Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 36. szám

150 az, váljon a bölcső felperesé-e vagy sem? mert ha ez bébi zonyi tátik, ugy jön a jogkérdés az i télét, hogy az felperesnek k iad an dó. A bíróság előtt azt, hogy a gyermekágy felperesé, bizonyítani kell a 106. §. bizonyitékaival, mit tőn is felperes, midőn azt, hogy a gyermekágy övé, bizonyítani kész a 106. §. engedte esküvel; mert a 233. §. szerint más bizonyítéka eddig nem volt, és az esküt a 260. §. szerint kínálta. Ha a törvszék eszméje állana; ugy eskü által bizonyítani sohasem lehetne; mert nem a fókérdés felett véli az eskünek helyet adhatni, hanem az általa meg nem magyarázott valamely mellékkörülmény fölött, holott a fentebbiek szerint épen akkor lehet csak eskü alapján Ítéletet mondani, ha egyéb bizonyíték hiányában a kereset tárgy eskü által keresőének lenni bizonyitatott. — De maga a csődválasztmány sem utasítja vissza felperes főesküjét; mert azt mondja : perügyelő utasitatik, hogy a tulajdoni jog igazolását követelje, szükség esetében a követelő fél esküjének elfogadásába bocsátkozzék; bukott esküjét pedig ez esetben se fogadja el. Kéri ezek alapján a főeskü elrendelését, vagy az megtagadtatván, uj tárgyalás kitüzetését; perköltségek fejében (egy frtos ügyben) 47 frt. 87 kr. követelvén. A ni. kir. váltófeltörvényszék ezen íölebbezés folytán az első bírósági Ítéletet az abban foglalt indokok alapján helybenhagyta. (1862. jan. 14. 2977. sz. a. A két egybehangzólag hozott ítélet ellen felperes a Hétszemélyes-Táblához intézendő felülvizsgálati kérelmet adott be a megye törvényszékéhez, (5 frt 74 kr. költség szaporítással.) Alperes ellenészrevételeiben, különösen következők emeltetnek ki: A fölülvizsgálat meg nem engedhető, mert a p. perr. 335. §.által kívánta okok egyikével sem támogattatik. A dologra vonatkozólag pedig — a választ, nyilatkozat előleges közlése nem szükségeltetett, mert az nem bizonyítván azt, hogy a vitás bölcső kié — a 39. §. szerinti bizonyítéknak nem tekinthető; különben felperes előre, már keresetében köteles lévén (p. p. 10. §. minden lehető bizonyítékokról gondoskodni, miért halasztás (illetőleg uj tárgyalás) meg nem engedhető. A 46. §. itt nem alkalmazható, mert a tárgyaláson nem jogtudatlan személyek voltak jelen, s a tszék azt, hogy a dolog iránt teljes tudomást s felvilágosítást nyert, tettleg, ítélete által eldöntötte. Az uj tárgyalás azért is felesleges, mert felperes világossá tevé, mikép eskün kivül más bizonyítékai ugy sincsenek; azt pedig a tulajdonjog kérdésben meg nem engedhetni. Nem, mert az eskü csak ténykörülményekre vonatkozhat (233. §.) melyekre az igényelt jog alapítandó (104); midőn az, hogy valamely tárgy Péteré vagy Pálé, nem ténykörülmény, hanem jogkérdés. Ha erre az eskü letehető, számos tévedések okoztathalnának, sokan, (főleg öröklött javaknál,) legtisztáb lélekkel megesküdhetvén arra, hogy azok övéi bár nem azok ; (mint a legkárosb visszaéléseknek is tárt kapujnyitratnék.) A tulajdon jog kimutatására annak czimét s szerzés módját kell igazolnia (polg. törv. 372. 380. §§.) scsak az által tehetni eleget a 359. §-nak, mely igényli, hogy a tulajdonjogi keresetre az, hogy a vitás tárgy a kereső tulajdona, bebizonyitassék. — Végre arra, hogy maga a csődválasztmány beleegyezett a felperes általi eskületételbe, megjegyeztetik, hogy ez áll, de áll az is, hogy a vál. mindenekelőtt a tulajdonjog igazolását követeié, mi pedig azon eskü által nem valósitathatik; nem annál kevésbé,minthogy a polg. törv. 369. §-nak phisikailag sem lehetne eleget tenni, az igényelt tárgy nem mint a polg. törv. 369. §. igényli alperes, hanem már a felperes birtokában levén, ki azt a csőd ingók köz árverésén már megvette stb. stb. A n. m. Hétszemélyes-Tábla Ítéletét közlendjük. Kúriai íteletek. Magánjogi ügyekben. A kir. itélő táblán. 