Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 32. szám

Pest, péntek 1862. april. 25, 32. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM i Jogeset. — Kúriai ítéletek : magán, és büniigy<>kbi • - Váltójogi Ítéletek. — Hivatalos tudnivalók. Jogeset végrendelet féretétele tárgyában. Tóth Zsuzsanna férj. Széles Jánosné és T. Nagy Juliánná kecskeméti lakosok a kecskeméti volt cs. kir. megyei törvényszékhez 1859. évi jul. 11. 3678. sz. a. benyújtott, s Tóth Julianna üzv. Kocsis Sándorné és T. Nagy Erzsébet ellen néhai Szalay Mária özv. Tóth Józsefné édesanyjuk által tett végrendelet féretétele végett indított keresetlevelükben előadják: hogy nevezeit édes anyjuk által telt és C. alatt bemutatott végrendeletben azon állítás, miként öl 8 évi gyengélkedésében Tóth Juliánná ápolta, alaptalan, mert az ellenkező áll, vagyis, hogy Tóth Juliánná és családja élősködött édes anyja vagyonából ennek haláláig. De az érintett végrendelet, a p. t. k. 570. §-a értelmében is érvénytelen, mert abban édes anyjuk oly vagyonról rendelkezett, melyhez i endelkezhetési képessége nem volt, jelesül éd< s anyjuk a 4-ik tiztdben lévő s a köz apa néhai Tóth József tulajdonát képezett házát elpu=ztitatá, annak telkét eladá, s annak árából vevé s épiteté azon házat, melyet végrendeletileg Tóth Juliánnának hagyott, mint azt a D. a. kérdő pontokrakihallgatandó tanuk bebizonyitandják. A végrendelet 3 ik pontjában elszámlált ingóságokat illetőleg állítják, hogy édes anyjuk után t bb értékesebbek maradván, s Tóth Julianna által féretétetvén, kérik utóbbit felfedező esküre szoritatni, s azon 262 vfrtokat, melyeket Tóth Julianna 1840 dik évben a közös szülőktől kölcsön vett s a temetési társulattól kivett összeget, a mennyiben az a közös atyáról édes anyjukra szállt, egyenlő osziály alá vetetni, miért is kérelmök oda megy,miként a szó alatti végrendelet féretétele melleti az összes ingailan s it.gó hagyatéknak, ugy a fentérintett 262 frtnak kamataival, valamint a temetési tőkének köz és egyenlő osztály alá tartozandósága itéletileg mondassék ki, s mindezekből osztályos illetőségük az elvett hasznokkal együtt kiadassék, s alperesek az okozott költségekben is elmarasztaltassanak. Alperesek a törvényes határidő eltelte után is ellen beszédet nem adván, felperes a* irományok becsomózását kérte, mely kérésnek helyadatván, 1860. évi mart. 15-én tartott tárgyaláson az iiouiányok alperesek kimaradása mellett bucsoinóztattak. Az eljáró törvényszék ezen irományok felett 1860. év octob. 30-kán hozott ítéletében felpereseket a perköltségek megszüntetése ni'llett keresetüktől elmozdította a kővetkező indokok alapján Indokok: Felperesek az I. alatti kereset levelükben i éhai Szalay Mária édesanyjuknak aC. a. felmutatott, 1858. évi oct A kúriai Íteletek gyorsabb közöllictése miatt 24-én kelt végakaratát azn oknál fogva kérték fére tétetni, mert a most neveze.t ürökhagyó ebben több oly vagyonról végintézkedett, melyekre nézve végrendelkezési joga nem volt. Bár ezen felperesi állítás azon körülménynél fogva, mert alperesek a kiszabott határidő alatt ellenbeszédet nem adtak, a ppr. 40. és 61. §§-ai szerint valónaktartható is: a végrendelet féretételét kimondani nem lehetett, mert a biróság a ppr. 294. §-a értelmében a felmerülő jogalapok szerint akkor is köteles határozni, ha a felek arra nem hivatkoznak, már pedig a felperes által hivatkozott 570. §. jelen esetre nem alkalmazható, mivel felperes azt, hogy az örökhagyó akár a személyre, akár a tárgyra nézve tévedt volna, nem állítja, annál kevésbé igazolja; továbbá azon körülmény, hogy az örökhagyó oly tárgyakról rendelkezett, melyek nem voliak sajátjai, nem a végrendelet érvénytelenségét, hanem a hagyomány hatálytalanságát vonja maga után. De felperes azon kereseti kérelmét sem lehetett ez úttal megítélni, hogy az elősorolt vagyonok köz osztály alá tartozóknak kimondassanak, és azokból felperesek osztályos illetősége a haszonvételekkel együtt kiadassék, mivel az A. a. végzésből kivehetőleg félperesek a néhai Szalay Mária féle hagyaték iránti örökségük elismertetése végett utasíttattak perre, addig tehát, még ezen örökjoguk megállapítva nincs, az osztály, illetőleg vagyon kiadás iránti kérelmüknek jogi alapja hiányzik. Felpereseknek a fenfogó körülmények között egyéb joguk nem volt, mint a mennyiben Szalay Mária hagyatékához oly vagyonok is leltároztattak, melyek részben az ö sajátjok, tulajdoni keresettel ennek kihasitását követelni; továbbá, a mennyiben örök joguk Szalay Mária hagyatékához el nem ismertetett volna, azt bíróilag, de kül< n keresettel elismertetni. — A perköltségek megszüntetése a pprtás 573. és 582. §§-ai rendeletén alapszik. Ezen ítélet ellen felperesi részről közbetett föllebbezésben elóadatik, miszerint a pprtás 40. és 61. §§-ai értelmében a keresetben előadott tények valóknak lettek volna tartandók, s ezek alapján elmarasztaló ítélet hozandó, továbbá felperesek nyíltan elóterjeszték keresetükben, hogy az örökhagyó idegen vagyon felett rendelkezett, az A. a. végzés folytán kérelmüket a törvény és logika szabályai szerint másként nem tehették, mint az feltéve van, el nem ismervén az ítélet indokolásában elősorolt soknemü jogutakat; miért is az ítélet megváltoztatásával alperesnek a kereset értelmébeni elmarasztalása s a föllebbezési költségeknek 20 frtali megtérítése kéretik. A tettes kir. itélö tábla által, hová az ügy fölebbezve lön, az első biróság ítélete, mint ez lapunk 31. számában a kúriai ítéletek rovatában 339. szám alatt közöltetett, érdemileg helybenhagyatott. inai számunkhoz ismét mellékletet adunk. 32