Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 23. szám

Pest, péntek 1862. mártius 21. 23. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : Váltójogi kérdés. — Kúriai Ítéletek: magán és bűnügyekben. — Váltójogi Ítéletek. - Hivatalos tudnivalók. Váltójogi kérdés. O t e v é n y i úrtól. A viszonyok teszik szükségessé a törvényeket, s azok alakulatai fejlesztik ezek ágazatait. A mily jogosult örömmel üdvözöltettek 1840-ben váltó-kereskedelmi törvényeink körülményeink és forgalmunk akkori korlátoltsága idején, — oly sürgetóleg igénylik mostani fejlettebb üzleteink a részletezést, tágítást, könyitést. Tárgyunkra vonatkozólag csak a nálunk akkor még nem létezett biztosítási társu 1 atot emiitjük meg, s az általa behozott ama kedvezményt, mely a jégverés ellen bejelentkező birtokosnak megengedi, hogy a dijat csak 3—6 hó múlva fizethesse, ha az összegről ezen határidőre szóló váltót ad. Ezen váltókat a társaság a közvetítő ügynök által követeli kiállitatni és forgattatni, mintegy biztosítékul az elfogadó szilárdságára, s eddig a dolog napnál világosabb egyszerűségű, mégis bonyolódott belőle oly szövény, mely vonatkozó törvényczik hiányában fötörvényszéki döntvényt szükségei megoldása végett. Az eset következő: A társasági képviselet (főügynökség) kiállította a kötvényt, mi több előleges értekezlet után, egyik ügynöke által ajánlott haszonbérlőnek, skönyvében a beszolgáltatott váltó összegét az ügynöknek javára is irta; a beváltási időhatár elérkeztéig a bérlő társával meghasonolván, a váltó fizetetlen maradt, hanem a főügynökség a viszkereset indításával elkésvén, viszkereseti jogát az alügynökre, mint a váltó forgatója s egyszersmind kiállítójára elveszté. Rövidebben hivén pénzhezjuthatni, nem panaszlá be az elfogadókat, kiknek ügyök a nélkül is elég zavaros, hanem készít könyvéből egy számlakivonatot, hitelesíteti, s azzal támadja meg a nemkereskedő ügynököt, még pedig annak ingatlanaira kérvén előjegyeztetést. Az ügy jelenleg ezen stádiumban van : az tehát a kérdés, elitéltethetik-e az ügynök az összeg megfizetésére vagy sem ? Igénytelen nézetünk szerint nem, mert 1. Habár a biztosító társaság oly téritvényt vesz is ügynökeitől, melynek értelmében a kezelésük alatti pénz letétemény jellemével bir, de az 1840. XVI. t. czikk bizományokról szóló pontjai (38—43.) a nem kereskedő ügynökre nem alkalmaztathatván, ez csak a valósággal behajtott pénzek beszolgáltatására szoritathatik, nem pedig azokéra, melyeket behajtania kellett volna, s miknek be nem hajthatását a kötvény vagy adóslevélnek még kezében léte által igazolja, — a mint hogy ezen eljárás be is van véve a társulat tüzbiztositó ágazatánál, hol ily esetben a biztosítás érvénye felfüggesztetik. Az, hogy a nemfizetés akkor derült ki, midőn a biztosítás tartama már I le is járt, jelen esetben nem bir hatálylyal, mivel a biztoI sitást nyert bérlő egy a kötvénynél szigorúbb kötelezvényt, a váltót fogadta el. 2. A XVI. t. czikk pontjai ugyan hallgatnak azon | különben gyakorlatban levő esetről, mikor a bizományos a megbízóval leszámol, s a hátralékról magának váltót adat, de nézetünk szerint csak azért, mert önként következik, hogy a váltó által mint pénz által tekintetik kielégítve, legyen azon váltó bár a bizományos elfogadványa vagy általa átforgatva. Ha tehát az utóbbi esetben az elfogadó nem fizet, a váltóbirtokos köteles viszkereseti jogát óvni, mit ha elmulaszt, végső szükségben az összeg elvesztéseért egyedül önmagát okolhatja, nem vonatkozhatik pedig a bizományos ellen könyveire, mert lehetetlen egy ugyanazon összeget két czim alatt követelni, mint nem az adósságot újra, ha a már átvett összeget elta'íltuk veszíteni, vagy hogy helyesb hasonlattal éljünk, ha az átvett jegyek bankja készfizetéseit felfüggesztette, nem követelhetjük utólag az ágiót, vagy az ezüstteli viszszaváltást, legkivált, ha ez azon idő alatt következett be, míg a jegyek nálunk voltak, mert casus nocet dominó. 3. Igaz ugyan, hogy a társulati képviseletek a váltókat ily záradékkal veszik át: „fentartva az annnak idejéni beváltást," hanem ennek másra vonatkoznia nem lehet, mint a viszkereseti illetőségre, s ennek eljátszása után a más czim alatti kereset annál igazolatlanabb, ha az ügynök magát külön még ezen esetlégre is nem kötelezte, mi az általam érintett esetben nemcsak nem történt, de elég szóbeli óvás eíéle czélzatok ellen. 4. Az ügynök forgató is lévén, a váltótulajdonos által eljátszott viszkereseti jogot esetleges előzőire igénybe nem vehetné, igy tehát azokra őt sem lehet szorítni; de mint kiállító is csak ezen szempont alá esik, mert az elfogadónak tem kötelezettje (V. t. I. R. 87.§.), a törvény pedig az előzők köteleztetései közt különbséget nem tesz, valamint jogigényük is egyenlő. 5. A váltótörvény I. R. 209. §-a ugyan azt mondja, hogyha a váltójog elévülés által elenyészett is, de azon szerződések, melyekből a váltójog származott, a köztörvény előtt mint magánjogczimek fennállanak : hanem nézetünk szerint ez vagy csak a váltó elvesztésére, vagy még az elfogadóra tartozik, mint kinek kötelezéseit még az elévülés előtt nem bontjafelaviszkeresetsem(I. R. 142.§.), mert minden esetben fizetni tartozik (80 §.), azonban ha én a kapott pénzjegyet elégetem, vagy másként használhatlanná teszem, nincs az a jogczim, melynélfogva másodszori fizettetést sürgölhessek. Már pedig a felhozott esetben az ügynök egy váltóval, mint pénzjegygyei fizetett, s a tulajdonos hibája az előzőre nézvei értéktelenedése, azért saját mulasztásaért a forgatót lakoltatni joga megszűnt. 23