Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 45. szám - Örökösödési törvényeink multja s jövője 4-5. [r.]

Pest, péntek 1862. június 13, 45. szám. Negyedik évfolyam, TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Örökösödési törvényeink múltja s jövője. IV. V. — Kúriai Ítéletek : magánjogi ügyekben. — Váltójogi Ítéletek. — Hivatalos tudnivalók. V Örökösödési törvényeink múltja s jövője.1 IV. Anglia jogéletére térünk át. Azt állítottuk, tnikép a középkori hűbéri német jog, | vagyon- s örökjogi szabályai Európa többi államaiba átszivárogván, s azok által befogadtatván, az volt az, mely ! majd mindenütt az örökösödés és birtok viszonyok szabályozásában jogforrásul szolgált.Ésennekigazolását Angliával kezdjük meg — annál inkább, mert e hatalmas államban az akkép bevett s kifejlődött hűbéri birtokjog rendszer fő lényegében máig feun áll, mint a ledöntésére irányzott parliamenti viták s nevezetesen King- s mások reform bilijei (1859. s f. 1862. évben, midőn az átruházás s ingatlan szerzés iránti javaslat második felolvasásig haladott) tanúsítják. Angliában a XIII. század után azöröködésben, javak elidegenítésében s átruházásában ugyanazon jogszabályokat találjuk fel, melyek, mint láttuk a német jog szabályai valának ; tehát ugyanazokat — a legfőbb elvekben — melyek hazánkban is divatoztak s az ősiségét képezék. Midőn hóditó Vilmos Angliában hatalmát megalapitá, különbféle közjogi hűbéri intézményeket honosított meg, és midőn a hűbéri nemesség kastrendszere is életbe léptettetett, mint az angol jogtudósok mondják — mulhatlan szüksége éreztetett annak, hogy a javak szerzése s elidegenítése tekintetéből oly szabályok létesilessenek, melyek a nemesi családok fényét s hatalmát biztosittsák. Innen a vagyon és örökjogban azon korlátok, melyekAngliában a német hűbéri jogbólérvényesitettek. Az angol jogtörténészek ahűbériség nyomaira már az előbbi korban is vélnek ugyan találhatni, melyek t. i. oda a szászok, tehát szinte német népiség által lettek volna bevittek ; de kétségtelen, mikép a hűbéri jogintézmények kifejlődése Angliában — hódiió Vilmos utan a Normann bárók s nemesség túlnyomó uramra alatt érte el tökélyét. Egy fontos bizonyíték erre az adomány rendszer, melyben a hűbéri rendszer kifolyásaként Angliában is azon elv valt uralkodóvá: mikép azállamban minden javak a fejedelemtől, a koronától származnak; mint hazánkban is, hol a jószág szabad foglalásának rendszere már az első királyok alatt átalakulván, szinte fő elvül szolgált az: hogy a valódi gyökös igazság minden jószágoknál magában a koronában rejlik. 0 Az e ezikkben forrásokul szolgáló munkák :Blackstone: Commentaries on the Laws of England ; C r a b b : History of Englisch Law. 1829; Woddeson: Lectures on the Laws of England. 1834, Co k e : Institutes of the Law of England. IV. melyek elsője különösen a hűbériség intézményéről szól. De kétségtelen az is, mikép mig Angliában hóditó Vilmos előtt a jószágokról szabadon lehetett végintézkedhetni; ezen szabadság a német hűbériség kifejlődése folytán megszüntetett. A Norman uralom megalapulván a fekvő jószágokról nem volt szabad végintézeteket tenni. Az örökösök, kik még is netán ily végintézkedés által károsittattak, a kivülök másoknak hagyott javakat visszavehették. Hasonlóan az élők közti elidegenítések sem engedtettek meg, akár adásvevés, csere, akár zálogolás, ajándékozás stb. által, hacsak az örökösök bele nem egyeztek. Különben azok a javak visszavételére fel voltak jogositva. És ezen elidegenítési tilalom, mint honunkban,,ugy Angliában is, az ősiség jellemévé fejlődé ki. A szerzemények megkülönböztettek az ősiektől, melyek t. i. az angol törvénytudók szerint az ősöktől származtak az utódokra. Ezek nem voltak elidegenithetök, de igen is a szerzettek, rniut I. Henrik alatt világos törvény rendelé. És itten is oly ajgy fontosság helyeztetett az ősi javak fentartásába, mikép azok kiegészítésére s igy biztosításukra a szerzemény %-de volt fordítandó. Ezen elidegenítési korlátoknak Angliában is az ismertetik el nyilvános okául, hogy a családoknak, — Normannok alatt a nemesieknek — vagyonossága, ereje s hatalma fenntartassák, és biztositassék; megnem engedve a javaknak családtóli elszakasztását, mi mint mondák — azt is eredményezheté, hogy szabad rendekezés utján a jószágok tömegesen kevés kezekbe kerülhetvén, a családok tömegének elszegényedése okoztatuék, mi Athénban is irány eszme volt. Azért azon angol királyok, kik a nemesség hatalmát s erejét megtörni akarták (p. o. VIII. Henrik törvény által igyekeztek előmozdítani az elidegenítés szabadságát. Azonban ismeretes, mikép ezen kivül más körülmények is voltak, melyek mint Angliában, ugy másutt is, a kor szükségeinek változata folytán, az ősiség s hűbériség lerombolásával, az elidegenités szabadságát mulhatlanná tették. Ugyanezen hűbér-ösiségi érdek s elv — t. i. a család anyagi fentartása — alapitá meg az angol örök jog összes szabályait is. Ezeken is veres fonalként húzódik el: a fi s leány ag, apai s anyai javak, ősiség és szerzemény, oldal- s egyeneságu rokonok küzti megkülönböztetés. Az ösiségben (feuda avita, antiqua, f. paterna et materna) a törvényi öröködés csak bizonyos egyénekre szoritatott, kik között fiuk kiváltságos helyzettel dicsekedtek ; mig a szerzettekben (feudaimpropria,nova,) fi s nő ag közösen örökölt. Az érintett érdekben a', angol örökjogban is legfőbb irányelvül szolgáit: a vérség jogosultsága s a 45