Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 121. szám

504 s hogy senki ellene löl nem lép, azt kell elismerni, hogy e cselekvény rendkívül különös.Csalódott eszméiben? Ez igen lehetséges! Avagy szándékosan tette-e, mint a korábbi birák állítják? Ezt önök el nem hihetik. Ha önök mégis azt vélik, hogy Mires akkor mikor azt hitte, hogy jogosan cselekszik, bünt követett el, emlékezzenek arra, hogy önöknek ama sok fáradságot és eredményt mégis tekintetbe kell venniök. Önök nem fogják megengedni hogy ily nagy lángész haszon nélkül elharácsoltassék. ..Nem fogják önök feledni, hogy vádlott mögött kö nyezö nő áll, egy fájdalomtól roskadozó fiatal anya, egy oly család sarjadéka, mely fényes eredetét a monarchia legrégibb idejéből származtatja ; s mindez, meg nem indítaná önöket? Szigoruabbak leendnek önök, mint tegnap más birák valának, kik pénzbüntetésre Ítélték azon embert, a ki a részvényesekből a sóárusok hitelintézetét akarta felállítani (Calley-St.-Paul pere). A mi Mirest illeti, ismétlem önöknek, hogy ő azt adta el, a mit véleménye szerint eladhatott. Ha ehhez valósággal joga nem volt is, tehát megérdemli, hogy mint csaló Ítéltessék el? így fognak önök ítélni ? A mi engem illet, én ki önöket ismerem, egész bizalommal vagyok.'Elnök: A szólás Simeon ur védőjét illeti (Gróf és Senator). Védő Allou: Midőn Simeon gróf ur ügyének védelmével megbízott, először éreztem a borzasztó felelősség érzetét, másodszor a megnyugtatás érzetét, melyet nem tartok szükségesnek eltitkolni, miután választása megengedi: nyíltan és hangosan kifejezni azon csodálkozásomat, melyet az első bíróság tulszigoru ítélete, melynek fájdalmas viszhangja mindenfelé hallatszik, bennem fölkeltett. Ha valamely, mindenki előtt köztiszteletben álló nevek, melyek úgyszólván a nemzet közös örök tulajdonai, tekintélyűkben megtámadtatnak, ugy tetszik, mintha e sors mindnyájunkkal közös volna, s szorongva fürkészszük, váljon a részrehajlatlan igazságszolgáltatás szükségessége igényelte-e ezen valóban borzasztó áldozatot. „Én Simeon úrról igen keveset akarok szólni, ő hála az égnek még nem jutott oda, hogy igazolását és mentségét személyes állásában, és családi visszaemlékezésekben keresse. Gróf Simeonnak szellemdús életrajza után áttér védő azon időpontra, midőn védencze a Caisse-be lépett, miről következőleg nyilatkozik. „Az üzlet további menete, uraim, önök előtt ismeretes. Az első Caisse helyére csakhamar egy másik lépett 50 millió tőkével, roppant vállalatok kezdettek meg. Simeon ur azon embernek, ki az üzlet élén állt, szemrehányást nem tesz. Simeon úr nemes és lovagias érzelmű, s midőn ezt mondom, azért teszem, mert igaz, s mivel ezen érzületéről beszélgetésünk es nekem tett nyilatkozata folytán meggyőződtem, még ma is helyes a nézete Mires fölött. Én uraim ezt félfoghatom. Mondjon bárki mit akar, ő nem közönséges kalandor, némely tetteit védeni lehetetlen, de benne az embert védelmezni szerfelett könnyű. Feje telve tervekkel, nagy tervekkel, tul gazdag értesítő és segéd eszközökben, korlátlan hatalmú kényúr bizonyos jó érzelemmel és kedélyességgel, nemes gondolkozású, semmi köze az alacsony nyereség vágygyal, oly fő, mely válódi megnyugvást talál üzletek alapításában, szervezésében és kormányzásában. Simeon ur egy