Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)
1862 / 44. szám - Örökösödési törvényeink multja s jövője 3. [r.]
Pest, péntek 1862. június 6. 44. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Örökösödési törvényeink múltja s jövője. III. — Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók Örökösödési törvényeink múltja s jövője. III. Mielőtt annak fejtegetésébe kezdenénk, hogy valódilag mi az, mi az ősiségi viszonyainkban s jogrendszerben nemzeti geniusnak neveztetik; továbbá mielőtt áttérnénk bizonyításába annak, mikép azon társalmi alapok, melyek az ősiségét előidézték, több mint egy század folytonos nyirbálásának kitéve, jelenleg többé nem léteznek; ezek előtt szükségesnek találjuk igazolását annak, miszerint az ősiség rendszere távolról sem képez magyar nemzeti intézményt, tehát nem is a nemzeti genius kifolyása. E fejtegetés a legfőbb szempontokban az európai vagyon s különösen az öröködési jogkifejlődésének történeti átnézetét adva , kétségbevonhatlan adatokat nyujtand a valódi ugyanazonosság mellett, mely e téren is hazánk s a többi európai államok jogrendszere között létezik — mi a nemzeti sajátságosság tehetőségét is kizárja. És ezen történelmi átnézetet, illetőleg bizonyolást, Német országgal kezdjük, nem csupán az azzali ősi szoros kapcsolataink miatt, melyek legközelebbiek s társalmi kifejlődésünkre legbefolyásossabbak valának, hanem s tán főleg azért, mert az ős német ősiségi s öröködési jogrendszerben az összes európai államok vagyoni s örök jogi szabályainak fö forrása rejlik. Az volt u. s. a gyupont, melyből áradtak szét azon elvek, melyek Európa birtok viszonyait századokon át szabályozák. A német jogi szokások s intézvények, a vagyon szerzésre s elidegenítésre, az örök jogra s öiöklési rendre vonatkozólag, nemcsak természeti határaiban keletdéltől az északi tengerig uralkodtak; a Sachsen- és Schwaben Spigel szabályai Schveiczban s Lengyel országban is érvényesíttettek; hanem a Rajnán s Alpeseken át G-alliába s Britanniába is átszivárogtak nemcsak, hanem ott legkiválóbb jogforrásul is szolgáltak. De nézzük azt tüzetesen — hazai jogviszonyaink keletkeztének felderítésére. A német jogéletben *) két túlnyomó befolyású tényező emelkedett ki t. i. a föld birtok, s a család is ág. A földbirtok egészen a legújabb századokig az összes politikai jogoknak, községben s államban, legfőbb s jóformán egyedüli forrásául szolgált. S a családiság a család tagok közti azon szoros kapcsolathan állt, minél fogva *) Das deutsche Stammgutsystem von LZimmerle. 1857. G e r b e r: System d deu. Privatr. S i eg e 1: d. deusche Erbrecht. 1853. Walter: deutsche Rechts Geschichte 1853. Gerber.Heut. rimis. u. deut Privatr. 1856. Be scler: Erbverfráge. 1855. S a n dhaas; Germán. Abhandl. 1852. Eichorn: Rechtsgesch. 1843. Unger: die alt deutsche Gerichtsverfassung. 1842 Grimm: D. Rechtsalter. Gaup: Rechts. u. VeríVs der altén Sachsen. v. Hahn Röm. und germán. Rechtsprincipien 1856. a javak nem egyéni, hanem családi vagyont képeztek, melyről egyesek a család kárára nem rendelkezhetének. Mindkettő, midőn közösen arra működött, hogy a birtok, mint a legfőbb társalrai jogok s élvezetek forrása, a családnál állandóul maradjon, a család hatalma, fénye, s befolyása biztosítására törekedett, mi a család fentartás elvét képezi. Hazánkban, mint tudjuk, épen ezek valának szinte az uralkodó állami elvek. A föld birtoknak nálunk is, legújabb időkig, ugyanazon nagy jelentősége volt; melyet szinte a családiság kapcsai szilárdítottak s értékesítettek. És az érintett alap jogelvekből következett, mikép a német jogrendszerben kifejlődtek azon ismeretes különbségek, melyek az ing ós ingatlan vagyon, továbbá a fi s leány ág; apai s anyai rokonok jogai, s később az ősi és szerzett *) vagyon között forogtak fenn, mely különbségek szinte hazánkban is ismeretesek lettek. Innen fejlődé ki továbbá a német jogrendszerben azon nevezetes szabály, mely az ingatlannak s nevezetesen az ősinek elidegenítését, a család kárára, meg nem engedé. És itt van — a német jogban — az ős i s é g n e k k eletkezte, azon szabály folytán, mely előbb a szerzeményben is, s később az ősiekben a földbirtok elidegenítését gátolá, s végintézkedés alá sembocsátá. Az ős német jognak ebbeli főbb szabályai következők. 2) Az elidegenítés az elsaiátitót magát kötelezé, de nem a család örökös tagjait, hacsak ezek beleegyezéseiket, jóváhagyásukat nem adták. Tehát az elidegenítő vissza nem léphetett, a szerződést nem semmitheté. Erre csak az örökösei jogosíttattak. Innen az örökösök visszaválthatási, elidegenítést, érvénytelenithetési joguk, az ingók kivételével minden ingatlannál, s a XI. század után az ősiekben. 3) Ezen visszvételi jog, melyei az elidegenítésnek ellenmondás joga volt kapcsolatban, csak az örökösöket illeté, és pedig a legközelebbieket azon fokozat szerint, mint az öröködésre hivatvák, tehát a descend e n t e s ugy mint a collaterales, ha öröködésre képesitvék. Tehát e kereset a leányágnak s nőknek nem adatott meg, mig külön statutarius jogszokások u. m. a városokban azokat is reá lel nem jogositák A frank jog szerint a fi magszakadás esetében nyerték a nők e jogot. J) Erbgut, bonahereditaria, avita, és gewonnenes Land, aquisita gabhaft s ungabhaft; eigen s wohlgewonnenes stb. S a c hsenspigel II 43. S c h w a b e n sp i e g e 1 c. 19^. Lübeki Statut 1235. hamburgi 1270 magdeb. 1304. Goslári, s Sachs. Weichb. 2) Sachsp. I. 6. 21 Schwsp. s. 24. 39. stb. E korbeli okiratok 1. Siegel d. deutsche Erbrecht 1853. Gerber: Privatrecht. 3) Schwab sp. c. 22. I. Sachs sp. I 52 Schles. LR. Goslar. Stat. Oester. Lrecht. XII. Harab. R 1270; Lüb. Stat. 1235. stb. 43