Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 121. szám

505 fitestvére is Jel ki betegségben szenvedett, Mindjárt férjhez menetele utáni hatod napra B —n a bússzivüség mindinkább növekedő jelenségei mutatkoztak, fő-fájásról és bádgyadtságról panaszkodott, sa nap nagyobb részét ágyban töltvén : a házi teendőkkel mit sem törődött. E nő magát megboszorkányozottnak hitte: egy alkalommal nem akart mit sem enni, azt gondolván, hogy az ételek meg vannak mérgezve; ő nagy vétkesnek képzelte magát, a ki az Isten kegyelmére és az emberek jószívűségére nem érdemes; ő gyűlöltnek, elnyomottnak s általában igen szerencsétlennek képzelte magát. Ezenfelül életuntságot tanúsítván, sőt egy alkalommal ugy is nyilatkozott, hogy megöli magát. E közben félénkség szülte oly rohamai is valának, melyekben majd halálát közellevőnek képzelte, majd pedig félt, hogy elfogatik és törvényszék elébe hurczoltatik. Nagy vágygyal tekintet hazája és övéi felé, minek következtében még azon óhajtását is nyilvánitá, hogy bárcsak meghalna férje, hogy haza mehetne. Később a képzelt megboszorkányozottság ellen rokonszenves orvoslás használtatott, B. egyidőre hazájába szülőihez küldetett, honnan azonban nem javult állapotban tért vissza. Férjének és környezőinek bánásmódja az ő beteg lelki állapotának meg nem felelr, férje a legterhesebb munkát végeztette vele, bántalmazta testileg, férjének rokonai által csúfoltatott és megvettetett. Ez állapot tartott, mig B. házasságának 5-ik hónapja végén búcsújárásra határozta el magát, ezen ájtatos útjától egésségét és érzelmeinek nyugodtságát visszanyerni remélvén. Ezen körülbelül nyolcz napig tartó utazás alatt B. eléggé vidám volt, mindaddig mig csak pár órányi távolságra volt a férje lakhelyétől. Hazatérve ugyancsak a korábbi érzéketlenség és magábavonultság mutatkozott rajta, ismét majdnem mindig ágyban feküdt, s mit sem gondolt a házi teendőkkel. Visszatérésének napján férje vásárról érkezett meg, és panaszolkodott, hogy roszul érzi magát. Nejétől theát kért, mit megiván: ettől nagy émelygést, hányást, szájégetést, gyomorfájást, s hideglelést kapván: megbetegedett. Férjének betegsége alatt B. ugyanazon részvétlenséget és lankadtságot mutatta mint előbb, s nagyobbrészt ágyban feküdt. Figyelembe veendő férje betegsége alatt többekhez intézett azon kérdése, vájjon ha most férje meghalna, szabad volna-e neki hazamenni? Gyanú támadt, hogy B. férjét megmérgezte, és a vizsgálatból kitűnt, hogy a férje által kért theába arsenikumot kevert, valamint már egyszer előbb a férjnek adott kávéba is. Megjegyzendő az is, hogy a megmérgezett theából ő maga is ivott, megbetegedett, de mind ő, mind pedig a férj meggyógyultak. B. elfogatott. Első kihallgatásakor viseletén feltűnő érzéketlenség és tompultság volt észrevehető. Második kihallgatásakor azonban viselete kevésbbé volt feltűnő és lelkiállapota a fogságban javult, ugy, hogy a nála véghezvitt külső és lelkileges vizsgálódás szerint nevezett B. jó emlékező tehetségűnek, kitűnő itélő erővel, alapos átgondoltsággal és higgadtsággal bírónak nyilváníttatott, testi egéssége jó volt. Egy hónappal később tartott vizsgálat alkalmával 5—6 hónapos terhesség vétetett rajta észre. B. tettéről körülményes vallomást tőn, és előadta, hogy ő a tettet bússzivüség, s ingatagság folytán eszelősségből és butaságból követte el. A tett elkövetésekor roppant főfájása volt, feje mint tűz égett, ő nem tudta, holl áll a feje. A férj rokonainak szemrehányásai fájtak neki, ő magát egészen elhagyottnak érezte. A törvényszék által a szakértőknek B. lelkiállapotát illetőleg következő kérdések tétettek: 1. Bir e B. eszének használatával, és e tekintetben szabadnak tekintendő-e, avagy lelki betegség által meg van-e fosztva eszének használatától és szabadságától ? 