Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 28. szám

azon évi karácsonhó 11-én a m. kir. Hétszemélyes táblá­hoz intézett legkegyelmesebb kir. leiratban az ideigl. törv. szabályokban foglalt határozatokat legkegyelmesebben fentartani méltóztatott, s miután azon szabályoknak a vál­tótörvényt illető III. része 6. §-a szerint azon munkálatok és eljárásokért, melyek az 1840. XV. és 1844. VI. törv. czikkek értelmében a kincstár részére már megdijazvák, eme dijakon kivül más dijak, vagy bélyegilletmények nem fizetendők; ugyanazért kétséget nem szenvedhet, hogy a bélyegtörvény a váltóbirói munkálat és eljárás alapját tevő beadványokra, ezek másod és többi példá­nyaira, a felzetekre, az alább nem érintett mellékletekre, valamint a bejegyzésekre,hitelesítésekre stb., ugy a birói eljárás alapjául szolgáló jegyzőkönyvekre, valamint a bárminemű birói határozatokra nem alkalmazandó, hogy ellenben mindazon eredeti mellékletek és jogügyleti ok­mányok, melyek már magokban is önálló jogcselekményt képeznek, mint például a váltók, óvatlevelek, meghatal­mazások, áruszerzési kötések, kereskedelmi könyvek és könyvkivonatok, szerződések , nyugtatványok stb. a bé­lyeg és illeték törvény határozmányai alá tartoznak. Miről sat. a fentidézett udvari rendelet kapcsában tu­domás s hozzátartás végett ezennel értesíttetik. Kelt a bi­rodalmi fővárosban Bécsben Ausztriában boldogasszony­hó 9-én 1862-dik évben. Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben A kir. itélő táblán. 317. Mészáros Terézia Pollák Vilmosnénak Csanádi Sándor s többek elleni örökösödési perében ítéltetett: An­nak előre bocsátásával, mikép az, hogy Dobozy Ede egyik alperes megidéztetett volna, a perbeli iratokból ki nem tetszvén, Uramovics Mária Péterffy Farkasné pedig a tör­vény értelmében személyesen megidézve nem lévén, az el­járó bíróság marasztaló ítélete reajok nézve megszüntetik. Egyébiránt jelen örökösödési pernek érdembeli elitélése előtt alperesek által, annak íolytathatási kérdése iránt az ősiségi pátens rendeletéből merített ellenvetések lévén ugyanazon pátens 33. § értelmében mindenek előtt bírá­lat alá veendők, miután annak 8. és 9. §-ai egybevetésé­ből, melyek szerint az előbbi §-ban kimondott törvényes örökösödés érvényesítése csak a 9. és 10. §§-okban foglalt megszorításokkal engedtetik meg, kitetszik, hogy jelen örökösödési per is azok közé sorozandó, melyeknek meg­indítása az örökségi igénynek különbeni elenyészése mel­lett, az 1853. évi május 1-ső napjától számítandó egy évi határidőre szoríttatott; miután felperesek első keresetle­velüket az abban megnevezett tárgyakra nézve már az 1854. évi april 30-án beadván, ezekre nézve igényüket kellő időben érvényesítették; ezen keresetnek pedig ké­sőbb az 1858. évi decz. 14-én a pprtás 18 §-a engedelme mellett történt letétele felpereseknek ezen a letétel alkal­mával DD. szerint fen is tartott igényét el nem enyésztet­hette, de különben is a kérdéses tárgyak felperesek által később 1859. évi mart. 17-én beadott ujabb keresetnek is egyik részét képezik, és igy azokra nézve az ősiségi pá­tens 9 ik § ábani elévülés alkalmazható nem volna, e te­kintetben az első bírósági ítélet erre vonatkozó részének helybenhagyásával a per másod bíróságilag is fölytatha­tónak nyilvánittatik. Ellenben a többi,egyedül azl859-ik I évi mart. 17-én s igy elkésve benyújtott s a II alatti ke­I resetlevélben nem foglalt birtokok és ingóságok az ősiségi pátens fentidézett §§-ai rendelkezése alá esvén, és igy azokra nézve felperesek kereseti joga elenyészvén, ezek tekintetében a per nem folytathatónak mondatik ki. Mint­hogy pedig az első bíróság a többször emiitett ősiségi pá­tens 33. §-a ellenére, mielőtt a per folytathatá-a iránt ho­zott határozat jogerőre emelkedett volna, a felperesi ke­reshetőség és a per kellőleg meg sem vitatort szoros érde­mének elitélésébe is belebocsátkozott, az általa hozott Íté­let e részben feloldatván, a nem felebbező alperesekre nézve azonban érintetlenül hagyatván, a per jelen Ítélet által kimondott megszorítás értelmébeni folytatás és ujabb ítélet hozatala végett illetőségéhez visszaküldetik. (1862. febr. 6-án 2297. P. sz. a. Előadó: Gedeon Gábor ktb.) 318. Cseke Jánosnak Ósvald Sándor ellen % telek fele iránti perében ítéltetett: A kereset levélhez A. a. mel­lékelt, s a helységbeli biró és jegyző előtt még a telek­könyvek behozatala előtt kötött okirat szerint felperes a kérdésbeli 65 számú és hozzátartozó belsőség, ugy % telki illetőség felének tulajdoni jogát magának még 1853. évi nov. 15-én megszerezvén, s birtokába is vévén, mind e mai napig birtokában tartja, ugyanaz tehát az ő bele­egyezése nélkül más által elidegeníthető nem lévén, az első bíróság ítéletének megváltoztatásával, a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett, alperes által 16. sz. sze­rint vásárolt % úrbéri telek, s hozzá tartozó épületek s belsőségek fele felperest tulajdoni joggal illetőnek bírói­lag kimondatik, s a per további intézkedés végett illető­ségéhez visszaküldetik. (1862. febr. 7-én 2720. P. sz. a. Előadó: Beke János ktb.) 319. Weisz és társának Falkman Weisz ellen 400 for. és járulékai iránt inditott perében ítéltetett: Az első bíróság Ítélete az általa felhozott okoknál fogva helyben­hagyatik és a per további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik. (1862. febr. 7-én 2051. P. sz. a. Előadó: Bernolák Károly ktb.) Schlosser Erzsébetnek Nagy Imre ellen inditott szó­beli perében határoztatott: Ezen peres ügy időközben a C. a. egyezség által megszüntetve lévén, az iratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1862. febr. 7. 2073. P. sz. a. Előadó: Bernolák Károly ktb.) 321. Kuhn Johannának Karsch József ellen 46 for. iránti adóssági perében végeztetett: A felfolyamodott vég­zés az eljáró bíróság által felhozott oknál fogva helyben­hagyatik, s az iratok további intézkedés végett illetősé­gükhöz visszaküldetnek. (1862. febr. 7-én 5522.. P. sz. a. Előadó: Bernolák Károly ktb.) 322. Augenfeld Jakabnak néhai Csanády István ha­gyatéka ellen 690 for. összeg megfizetése iránt inditott perében végeztetett: Felperes részéről keresete alapjául fölvett, alperes által azonban tagadásba vett azon perbeli ténykörülményekre nézve, miszerint Csanády István egyik kereskedelmi társ által felperes, jóllehet a számadások 1858. évi april 25 -én véglegesen befejeztettek, egy ne­gyed részben őt illető nyereségre nézve ki nem élégitte­tett; miszerint továbbá a keresetbeli követelés mennyisé­gének kimutatására szolgáló, a keresetlevél mellett A. alatt felmutatott nyereményi kiszámítás, a társaság közös kereskedelmi könyveiben foglalt száraadásokra volna ala­pítva ; a jelen szóbelileg tárgyalt ügy az érintett keres­kedelmi könyv előmutatásának elrendelése, a feleknek e részben határozott nyilatkozatra utasítása, ugy a felperes által felhívott Mikusevich Pál tanúnak meghallgatása ál-

Next

/
Thumbnails
Contents