Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 1. szám

Pest, péntek 1862. január 3 1. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM: Jogeset. — Kúriai Ítéletek: magán, és bűnügyekben. — Váltójogi ítéletek. Jogeset örökösödési ügyben. Fekete Béla mint felperes, Fekete József alperes ellen apai örökség kiadatása végett az eperjesi volt cs. k. megyei törvényszék előtt 1860. jun. 2 án keresetet inditott. Felperes keresetében előterjeszti, miképen néhai édes attya idősb Fekete József az A. a. összeírás szerint 81 köblös és 1 vékás szántóföld, 5 kaszás rét, 60 hold erdő, a Padlyeszné nevü malom fele része, két 318 és 618 résznyi jobbágy s négy zsellérből álló krucsói ősi birtokát a B. a. 1840. ruájus 19-én kelt szerződésnél fogva fiának, alperes ifjú Fekete Józsefnek ideiglenes használatául oly feltétel alatt adta által, hogy ez azt annak idejében nevezett édes attyának vagy utódainak a beruházások megtérítése mellett visszabocsátani köteleztessék; azonban jóllehet idősb Fekete József még 1848-ban elhalt, s e szerint az érdeklett birtok 5 fiára jogilag általszállott, mindazáltal alperes az egész hagyatékot önmaga birlalván, abból fivéreit, nevezetesen felperest részesíteni vonakodik s az egész, bár már tetemesen megcsonkított birtokot a C. a telekkönyvi kivonat szerint saját nevére bekebeleztette. Az elvett haszonvételek értékét 4427 frtra számítván föl felperes: ezen összegben, ugy örökrésze kiadásában s a perköltségek megtérítésében marasztal tatni kéri alperest. Alperes az ellenbeszédben az A. a. összeírást valótlannak állítja, mert az az ősi apai vagyon álladékát nem híven tünteti elő. Tagadja, hogy a B. a. szerződésnél fogva vette volna használatába a kérdéses birtokot, mert ő azt neje és saját pénzén idegen kezekből váltotta ki az 1832. évben, s néhai Fekete József halálakora kérdéses javakat nem birlalván, azokat csak a rajta fekvő terhek és beruházások után válthatta volna magához, igy tehát halálával a birtok fiaira át sem szállott, s ezek csak a feltételes kiváltási jogban örökösödhettek. De ezen jog is az ősiségi nyílt parancs 9. §-a szerint örökre elenyészett, miután az 1854. évi május l-ig nem érvényesíttetett. A követelt haszonvételt az Áptk. 1480-dik §-ához képest elévültnek mondja alperes. Ezeknél fogva felperest keresetével elutasittatni s költségekben marasztaltatni kéri. A válaszban felperes alperesnek puszta s semmikép sem igazolt állításait tagadván: kéri őt keresetlevele értelmében raarasztatni. A viszonválaszban semmi uj körülmény nem foglaltatik, miért is felperes végirat beadhatása iránti kérelmével első s másodbiróságilag is elutasittatott. A per becsomózása után az 1861. évi aug. 13-kán 115. sz. a. Sárosmegye törvényszékén ítéltetett: Fekete József krucsói közbirtokos tartozik felperes Fekete Bélának néhai édes atyjok idősb Fekete József után maradt s a C. a. szerint Fekete József nevére telekkönyvi leg bekeblezett krucsói birtoknak egy ötöd részét, továbbá az úrbéri kárpótlás fejében 2% telek után járó 595 frt egy ötöd részét 99 forintokban felperesnek 14 nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatt kiadni, s illetőleg megfizetni, ellenben felperes az időközi haszonvételek megtérítése iránti kérelmével elutasittatik, a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek, s alperes Fekete József az atyai birtok rész kiváltására, javítására és befektetésére forditott összegeknek felszámolásával külön perutra utasittatik. Indokok. Alperes a B. a. életjáradéki szerződés alapján néhai édes atyja id. Fekete Józseftől 1840. évi jun. 19-én édes attyának haláláig a peres birtokot, átvévén — magát bizonyos fizetések teljesítésére, s édes attya halála után az általa az atyai rész birtok kiváltására, javitására és befektetésekre forditott összegeknek testvérei részéről történendő lefizetése után. annak kiadására, illetőleg osztály alá bocsájtására kötelezte. Id. Fekete József még 1848-ban elhalván, az apai birtoknak már akkor kellett törvényszerüleg a beruházások megtéritése után osztály alá bocsáttatni, alperes azonban ezt nem tévén, felperes kényszerülve lőn örökségéhezi jogát ezen keresettel érvényesíteni. Alperesnek azon ellenvetése, hogy felperes kereshetési joga, miután azt kellő időben nem érvényesítette, az ősiségi pátens 9. §-a szerint elenyészett — helyt nem foghat, a mennyiben az idézett törvény tárgya az egyenes örökösödés nem lehet, s az csupán a végrendeleti örökösödési esetekre alkalmazandó. Alperes továbbá felhozza, mikép ő a kérdéses apai birtokot saját pénzén kiváltogatván, a B. a. szerződésben lekötött életjáradékot édes attyának nem kötelességből, de fiúi kegyeletből szolgáltatta ki, s igy ezen B. alatti szerződés alapján is magára nézve semmi kötelezettséget nem vállalt, — azonban alperes ezen ellenvetése szintén nem áll, mert a szerződés világosan meghatározza, hogy alperes a leteendők letétele után tartozik az apai birtokot kibocsátani, a B a. szerint felperes örökösödési joga kétségtelenül tűnvén ki, felperes keresetének hely adni s alperest a C. a. összeirt atyai birtokrésznek felperesnek leendő kibocsátására kötelezni kelletett. Az A. a., habár nem a helyszínén, de a községi birák közbenjöttével hitelesen eszközlött összeírás szerint — mely ellen alperes puszta tagadással él — az atyai vagyon tattozmánya volt 2 '/8 úrbéri telek, s ezen telkek után alI