nemével a mély tiszteletnek viseltetik azon erély és kitartásért, melyet ezen ember a veszélyben tanúsított, midőn utolsó órában és a válság közelgő kitörésekor azon őszinte óhajtással és meggyőződésben, hogy minden megmenthető, nem gondolva a menekülésre s arra, hogy valamit megtakarítson, oda törekedett, hogy minden segédeszközeit folyóvá tehesse, a mi által minden vagyonát tönkre tette, mint az agyagbóli alakitásnak feltalálója, ki dicsőségének mámorában utolsó darab házi bútorát is a kemenczébe dobta, hogy ezzel a kialudni készülő lángot éleszsze. Allou kiemeli, hogy az 1856-dik évi törvény (az ipar társulatokról) mily nehézségeket, sőt lehetetlenségeket foglal magában. Mert a felügyelő tanács az illető részvényes által, kinek működi sí köre nem gyöngittetik, tévútra vezettethetik. Én e törvényt bírálni nem akarom, de a kereskedelmi törvényszék elnöke erről ugy nyilatkozott, hogy e törvénynek czélja volt befolyásos egyéneket a felvigyázó választmánytól távol tartani. Elnök: A törvény fenáll, s azt tisztelnünk kell. Allou: Kétségen kivül elnök ur, ezért én is tiszteletben tartom, csak felemiitettem a véleményét oly embereknek, kik e törvényt módosítani szükségesnek látják. Egyébiránt tudja a törvényszék, hogy e törvény már magasabb helyen is megtámadtatott, és pedig nagy hevességgel Königsvatter ur által a törvényhozó testület teremében. Elnök: Ott annak helye volt. Allou: Bocsásson meg elnök ur, nem uj törvény fölötti tanácskozásról van szó, hanem egy régi törvényről, melyet a törvényhozás korlátain belül és kivül is tisztelni kell. (Folytatása köv.) A rögeszméről. Ha valamely egyén bizonyos rögeszmétől annyira gyötörtetik, hogy e rögeszme az egyén észszerű akarat szabadsága fölött uralmat nyert, s hat. i. ez eszme lelkében annyira megrögzött, hogy az egyén attól többé szabadulni nem képes, akkor azt mondjuk, hogy azon egyén rögeszmében szenved. Magától értetődik tehát, hogy az ily rögeszme szülte cselekmények beszámíthatók nem lehetnek, mert épen a lelki idegenszerűség lényegében fekszik, hogy ezen határozott, s a lélekben megrögzött eszme kizárólag uralkodik az egyénen, és azt oly cselekvényekre készteti, melyeket az egyén ezen rögeszme nem létéhen bizonyára el nem követett volna, vagy legalább az ilyetén cselekvényekrei ösztönzést lelkileges akarat szabadságával legyőzte volna. Nem állitható egyébiránt, hogy minden eszme, melyet — mint mondani szokás — bizonyos egyén fejébe vett, alapszerüen beszámítható ne lehessen, és szabályul megalapítandó, hogy a rögeszme szülte cselekvény akkor nem jöhet beszámítás alá, ha oly fokra jutott, hogy az egyén attól nem szabadulhat, és ha ezen eszme által határoztatik meg az egyén cselekvénye, mert az egyén lelkileg akkor nem szabad ; és a lelki szabadság, valamint az önmeghatározási képesség hiánya az ész alapelvei szerint hasonértelmű a be nem számithatási képességgel. Erre vonatkozólag szolgáljon igazolásul a következő néhány eset. (Blátter für Gerichtliche Anthropologie czimü jeles folyóirat X-dik évi folyam, IV-dik füzete után). Bizonyos B. 24 éves nőszemély férjhez menete léig I testileg és lelkileg egésséges volt. Figyelembe veendő j azonban, hogy e nő anyja egy alkalommal szülés kö' vetkeztében 3 évig lelki beteg volt, és anyjának egyik