Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 36. szám

Pest, péntek 1862. május. 9. 36. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, li^C3 Szerkesztői szállás : Belváros, aldunasor 7. sz. ^fc^J Egyforintos ügy a Hétszemélyes-Tábla elölt. Legközelebb egy forint értékű perestárgy kerülend fölebbezés utján a n. mélt. Hétszemélyes tábla eléba. Ismét egy kirívó hiánya törvénykezési rendszerünknek, a fölebbezljetés ily tulságig vitele ellenkezvén a kifejlődött európai jogrendszerrel, mint az igazság szolgáltatás legfőbb érdekeivel is, mi még súlyosabb beszarnitásu jelenünkben, midőn legfőbb törvényszékeink úgyis meggyőzhetlenségig elbalmozvák teendőkkel. Azt hisszük a magas biróság alaposan teendi, ha ezen esetben a konokság szigorú megrovásának fényes példáját nyújtaná. — Az eset következő; A csőd Heves-megyében Thalabér volt cs. kir. nnpidijnok ellen egy pár év előtt kiütvén., bukott Inkásán találtatott ingók összeírásakor a többi közt egy rozzant gyermekágy is felíratott, melyről a bukott azt állitá,hogy apósától kölcsönben volna nála, mit bukottnak kiskorú neje is bizonyított. A hitelezők nem találták szükségesnek ez állítás folytán a gyermekágyat, mely csupán .1 o. é. frtra b e c s ü 1 t e t e 11, az ö-szeirásból kihagyni, hanem arra utasították a követelőt, hogy tulajdon jogát igényper által érvényesítse. — A bukott apósa a más igénylett tárgyakra leánya nevében beadott keresetén kivül.még egy külön keresetet adott be a fenn érintett 1 frtos gyermekágyra (bölcsőre) nézve, melyben csupán és egyedül a bukottnak azon körülményre kínált főesküvel mint bizonyítékkal élt, hogy bukott esküdjék meg : miszerint ,,a leltárban 74. sz. a. foglalt bölcső az ő kizárólagos tulajdonát k é p e zi," visszakinálás esetében maga azt arra, hogy az sajátja, letenni késznek nyilatkozván — A perügyelő az utóbbi keresetre kiiüzöttt tárgyalásihatárnapról csak a határnapon értesittetvén; mivel az akkor még érvényben volt polg. perr. 262 §. szerint az esküre nézve a csődválasztmány határozata megkívánta tott, az pedig az napon rögtön össze nem hivathatott, halasztást kért, mibe a személyesen megjelenő felperesi képviselő beleegyezett. A csődválasztmány az esküre nézve akként nyilatkozott, hogy bukott esküjét a perügyelő semmi esetben el ne fogadja; hanem a tulajdonjog igazolását felperestől követelje, és szükség esetében az esküt felperesnek kinálja vissza. — Tárgyaláskor perügyelő ellenbeszédében tagadva, hogy az igényelt gyermekágy felperesé volna, a lent elmondott eskükinálása ellen következő kifogásokat tett : 1. A fóesküt döntő t é n y r e, nem pedig jogkérdésre kell kínálni. 2 Ugyanarra, mire itt felperes a föesküt kinálja, már ő egy más keresetben kínált főesküt, és pedig annak bebizonyitására, hogy az igény tárgy leányáé. 3. A csődválasztmány határozata szerint bukott esküjébe bele nem egyezvén, azt perügyelő el nem fogadhatja, felperesnek pedig a törvény ellenesen tett kínálás miatt vissza nem kínálhatja. — Felperes válaszában azért, mert a csőd váj. határozat vele a tárgyalás előtt 3 nappal nem közöltetett (p. per. 39. §.) ujabb tárgyalási határnapot kért; 6. frt. 51. kr. tárgyalási költség mégtéritésével. -- A viszonválaszban a halasztá= megtagadása kéretik, meri a csőd vál. nyilatkozat okmánya nem a p.p. 39. §. alá tartozó bizonyíték,miután azesak a választmány nyilatkozatára vonatkozik, s erről mint a kínait íőesküre nézve elkerülhetlenről már az első tárgyalás jegyzőköny vében világosan emlékezés történik. Végbeszédben előada tik, hogy az első tárgyaláskor nem lehete tudni, mit határo7and a csódválasztmány. azért határozata felperessel közlendő lett volna. Erre a volt cs. kir. megyetörvényszék itéletileg felperest keresetével elutasitotla. Indokai ezek: Felperes keresete igazolására egyedül csak a fóesküt akarván felhasználni: azzal alperest azon körülményre kinálja meg, hogy a követelésbe veti bölcső felperes kizárólagos tulajdonát képezi. Eltekintve azonban attól, hogy ilyetén föeskükinálás a polg. perr. 260. §-nak meg nem felel : figyelembe véve, miszerint főeskünek a ppr. 25$. §. szerint csak döntő ténykörülményre nézve lehet helye, — az pedig, váljon a keresetbe vett bölcső leiperes tulajdona-e vagy sem, nem ténykörülmény, hanem birói ítélet által meghatározandó jogkérdés, mely főeskü tárgya nem lehet: ennélfogva" stb. stb. A halasztás azért tagadtatott meg, mivel a kérdéses okmány bizonyítéknak nem vehető ; a pp. 39. §. pedig csak a felhasználandó bizonyítékok előleges közlésére vonatkozik. Ezen itélet felperes képviselője által felebbeztetett. Okai: Nem áll, hogy a kérdéses okmány nem lenne app. 39. §. szerinti bizonyíték, mert a 106. §. szerint az eskü bizonyíték, tehát mind az, mi az eskü letétele iránti bevagy nem egyezést tartalmaz bizonyitéknak veendő, jelen esetben annál inkább, mert a csódvála=ztmány jóváhagyása elkerúlhetlen a főeskü elfogadása s visszautasítására (pp. 262. §.) mi itt a kérdéses okmány által bizonyinyitatott. De közlése is szükséges leendett, mert talán lehetett volna kihallgattatni tanukul, kiktől a gyermekágy felpereshez került ; vagy más bizonyítékok iránt felével értekezhetni ; mi végett is egy ujabb tárgyalás (46 §. zár szavaiként) szükséges leendett. A dolog érdemére áttérve, s mellőzve azt, hogy az itélet meg nem fejti, miért nem felel meg a 260. § nak az eskükinálás, melyben pedig ben foglaltatik világosan, hogy az visszakinálás esetében elfogadialik, arra nézve, hogy az itélet szerint az, váljon a bölcső felperes tulajdonát képezi-e, r.em tény körülmény, hanem jogkérdés, azt feleli, hogy a p.p. szelleméből kiderül, hogy a kereset tárgyát főesküvel lehet igazolni; a 10. §- azt mondja, a tényeket melyekből jogát származtatja felperes, a keresetben adja elő a megkívántató bizonyítékokkal; a 106. §. törvényszerű bizonyitéknak tartja az esküt is, — a 233.. §. végitélet által esküt enged rendelni, ha az eldöntő ténykörülmények iránt egyéb teljes bizonyiték nem létezik. Már pedig je len esetben nem is képzelhető más ténykörülmény, mint 36