543. Mezey János csődtömegegondnokának Végh szül. Orosz Rozália ellen egy szőllő felének a csődtömegre leendő bejegyeztetése iránti perében határoztatott: Az 5. sz. a. legfőbb törvszéki Ítélet szerint alperesné Végh szül. Orosz Rozália a telekkönyvi bejegyzés fölötti tárgyalás függőbeni hagyásával csupán az általa Mezey János csődtömege ellen lefolyt igénykeresetével mozdittatván el — miután a telekkönyvi kiigazitás iránt 1858. évi jun. 28. tartott tárgyalási jegyzőkönyvből kitetszenék, hogy alperesné a kérdésben lévő szőllő felének átíratásába bele nem egyezett, s így a bejelentő Mezey János a telekkönyvi rendelet 25. §-a értelmében a rendes kereset benyújtására lett volna utasítandó: ugyanazért az első bírósági végzés feloldásával, a kiigazítást kérvényező csődtömeg gondnokának a rendes kereset benyújtása végett jelen határozat kézbesítésétől számitandó 30 napi határidő I — a bejelentés különbeni visszautasítása mellett — tüzeí tik ki, s az iratok további intézkedés végett illetőségük! höz visszaküldetnek. (1862. mart. 14. 4320. P. sz. a. Előj adó: Raisz Szilárd ktb.) 544. Vimmer Katalin és Vimmer Márton hivatalból képviselt kiskorú felpereseknek Vimmer Márton alperes ellen atyai kötelezettség teljesítését tárgyazóperében Ítéltetett: Jelen per megindításakor érvényben volt ptkv. 142. §.a szerint is a gyermekek nevelési költségeit az atya j tartozván viselni, ebbeli törvényes kötelessége alól magát alperes az E. a. egyesség által fel nem menthette, és így miután perbeszédileg maga is beismerte, hogy Katalin gyermeke irányában 1855. évi april 1-től fogva, fia Márton irányában pedig 1856. évi oct. 6-tól fogva a nevelés költségeit megvonva, azokat anyjuk a tőle törvényesen elválasztott nejére hárította, ennélfogva az első biróságj nak ítélete arra nézve, mely szerint nevezett gyermekeinek nevelési költségei viselésében alperest marasztalta, azon módosítással, hogy miután ezen költségek E. szerint magok a felek által már megállapítva volnának, alperes leánya Katalinért 1855. évi april 1-től, fia Mártonért pedig 1856. évi oct. 6-tól kezdve azon időig, mig azokat tulajdon házához nem veendi, 5, illetőleg 4 pfrt nevelési költségeket havonkint előre, az azok nevelését teljesítő anyjuk Pfándtner Rozália kezeihez fizetni köteles, helybenhagyatik, és a per további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik. (1862. mart. 19. 561. P. sz. a. Előadó: Beke János ktb.) 544. Helfer Teréznek Kusinszky Terézia elleni 340 frt s járulékai iránti ügyében határoztatott: Az állított időközbeni fizetések feletti intézkedés a végrehajtó bíróság köréhez tartozván, alperes által közbetett alaptalan felfolyamodásnak hely nem adatik, s az iratok illetőségükhöz leküldetnek. (1862. mart. 19. 195. P. sz. a. Előadó : Perlaky':"János ktb.) 545. Csúcs Eszternek ifj. Halász Szabó József elleni házassági végelválás iránti perében ítéltetett: Alperesnek erkölcstelen feslett élete, gyanús személyekkeli titkos társalgása s a felperesnóveli kegyetlen bánásmódja, a hit alatt kihallgatott tanuk vallomásaival igazolva s ekként ezek alapján a felperesnek alperes elleni legyőzhetlen ide-