Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 122. szám

508 Augusztus 28-kán. A mai ülés 11% órakor nyittatott meg. A hallgató- ! ság szokás szerint nagy számmal jelent meg. Mires"igen I meghatottnak néz ki. Hallgatva foglalja el helyét. Cremieux beszéde nagy benyomást idézett elő Páriában, főleg a börzén. A börzén a hatás oly nagy volt, a védő által felhozott okok oly viszhangra találtak, hogy ott az a hir terjedt el, hogy Mires fólmentetett. Sokan e hirre dühbe jöttek, de többen örültek. Az ülés megnyitása után az elnök a szólás jogot a főügyésznek adja. Ez hozzá fog a vádpontok elemezéséhez, és elkezdi a részvények kényszer eladásánál, mely körülménynél az áldozatokat, kik vagyonaikban szenvedett károk miatt panaszt emeltek, előadásában fölemlíti. Bírálja Cremieux által felállított tant, és állítja, hogy az, a mi a compte courrant jelentőségéről mondatott, csak a kifejezésseli visszaélés volt. Abban, hogy az értékpapírok a felek előtt eltitkolva adattak el, és a második képleges eladásban, miből 6 milliónak kellé vala befolyni, még ellenben az első 10 milliót jövedelinezendett, — az államhatóság mindenesetre csalást lát fenforogni. A képzelt jövedelem alapján Mires szerződék a felekkel, s megcsalja ezeket négy millióban. Avagy tán ezt fogják erre ellenvetni, hogy a felek kártalanítva lettek. Igen ám. Köszönet, érte Avoud ur közbenjárásának. Avoud Ágoston ur 1860-ik évi július hóban lépett a Mires házba. Mig — úgymond — az üzletet ő vezette, a kártalanítások kifizetése megkezdetett s eszközöltetett, ám legyen, de tekintetbe veendő, hogy Avoud ur nem mint tanú, hanem mint hivatalos védő lépett föl az ügyben s föllépni kellett is. Ő kilépett az ügyvédi állásból, hogy egy, minden tekintetben különös állást elfoglaljon. Én azt hiszem, hogy részletes szakismereteinél fogva a számadások vezetését volt átveendő. „Avoud igen válságos pillanatban lépett Mires házába, Raynouard épen akkor hagyta el azt. Barbet Devaux lemondását önkénytesen és okokkal támogatva nyújtotta be. Igaz, hogy nagy előnyökkel kecsegtette Mires Avoud urat, igen szép évi fizetésén felül, három esztendőre még igen jelentékeny összeget kapott. Igen jó! Avoud nyilatkozatai ennélfogva hálaérzetből, nemes indulatból származtak, mit mindenki könnyen felfoghat. Nem csodálom, hogy a „tegnapi ügyvéd" mint őt nevezik, hivatalos védője lón Miresnek, hogy kijelenti, miszerint elégségesnek találta ez amaz módosítások javaslatba hotalát és azaeonnali eszközlésbe vételét. „Nem kevésbbé való, hogy Avoud-nak feladata volt Miresnek lelkiismeretességét a legveszólyesb pontokig fölvilágosítani, melyek igen közel esnek a büntetőtörvénykönyv 405 czikkelyéhez. Röviden, én azt hiszem, hogy Avoud igen messze ment, különösen azon nézetének nyilvánításában, hogy a császári főügyész szavaiban valami ígéret foglaltatolt volna. E részben nem tévedhetett, és én jogosítva vagyok bámulatomnak a fölötti kifejezésére, hogy emlékező tehetsége a szolgálatot megtagadta, midón kihallgattatott. „Kérdés egyébiránt, váljon a felek mind kártalanittattak-e? Bizonyára nem, mert levelek feküsznek előttem a kényszer eladás azon áldozatairól, kik a legkisebb kártalanításban sem részesültek." Áttérve a főügyész a caisse des jchemnis de fer ügyére, csodálkozik a vakmerőségen, emlékezik azon levelekre, melyeket két részvényes egymás közt váltott a letéteményezett értékpapírok tárgyában, és kölcsönös fe nyegetésekre. A saragossai pálya részvények bizomáuyát illetőleg a főügyész megmarad azon nézete mellett, hogy ennél nemcsak szabálytalánság, de valódi vétség követtetett el, mert Mires olyat igért adni, a mivel nem bírt. „Ne beszéljen tehát az ember a börze erkölcseiről, nem mondatott-e el, mik történtek a korábbi kormányok alatt. Ha valamely kormány az árfolyamot magasan tartja, ezt első rangú érdekből teszi, s micsoda hasonlatosság szándékoltatik felállitatni a között, mit kormányoknak a közérdekben tenniök kell, és a között, a mit Mires cselekedett, hogy saját értékpapírjait mesterséges módon értékesíthesse ? Szónok ezután taglalja az évi számadás valótlanságát és a színleges osztalékok részletezését. Mielőtt a felügyelő tanács felelősségére áttérne, tagadja Miresnek azon állítását, hogy romlását egyedül az ellene megkezdett vizsgálat idézte elő. „A török kölcsön halva született, és a vele szokott fenhéjazásnál fogva Mires ezen üzletnéli nyereményét 80—90 millióra tette, holott ha sikerült volna is ezen kölcsön nyeremény, ebből 40 milliónál többre nem mehetett volna. Most uraim, a gróf Simeon mellett tartott józan és nemes védelmet hallották önök. Sajnálom, hogy nem oszthatom a védelem nézeteit. „Megtámadtatik az 1856-ki törvény, én részemről azon nézetben vagyok, miszerint e törvényben a felügyelő tanács felelőssége ki van mondva. Mert különben az történhetnék, a mi közelebbről f. évi mart 4 kén a senatusban mondatott t. i. hogy ,„,ily módon bizonyos üzlet vezetők valódi bűnrészeseket szereznek magoknak, kik a vállalat kezdőjét, mint biztosítási czimborák környezik, s kik ennek a közönség irányában mint kezesek, a szerencsétlenség napjaiban mint támoszlopok jó szolgálatot tehetnek.'"' „Hogy gróf Simeon irányában szigoruabbak voltunk, mint a felügyelő tanács többi tagja ellen, ennek jó alapja van, mert ő volt az elnök. Minden hivatallal kisebb nagyobb felelősség van összekötve. „Simeon ur mindent tudott, s engedett mindent történni. A czimzet pénztárnokai, Reget és Barbet Devaux urak nem mondák-e, hogy őt mindenekről értesítették. Simeon ur tehát a képzett osztalékok részletezéséhez tudva adta megegyezését. Sajnálva mondjuk, hogy ő részt vett e csalás eltitkolásában. „Ezen ügy önök egész figyelmét igényli. Mengedhető-e, hogy a yédenczek által beszolgáltatott részvények egy bankár nyerészkedésére szolgálhassanak. Ez a közhitelre szerfölött káros hatású lenne. „Türelmetlenül váratik önök ítélete, ez a Mires által felállított tanok elitélése leend. E pernek eredménye tanulság, mely meglehet, elvesz, de ha a részvényesek becsületes emberek, akkor ez a legjobb eszköz a megingatott hitel megszüntetésére. „Még egy szót azon kézmivesek ügyében, kik keresményüket nyerészkedéssel veszélyeztetik. A megtakarított keresmény szent dolog, mert ez több évi nélhülözéseket képvisel, az emberfölötti akarat győzelme ez, ez szent, meg van szentelve, ugyanazért pénzuzsora által veszélynek ki nem teendő." Miután Simeon gróf védője válaszát bevógzé, az elnök Cremieux védőnek adja a szólási jogot.