2. Ezek közül egyik vagy másik eset fenforgott-e B.-nél a mérgezés napján, vagy ezt közvetve megelőzött napon ? 3. Általában mily fokon volt eszének használata megzavarva, s különösen mily mértékben volt ez eszmezavarjelen az általa fett mérgezési kisérlet idején? Ezen kérdésekre Dr. Hafner következőleg felelt meg : Az l-re. B. nem sokára férjhez menetele után mély búkórba esett, s igy oly betegségbe, mely kifejlődöttebb fokozatban, a mi B.-nél csakugyan az eset volt, az ész használatát megszünteti. Még első kihallgatásakor is az ő feltünőleg érzéketlen viselete a fenlévő lelki zavarodásról tőn tanúságot. Idő multával lelki állapota javult annyira, hogy ő lelkileg egésségesnek találtatott. E javulást részint az orvosi ápolás, részint a távollét azon körülményektől, melyek lelki betegségét táplálták és növelték — idézték elő. A 2-ra. B. férjhez menetele után már hatodnapra mély búkórba esett, mit is réízint a hőn szeretett szülőföldtőli elválás, és a környezetében tapasztalt ellentét által felköltött honvágy, részint az anyai részről örökölt hajlam a lelki zavarodásra idéztek elő. Ő a jelen körülmények által magát elhagyottnak képzelte. A külvilág elleni bizalmatlansága annyira ment, hogy többször enni nem akart, azon hitben levén, hogy a neki nyújtott étel meg van mérgezve. 0 ennélfogva egészen magába zárkózott, minden tevékenysége megszűnt, és teljes érzéketlenségbe esett. Hanem épen a lelki zavarodás és tevéketlenség külték fel keblében a heves indulatot. E közben tűnt fel a haláltóli és elfogatástóli nagy félelme. Rögeszme vőn uralmat rajta, magát megboszorkányozottnak és megátkozottnak tartván, a mi az öngyilkosságrai gondolatot is ébresztette. A hatás, mit környezete reá gyakorolt, legkevésbbé sem volt alkalmatos lelki betegségének megszüntetésére, sőt ellenkezőleg ezen állapotot roszabbá tette. Háttérben mindig a hazatérhetés, mint egyedüli orvosszer lebegett előtte, mire is az általa ismételve tett kérdés, hogy férje halála után szabad leend-e neki haza menni? egyenesen vonatkozik. Házasságának második s harmadik hónapjában, B. betegsége jelentékeny magas fokú lett, és szülőföldéről, hová gyógyulás végett távozott, hozzátartozandói által majdnem erővel vitetett haza férjéhez. A búcsújárásba helyezte minden reményét, melyet a vád tárgyát képező eset előtt 10 nappal kezdett meg. A tett elkövetése előtti napon térvén haza, s valaminte napon, ugy a következőn is az előbbeni viseletet tanúsította. Ebből következik, hogy mind a tett napján, mind az előtte és következő napokon B. lelkileg beteg volt, s hogy bizonyos rögeszméktől gyötörtetett, következőleg cselekvényeinek következményeit mérlegelni, és megítélni képes nem volt. A 3-ra. Az előadottakból kitűnik, hogy B -nek elméje, valamint a tett előtti napon régibb időtől fogva, ugy a tett napján s a következő napokon is a legnagyobb mértékben zavart állapotban volt. Megjegyzendő különösen, hogy B. szülőföldéről, melyhez oly szeretettle ragaszkodott, ismét a korábbi, reá nézve nyomasztó helyzetbe volt kénytelen visszatérni, és hogy a búcsújárás, melyre ő felgyógyulás biztos reményében vállalkozott, reá nézve eredménytelen volt. Ily körülmények között a • környezettóli megszabadulhatási, keblében érlelt vágy