Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 123. szám

514 szete száma, és hosszú tartama a vádolt tényeknek, a botrány, mi ebből származott, oly neműek, melyek nem engedik, hogy a kimondott büntetés kevesbitessék. „Az Ítélet nem létezőnek tekintetik annyiban, a mennyiben a Dreyfusz, Beauvais és Thierry elleni csalási kísérlet vádpontjára és a 21,247 részvény elsikkasztására vonatkozik. „E két pontban foglalt vád alól Mires fülmentetik. „A többire nézve parancsolja, hogy az Ítélet a maga egész és teljes hatályát megtartsa; „A mi gróf Simeon fellebbezését illeti, az első bíróság indokainak helybehagyása mellett, a fölebbezés elvettetik, megparancsolja, hogy az ítélet, mely ellen a fölebbezés történt, a maga egész teljes hatályát megtartsa ; „Mires és Simeon a fölebbezés költségeiben elmarasztaltatnak." Az elnök meghatott hangon olvasta föl az ítéletet. A jelenlevők nagy izgatottságban vannak, Mires, — mint menkő csapástól találva, arcza halovány és zilált — egészen közönyösen nyújtja kezét azon számos egyénnek, kik részvétök kifejezése végett hozzá rohannak. Megható jelenet. A törvényszék előtt várakozó néptömeg a fölebbezés elvetéséröli tudósítást komor hallgatással fo"ta. Hazai törvénykezés. Tekintetes szerkesztő ur! Hazai lapjaink bármelyikét forgassuk, azok hasábjain ritkán találunk valamely említést alkotmányos törvényszékeink működéseiről, mikénti eljárásairól, holott azt hiszem, ezeket is ép oly érdekkel olvasná a közönség, mint a gyűlések tartását, s a megyéknek alkotmányos útoni mikénti haladását, hogy mindenki meggyőződhetnék, hogy alkotmányos tisztviselőink hivatásuknak csakugyan megfelelnek, s nem foglaltak el oly állomást az alkotmányosság rovására és a közönség kárára, melyre képtelenek. A megyei törvényszékek tudtommal még eddig működéseiknek nem sok életjelét adták, én sem irhatok tehát azokról sokat, itt csak egy rövid említést akarok tenni arról, hogy K án, az ott felállított megyei törvényszék már megkezdte működését, s halad az igazság ösvényén ugy. mint azt a praxis criminalis szerint, vagyis jobban mondva, saját nézete szerint legjobbnak tartja. Curiosum gyanánt egy törvényszéki eljárást van szerencsém az olvasó közönségnek tudtul adni, ugyanis: két egyén a vendéglőben összekapott, s egyik, a másik pajfását bicskájával oldalba döfte, a sértett az oldaldöíést csak otthon vette észre, s azonnal sietett az orvoshoz látlelet felvételeért, a törvényszék elé kerülvén a dolog, ez ezelőtt mintegy 10—12 nappal került tárgyalás alá, a sértés súlyosnak jelentetvén ki, a k . . . . i törvényszék által, ily értelmű határozat hozatott: N. N. a bünvád terhe alól fólmentetik, s bűntelennek nyilvánittatik, mert azt, hogy általa a másik megsebesíttetett, az ott jelenlevő tanuk beigazolni nembirták, hanem csak azt állítják, hogy szemeikkel láttak a czivakodást és azt, hogy N. N. bicskáját czivakodás közben nyitva tartotta, habár tehát a körülmények oda mutatnak, hogy a sértést csakis egyedül ő követhette el, de mert a tanuk ezt nem állithatják, ennélfogva a vádlottat feloldozni kellett ; mivel azonban a bicskáját korcsmában nyitva tartotta, ezért, 8 napi börtönre ítéltetik. A criminalis codex tehát egy bünténynyel szaporodott, mit is óvakodásul közlök a közönséggel, hogy ezentúl vigyázó legyen, mert alkotmányos biráink még a késnek kézben tartásáért is fogsággal lenyitnék. „Justitia est Regnorum fundamentum!" ezt mondták apáink is, a hol tehát ez nincs, ott feneketlen az ország állapota, az pedig valamely országban, hogy elérethessék, a jóhazafiság mellé még a szükséges törvénytudományi képzettség is megkívántatik, a nélkül a birói széken az ember szörnyű nevetségessé válik, károkat pedig megmérhetleneket okozhat egyeseknek ; megvallom, nem tartom tiszta hazafiságnak azt, ha valaki hiúságtól korbácsoltatva oly állásra erőlködik, melyre sem képzettsége sem hivatása nincs, mert az ilyenek hazájuknak hasznot soha, csak kárt okoznak ; bizony jó volna mindenkinek magával számot vetni, mielőbb valamely állomást elvállal, mert ekkor sok kár és absurdum elmaradna. Több ily k — iféle eljárás merülhetett s tudtommal merült is fel már az országban, azonban a terrorismus emberei, saját tudatlanságuk és önérdekük elpalástolása tekintetéből, lakatot vertek az emberek szájára, s kezüket, hogy ne írhassanak, megkötözék azon elterjedt fenyegetésekkel, miszerint hazaáruló és reactionarius az, ki az alkotmányos tisztviselőség eljárása ellen, bár milyenek legyenek is azok, irni vagy beszélni merészel! ez volt az oka s még most is az, hogy a sok tudatlanság s visszaélés elfojtva marad, mely elleneinknek már eddig annyi sok gúnyra adott alkalmat, a sokat azonban a közönség már elunja, s szeretné már valahára, hogy a német elnyomatást a magyar ne váltaná fel, mert a legjobb akarat mellett is a tudatlanság által, majdnem annyit árthatunk a közügynek, mint a rosz akarat által; s bátorkodom azt a kérdést intézni a józan közönséghez, melyik inkább reactionarius; az-e? ki képtelensége és visszaélései által az elégedetlenség nyilvánításaira okot ad, vagy aki az ily nyilatkozatokra fakad s a viszszaélest megrója? Tegye kezét mindenki szivére s ne engedje magát hiúság- hanem hazafisága által vezéreltetni, y. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelenik a „TÖRVÉNYHOZÁSI S TÖRVÉNYSZÉKICSARNOK" jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési árak : e°:ész évre 8 frt, — félévre 4 frt — negyedévre 2 forint ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás Belváros, lövészutcza 8. sz. (Enzsel ház) Ide küldendők mind a levelek , mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1861. Nyomatott Beimé 1 J. és Kozma Vazulnál.