi kivéiellel mind a férfiakra s/álottak, hol a Schwaben Sp. szabályai na?y elterjedésnek örvendenek,és annyira átmentek a népszokásokba, miképegy 1697-i tilalom ellenére tovább is követtettek ; mig Metzben a gyermekek egyenlő részekben öröködtek, máshol p. o. (Gruienne, Bordeaux, Normandia) az elsőszülüttség joga uralkodott; mig Provence, mely különösen az irott (romai) jog (pays de droit ecrit) hazájának tekintetett, de mely a hűbér elter jedtévei a német jogból is sokat átvett, a tulajdon szabadságot, rendelkezési jogot hosszas időkig fenntartotta, Burgundban, Elsasban az ki volt zárva, és az örökösök viszvételi joguk túlsúlyra emelve, mi amott a hűbéri átszállásnak volt alárendelve; sőtt ugyan egy vidéken is ellentétek fejlődtek ki, p. o. Metzben, hol az ősi jószágokról élők közt szabad volt rendelkezni, mig az végintézetekben tilalmaztatott. — Ily különbségek azonban az elsőszülöttség, fi- s leány ág birtok képessége, rokonok öröködési tehetsége tekintetéből hazánk jószágaiban is bőven előfordultak. Mellőzve azonban ezen kivételeket, a középkori fr. magánjog is az ősiség, a családiság elvein alapult. Nevezetesen 2) az ősijószágok (lespropres de succession) jogilag megkülönböztettek a szerzeményektől. Amazok ott is nem egyéni, hanem családi vagyont képeztek, miért azoknak, fontos állami érdekekből is, a családnál kellé maradniok. Azon ősiségi elv uralkodott mikép: ugyanazon családtagjai összesen véve ösztulajdonnal bírtak mindazon fekvő jószágokban, melyeket azok valamely közös elődjüktől öröklének; és a miért az, mi egyszer az öröködési folyam alá jutott, abból többé ki nem eshetett. Ennek kifolyása azután, mikép ősiekről az élők közti elidegenítések meg nem engedtették, mig a szerzemény e tilalom alá nem tartozott. i) Ezt bizonyítják a fr. középkori jogforrások is, p. o. a hires Etablissements de St. Louis mely a fr. codifícatio legelső kísérletéül tekinthető; Le livre de justiceetdeplet; Contumes de Beauvoisis; Grand Contumier de Charles VI.; Formuláé alsaticae; Contumes de Bourgogne 1459-ik (a jogszokások első hivatalos gyűjteménye.) Statuta leges municip. Arelatis; Deofficialibus (I Ká roly rendeletei.) Constituciones Curiae aquensis 1243; Statut. deR. B e ren ger 1235;S t a tu ts de P r o ve nc el366; C o u t. d' Orleans C. de P a r i s ; de Bretagne, Peronne stb'. *) Laferriére id. munk. továbbá : G i r a u d: Essai sur 1. Histoire du droit fr. au moyen age 1856. Lab oul aye : Histoire du droit de propriété 1855. Aubépin: Origines et Progrés en Francé du droit Contumier Féodal et privé. 1860. Paris. Revue Crit. de Le^islation. XIV köt. Grennier: Discours histor. sur. 1' ancienne Legislation. LeBrun: Trait. des Successions. P o t h i e r Trait. des Succes. de donations stb Chabot: Tableau de la legisl. ancienne.