Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 121. szám

Pest, 18H1. péntek sept. 27. 121. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁSI S TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : Mires párisi bankár bűnpere. — A rögeszméről. — Hazai törvénykezéB. — Jogirodalom. — Hivatalos tudnivalók. Mires párisi bankár bűnpere, (folytatólagosan tárgyaltatott Parisban, aug. 27.) (Folytatás) Az álláspont, melyből Cremieux ur ez ügyet tekinti és megítéli, egészen különbözik attól, melyből Mathieu és Plocque urak kiindultak. A két. utóbbi, mint egyszerű ügy ved lépett föl, kik az irott jogot ismerik jognak, mig ellenben Cremieux ur, kit családi körülményei és egész életviszonya a börzével közelebbi ismeretségbe hoztak, hivatva volt a börze emberét mint börze ember védelmezni. E nézetnél fogva állithatjuk, hogy Mathieu és Plocque urak Mirest roszul védelmezték, utóbbi még sem mutatta magát hálátlannak, ő mindegyikének 1000 frankot, egy roncsolt vagyonú bankárra jelentékeny összeget fizettetett ki. A mai ülés mint tegnap 11 órakor nyittatott meg. A hallgatóság ismét igen számos. Általában az a hiedelem, hogy Mires büntetése legkevésbbé két évre leszállittatik, és hogy a csalás végett emelt vádpont el fog ejtetni. Először szót emelt Cremieux védbeszédéuek bevégzésére. Áttér a hamis osztalékok részletezését tárgyazó vádpontra. Azt ügyekszik bebizonyítani, hogy Miresnek joga volt a 9 milliós bizományi a nyeremény számlán képzeltetni, ő a részvényeket szoros számadásra vette át, s igy is fizette. A szakértő persze azt állítja, hogy a bizomány mit sem szerzett, sőt a római pályán jelentékenyen vesztett, s igy osak jó reménység fejeben, s nem valóságra adott pénzt. E föltevés alapjában hamis, mi a római pálya árában 75 milliót fizettünk, tehát alkalma volt szerezni és szerzett is a bizomány. Azt állítja a szakértő, hogy a forgatmányosok a római pálya visszavásárlásáért két milliónál többet fizettek. Annyi bizonyos, hogy aCaisse részvényesei a római pálya vállalatba a legszebb reményeket helyezték, a római kormány 6%-lit garantirozott, tehát többet, mint bár mely más. Előnyösnek tartották tehát annyi részvényt, mennyit csak lehetséges, a pénztárban tartani. Ha ezért két milliót kiadtunk, azt hiszi a szakértő, hogy ez összeget a bizomány terhére felróni jogosítva van?Ily fogalomzavar valóban hallatlan, de önök szakértője még is igy járt el. De mi érdeke is lett volna Miresnek osztalékokat adni, midőn ő ezekből semmi nveresé^et nem húzott? Az alapszabályok szerint a részvényest az btí/0 alóli osztalékból mi sem illeti. Cremieux rátér az 1859-dik évi számadásra és azt mondja: „Azon ellenvetés tétetik, hogy e számadásban 9 milliónyi bizományi illetmény a pampelunai pályán figurái. De nem nyertünk é 9 milliót, midőn mi e pályát 145 ezer ti ankkalszámitva egy kilométert, megvettük, és azt a társulatnak, 200 ezer frankkal számítva egy kilométert, átadtuk. Most 1-ső szeptemberben, tehát négy nap múlva a pálya megnyittatik, még csak a franczia határok felé vezető szárny pálya leszen elkészítendő, s ezután joggal és igazsággal először lehet azt mondani: hogy nem léteznek többé a Pyrenáusok. Mi van itt tehát a mi nem j való, nem alapos lenne. És mégis Mires e bizományra csak 3 milliót osztott fel, a helyett, hogy az egész összeget felosztotta volna. A láthatár elborult, a jövendő az üzletekre nézve nem nyújtott kedvező kilátást. A részvényes tehát nem csupán őszinte, hanem előrelátó is volt. Mielőtt bevégezném, szabadságot veszek magamnak, hogy azon államhivatalnokhoz, ki a közvádló helyét foglalja el, s ki iránt 25 év óta bizalommal viseltetem, mely működései következtében mindinkább növekedett — egy szót szóljak, engedje meg, hogy némileg atyai vonzódással mondhassam: ön előtt egy ember áll, ki a legnagyobb gazdagság közepette, fényűzés és fenhéjázás élvezetei közt élt, nem hiányzott azon megnyugtatása, melyet Ovid a gazdagokhoz intézett, valamint azon keserűség sem, melyről az emiitett, költő azt mondja: Tempóra si fuerint. nubila, solus eris: „Igen, ő neki számos barátja volt, kik javait környezték, és ha ezek valamit környeznek, abból tudnak darabokat is ki enni. Ezen ember magas állasától megfosztatott, hogy börtönbe vettessék, melyet ugyan anyagilag visszatetetszövé tenni nem szándékoztak, de végre mégis csak 5 lépés szélességű és 5 lépés hosszúságú börtön marad az. „Én mint kegyelmet kérem, hogy szavai által a különben is izgékony jellemet még inkább ne izgassa, beszéljen ön hozzá a szokott jó indulattal. Bánjék vele szive sugallata szerint, mely szánalommal van tele a szenvedők iránt. Es ön látni lógja, hogy nyugton fog maradni, mint vala eddig. „És önök is uraim, ha tanácskozási termükbe vissza vonulnak, emlékezzenek meg, hogy ezen ember, a ki itt áll, ki oly körben élt melyet önök most már ismernek, oly nagyszerű vállalatokat alapított, melyek őt tul fogják élni, gondoljak meg, hogy részvényesei közül egyik sem lépett föl ellene, sőt többen összetett kezekkel könyörögnek önök előtt vádlott mellett, és javára. Ha az ember meg! gondolja, hogy itt egy ember áll, ki csalásért Ítéltetik el. 121