Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 29. szám

Pest, péntek 1862. april. 11, 29. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM: A kúriai bíráskodás gyorsítása. — Felszámitási per. — Kúriai Ítéletek: magán, és bűnügyekben.—"Váltójogi Ítéletek.— Hivatalos tudnivalók. A kúriai biráskodás gyorsítása. Az Ítélethozatalra kellő bíró .szám leszállítása által. A törvénykezési gyorsaság, ha nem is egyediili, de kétségtelenül egyik legíényegesb hivatását s legfőbb szükségletét képezi az igazságszolgáltatásnak. Nemcsak egyes peres feleknél a magán jogérdekek, hanem a nemzeti hitel, forgalom és mindennemű üzlet magasb érdekei is forognak itt szőnyegen. Nem csudálhatni tehát, ha e fontos érdekek folytán a magánosok s főleg az üzlet emberei, még a nemzeti önálló bírósági testületek iránti pietás állal sem hagyhatják magokat lemondásra biratni azon igényekről, melyeket a biróságok s igy a magas Kúria irányábani s az igazságszolgáltatás gyorsaságára nézve támasztanak, mi t. i, rrájok nézve valódi életkérdésül tekintendő. És ezen igények, nem lehet palástolnunk, távolról sincsenek kielégítve. A gyorsaság kelléke sok kívánni valót mutat fel. A kellő gyorsaság hiányából számos panaszok merülnek fel. Es pedig a magas kúria eljárása irányában is, miről akarunk itt kizárólag szólani. E hiány forrását azonban a Kúria biró-tagjainak személyeiben, azok működésében, s hivatalos buzgalmában keresni, legkevesbet mondva, nem lenne egyéb rágalomnál. Az okok legtávolabbról sem itt, hanem magokban a ténykörülményekben rejlenek, melyek főleg az uj jogi átalakulástól elm iradhatlanok lőnek, de a melyek egyrészt magában jogrendszerünkben és viszonyainkban is keresendők. E tények közt kiváló nyomatékú az,mikép 1860. október után a felsőbb biráskodás majd egy évig szünetelvén^ peres ügyeknek rendkívüli halmaza jött át a kir. Táblára. Hogyan lehetne ittakivánt gyorsaságot létesíteni, midőn azokat a volt főtörvényszékek rendes ügyfolyamban sem voltak képesek végezni a nélkül, hogy min den évben restantiák ne maradtak volna. Mellőzve azt, mikép az uj szervezés, belügy kezelés rendezése stb. mint mindenütt ugy a Kúriánál is sok akadályt gördített kezdetben a kellő gyorsaság s munkásság kifejtése elé. Továbbá ily tény az is, mikép az érintett rendkivüli ügyhalmazt egy maga a kir. Tábla vette át — a magyar bírósági rendszer restituálása folytán — mig előbb az annál sokkal csekélyebb számú rendes folyamot hazánkban 6 főtörvényszók végezte — még az úrbéri feltörvényszékeken kívül is. — És e főtörvényszékeknél az osztrák rendszer alatt valami 20 senatus működött; mig jelenben a kir. Táblánál alig 4 senatus alakulhat s bíráskodhat. És itt jutottunk el utóbbiban azon ponthoz, melyre vonatkozand indítványunk, s melyre különösen a m. Kúria figyelmét felkérni sietünk. Az tisztán áll, mikép a felsőbb — kurialis — törvénykezés gyorsitása érdekében kell valaminek történni, ha az igazságszolgáltatáshoz kapcsolt érdekeket legfőbb mértékben koczkáztatni, a m. Kúria s a magyar igazságszolgáltatás tekintélyét s főleg hitelét lerontani nem akarjuk. Midőn azonbau az ügyek rendkivüli halmazán nem segíthetünk; midőn az egységes fölebbviteli biróság mellett ősi jogrendszerünk alapján — jelenben legalább — meg kell maradnunk ; s midőn a kúriai bíró tagok szaporítása sem engedtetik meg; akkor szerény nézetünk szerint nincs más segély mint egyedül az : hogy a létező erők jobban értékesitessenek, hogy a bírói működés nagyobb terjemre emeltessék. Ez pedig az álla! eszközölhető, ha az ítélethozatalra kellő birói szám í e s z á 11 i 11 a t i k s i gy lehetővé tétetik, hogy a kir. Tábla rendesen számosabb senatusban bíráskodhasson. Midőn a m. Kúria megkezdé működését, a magyar jog restituálása elvéből azon szabály is újra érvényesíttetett, hogy az Ítélethozatalra a kir. Táblánál 9, s a Hétszemélyesnél 11 tag szükségeltetik. Ezen szabály szigorú alkalmazásából folyik, hogy a kir. tábla csak 3 legföljebb 4, s a septemviratus csak 2 táblává alakulhat, mi az ügyek gyors elintézését lehetleniti. Ez az, min a szakértők öszhangzó nézete szerint változtatni kell. Azon jogszabály a mult század elejéről származik, megfelelve elégségesen kora szükségleteinek, melyek a forgalom s üzlet magasb igényeit nem ismerék, s midőn a kir. Tábla, a fölebbezés tetemes összeszoritása mellett, csak kitűnően a legíontosb ügyek fórumát képezé. De ki az, ki 1723 és 1862 között párhuzamot vonni komolyan akarhatna? Nem szükség ezt bővebben fejtegetni; hála Istennek, mindenki láthatja nemzetünknek ezen időfolyam alatti roppant haladását mind az anyagi, mind a szellemi életben, mi azon két korszak összehasonlítását merően lehetleniti. Ettől azonban az ügyletek, s igy a peres ügyek tetemes szaporodása elválhatatlan lett; mit azonkívül a kúriai illetőség tágítása, nevezetesen úrbéri ügyekben, mint a fólebbezési jognak is ujabb korbani kiterjesztése nevezetesen szaporított. Ily átalakult viszonyoknak azon szabály többé meg nem felelhetvén, a közvélemény szerint kell, hogy mielőbb változtatást nyerjen. És erre nézetünk szerint fontosb törvényi akadályok sem foroghatnak fenn. Nem nevezetesen a volt cs. bíróságoktól feljött ügyek tekintetéből, miután azok, a megalapított elvek szerint úgy is az előbbi perrendtartás szerint Ítéltetnek, mi tehát nem csak nem ellenzi, sőt elvkövetkezetességből még igényli is, hogy az illetékességi birószámra nézve is 29