Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 122. szám

Pest, 1861. kedd oct. 1. 122. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁSI S TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : Mires párisi bankár bünpere. — A rögeszméről. — Becker Oszkár pöre. — Hazai törvénykezés. Mires párisi bankár bíínpere, (folytatólagosan tárgyaltatott Parisban, aug. 27.) (Folytatás) Néhány percznyi szünet után Barbier főügyész emelt szót. Midőn ezen komoly ügyben — kezdi a főügyész — szót emelek, szükséges hogy az ezen ügy által támasztott zajt elfeledjem, hogy csak az igazság dicső szavát hallhassam. Ha vádlott személyisége kevésbbé'elötérben álló lenne, ha az ez ügyben íénforgó számok nem oly jelentékenyek lennének, ugy a bizalom oly gyakori visszaélését és a közönséges csalást senki sem tagadhatná. A számok befolyása és a személy állása végett ez most másként történjék? Én e nézetet nem osztom, A Mires ellen kezdett vizsgálat nyilvános esemény lőn, de nem a vádlott személye, nem a bekövetkezhető szerencsétlenségek miatt, hanem megmutatása végett annak, hogy pénzuzsora társadalmi életünkben mily rombolásokat képes előidézni. Mit értünk a pénzuzsora alatt? Meg kell vallanunk, hogy az mint társadalmi veszély ismeretes. D' Aguesseau következő rajzát adja, mi ma is igaz. „Ez — úgymond — papiroskereskedés, nem áll egyébből, mint annak savoir-fair-éből, kinek ügyessége abban áll, olcsón venni s drágán eladni." Nem azt mondjuk-e, hogy ez lényeges eleme minden kereskedésnek. Igen de azon föllét alatt, hogy minden alattomos mivelettől ment legyen. Bármi nagy vállalatokkal foglalkozó becsületes üzletnek nincs mit tartani a a törvénytől. Ellenkezőleg tisztelet neki! Örömmel üdvözöljük azt, mint olyat, mely az ország iparkiféjlődését előmozdítja. Nem kell önöknek a Mires pert félteni. Mi csak a becstelen üzérkedést üldözzük, mely pénzuzsorának neveztetik, s a közhitel szabályos föltételeit rongálja. Mi ezt mint társadalmi veszélyt vádoljuk. Ezt követeli hivatalos állásunk, melyet én fogok tudni betölteni, ha rokonszenvem a meg nem érdemlett roszalást ki nem zárja is. Szemben oly szerencsétlenséggel, mely ballépés kifolyása,az államhivatalnoknak, ha a ballépés bűntény, ugyan azon egy utja van, mert ingadozás és gyengeség nélkül a törvény által előirt útnál más ösvényt nem követhet. Felhozván a Mires mellett tartott védveket, a főügyész azt mondja: Ha mindaz való lenne, akkor Mires nem hogy büntetést nem érdemelne, hanem teljes elismerésre és fényes elégtételre tarthatna számot. A védelmezési rendszert ennélfogva szorgos vizsgálat alá kell venni. Ámde nevezzük ezt igaz néven, e rendszer alapnélküli vakmerőségnek kifolyása, mely közben őrült módon a törvényszék tévútra vezetése és működésének lehetetlenné tétele czéloztatott. Ez nagy jelentőségű, mi mellett vádlott kétszínű magatartása is figyelembe veendő. Itt önük előtt meghajlik fékezhetetlen nagyravágyása, s kivül a közvéleményre azon rendszert gyakorolja, melyet én hallatlan szemtelenségnél egyébnek nem nevezhetek. Pontalbához intézett iratainak egyikében kinyomatni is merészelte, hogy a törvényszékek őt e tekintetben biztosítottak, de szavukat meg nem tartották. Ebben szemtelenül hazudott." (Mires, ki mindez ideig kezeivel elfödvén arczát, nyugodtan hallgatott, ekkor izgultán mozgott s néhány tagadó szót morgott). Főügyész: Követeljük, hogy a megjegyzések akkép történjenek, hogy mi meg ne halljuk. Elnök (Mireshez, ki ülésén indulatosan mozgott): Lesz önnek joga válaszolni. Mires (heves indulattal): Fogok tudni hallgatni, de azt ki kell jelentenem, hogy nekem valóban tétettek Ígéretek s azért léptem Pontalbával egyességre. Én az illetőket, ha kívántatik, mégis nevezhetem. Elnök: Később fog ön erre felelni. Addig pedig kell hogy ön hallgasson. Főügyész: Ismerem vádlott izgékony jellemét, távol attól, hogy oly szavakat intézzek hozzá, melyek kihíváshoz hasonlók lennének,Jde abból, mit előbb mondtam, egy szót sem vonok vissza. Ezekután a főügyész Mires urnák üzletébeni erkölcsösségét veszi vizsgálat alá. A marseillei kikötő ügyéről szólván : azt mondja, hogy abban vádlott pénzügyi miveletének nevezetes példájára tálált. Ö a 20 milliomos üzletre egészen önkénytesen 5 milliós bizományi magának tulajdonitott. A római pálya ügyében ujabb bizonyítékát látja a főügyész azon elrettentő pénzuzsorának, mely Mirest minden vállalataiban bűnössé teszi. „Ha ily tények — úgymond — pékiául szolgálhatnának a közönségnek, de attól tartok, hogy az ismét hajlandó lesz magát ennek kitenni." A mi Pontalba urat illeti — mond —senkinek sincs joga fürkészni, melyek voltak nézetei, midőn vádját Mires ellen benyújtotta." A főügyész kérelmére előadásának vége holnapra halasztatik. Az ülés 5 % órakor bezáratott. Mires nagy izgatottságban hagyja el a teremet, miután Cremieux-al néhány szót váltott. Mélyen megilletődött a főügyész beszédén. Szemei tüzet szikráztak. 122