Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 24. szám

100 476. Gyermekgyilkolással vádolt Petkovics Borbála elleni bűnügyben Ítéltetett: Az eljáró bíróságnak Ítélete, a vasdij mellőzésével, az általa felhozott indokokból helybenhagyatik, és a per foganatszerzés végett illetőségéhez visszaküldetik. (1862. deczember 20-kán 995. b. szám alatt.) Váltójogi ítéletek. A váltófeltörvényszéken. 43. Szentes Lajosnak, Stern L. Dávid, és Hartman Mayer elleni váltóperében felperes felebbezése folytán ítéltetett: A debreezeni e. b. kir. váltótörvényszéknek 1861. szeptember 16-kán 4398. sz. a. hozott ítélete megraásitatván, alperesek a kereseti 7140 frt váltóösszegben, ennek 1861. június 10-től mint lejárati naptól számitandó 6% kamataiban egyetemlegesen elmarasztaltatnak, s ezen összegnek és kamatainak 24 óra alatti lefizetésére különbeni végrehajtás terhe alatt köteleztetnek, a perköltségek pedig kölcsönösen megszüntetnek. Indokok: Alperesek azt állítják, hogy a kereset alapjául beperelt váltó, a mennyiben az első rendű alperes Hartman Mayer neve elől ezen összekötő szócska „und' kivakartatott, meg van hamisítva; továbbá, hogy ők a kereseti váltót nem mint kezesek, nem is mint kötelezettséget vállaló elfogadók, hanem csak mint név-aláirók, s illetőleg a Hartmann Hersch zsidóbetükkeli aláírásának előttemezői irták alá; azonban a kérdéses váltón előforduló aláírások sem puszta név aláírásra, sem pedig előttemezésre nem mutatnak, mert valamint másodrendű alperes Stern D. L., ki arra az „angenommen" szót is sajátkezüleg vezette, aláírása mellett oly kitétellel, mely puszta név aláírásra mutatna, nem élt, sőt ellenkezőleg azon kitételéből „durch" világosan azon következtetés vonható, hogy a kereseti váltót a csak zsidóul írni tudó Hartman Hersch helyett mint annak megbízottja irta alá; ugy másrészről Hartman Mayernek szinte a kérdéses váltóra vezetett sajátkezű aláírása is, a mennyiben magok azt állítják, hogy előle a vakarás helyéu volt „und" szó kitörültetett, s így amannak aláírásával és nyilatkozatával összefüggő, amazéval egészen hasonló czélból történtnek lévén veendő, előttemezésnek vagy név aláírói minémüségünek szinte nem tekintethetik, ez utóbbinak annál kevésbé, minthogy név aláíró a dolog természeténél fogva csak egy személy lehetvén, az által hogy magát szinte név aláírónak vallja, közös állításuk valódiságát rontja le, a mi egyébiránt felperesnek ép az állítólagos láttamozást s illetőleg név aláírást eszközlött Stern D. L.-hez intézett 4. sz. a. eredeti levelével is támogattatik, mert ezen levélből világosan kitűnik azon viszony, melyben felperes az alperesekkel s az időközben csőd alá került Hartman Herschel állott, és kitűnik az is, hogy felperes a kereseti váltókölcsönt, nem egyedül Hartman Herschnek, henem annak ugyan, de Stern D. L. kötelezettsége mellett adta; a fenebbiek szerint tehát alperesek sem előttemezőknek, mire egyik fia, másik pedig veje lévén, Hartman Hersnek, ok vagy szükség nem is forgott fenn, sem pedig név aláíróknak, mert ilyen csak egy lehet, nem tekintethetvén, azoknak a kereseti váltón előforduló aláírásaik csak megbízási roeghatalmazási, minemüségüeknek vétethetnek, mert a Stern D. L.-nek a kérdéses váltóra vezetett nyilatkozatában előforduló „durch" szócska egyenesen ezen véletlenre utal, Hartman Mayer pedig, saját állítása szerint a kötelezettség természetére nézve amannak sorsát követi. Miután pedig a köz v. r. sz. 95. czikke szerint oly váltónyilatkozat, melyet valaki megbízás nélkül irt alá, a kötelezettség egész terhét vonja maga után, alperesek pedig megbízatásukat nem igazolják, ugyanazok az idézett törvényezikk nyomán, mely a kereseti váltókötelezettségnek 1860. június 10-én tehát a közváltó rend szab. hatálya alatti időben történt elvállalásánál fogva a jelen esetben minden esetre alkalmazandó, az egész kereseti összegben s járulékaiban, mint megbízatásukat igazolni nem tudó elfogadók egyetemlegesen, s annál is inkább elmarasztalandók voltak, minthogy a Hartman Mayer elsőrendű alperes neve előtt látszó vakarás folytán a kereseti váltót hamisítottnak állító kifogásuk, a fennebiek nyomán minden jelentőségét elvesztette. A perköltségek kölcsönös megszüntetése abban leli igazolását, hogy konok perlekedőnek a felek egyike 6em tekintethetik. (1862. febr. 12-én 3271. sz a.) Hivatalos tudnivalók. A nmlgu kir. hétszemélyes táblán mart. 24. s a következő napokon az alábirt polgári perek fognak előadatni. Perlaky Vigyázó Klementinának Perlaky Károly ellen.illő tartás végett indított pere. — Schvartz Józsefnek gróf Csáky Béla ellen indított adóssági pere. — Szaniszló Katalinnak Farkas György ellen adás vevési megsemmisítése iránt indított pere. Blashetz András és társainak Jehovka János és társai ellen indított hasonló pere. Előadó: Huszár Ferencz itélő mester. — Hajtsch Mártonnak Markovics János elleni adóssági pere. Előadó: Berzeviczy Manó ktb.) Kinevezések. A tek. kir. ítélő táblához bírákká ujabban kineveztettek: Matulay Frigyes, Kemniczer Zsigmond, Zsömböry György, Blaskovics Kálmán, Hajdú Lajos, Bovankovics, József, Szerény Ferencz, Pópa György, Pápay Károly, Jamniczky Lipót. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Mai számukhoz mellékeltetik előfizetési felhívás a „Csatár'' czimü politikai hirlapra. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár helyben és vidékre egész évre 8 frt félévre 4 frt — negyedévre 2 forint ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás Belváros, kalaputoza 9. sz. Pesten, 1862. Nyomatott Beiméi J. és Kozma Vazulnál.