Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 119. szám

497 teli és kiadási lajstromot, kényelmesnek találta vizsgála- , tában e lajstromot használni,és az abban foglaltakat egyszerűen lemásolta. „A mi a Caisse részvényei eladását illeti, azt állitja a szakértő, hogy mi azokkat készakarva értéktelenitettük. De elfeledte ez állítását bebizonyítani. Annyi bizonyos, hogy mi ez eladást, oly kímélettel és figyelemmel tettük, hogy az árát 30 frankkal sem szállítottuk alább. Mi e műveletnél mit sem nyertünk s nyerni nem is akartunk, sőt ellenkezőleg mi e műveletnél egy összeget vesztettünk, mi a számadás készítők által 1,200,000 frankra tétetik. „Ha a törvényszék uj vizsgálatot el nem fog rendelni, mikép fogja a nyereséget constatirozni, melyek egyedül képesek a hiányokat megalapitani. Mily anyagokkal bir jelenleg? Hogyan fog ezen bankár műveleteiről, ki korunkban a legnagyobb vállalatokban vett részt, számot adni? „Az irott vizsgálat vádlott nélkül fog tárgyaltatni. Midőn a vizsgáló biró aszakértőhez mondá: „„önnek mindent fel kell kutatni, a mi a Mires elleni vádakat megalapítja-"' ezt tenni joga volt, s midőn a szakértő a vett utasítás értelmében működött, hasonlóan jogosan cselekedett. Nem volt utasítva felkeresésére annak, mi vádlott javára szolgálhatna. E jelentésből tehát sem a hegyet, sem az egeret, melyet az szült, ki nem vehetjük. E jelentés közreműködésünk nélkül szerkesztetvén, tökéletes mű nem lehet, mert az ellenmondások abban nem foglaltatnak. A szóbeli tárgyalás valósággal csak ezen törvényszék előtt vette kezdetét, s ma kell, hogy önök belássák, miszerint a vizsgálat hamis alapon fekszik. „Vádlott nevében történik tehát, hogy én uj vizsgálatot kérek. Az emberi igazságosság — ezt önök, uraim feledni nem fogják — előállítja az Isten igazságát, mindazonáltal azon különbséggel, hogy az Isten mindenttudó, önöknek azonban még azzá kell lenniök, ugyanazért igen kérjük önöket, rendeljenek uj vizsgálatot, mert egyedül ez által jöhetnek az igazság tudomására. A főügyész: Nem csudálkozom, hogy egy ujabb gyakorlott hadmüveietet látok föllépni, az állíttatik, miszerint a jelen per olyan, melyben a vizsgálat még megkezdendő, és hogy a szakértői vélemény, ezen igen fontos irat mellőzendő. A törvényszék bölcs eljárást követett, mely uton kell is hogy megmaradjon, és meghallgatván Mires védelmét, ha az bűntelennek fog feltűnni, ugy fel is fog mentetni, és ez ellen bizonyára nem fog Mires ur panaszkodni, habár kijelentette is, hogy ő nem felmentetését kéri, hanem azt, hogy a törvényszék a szakértők jelentését ne vegye tekintetbe. Mires ur jártasságát ezen ajánlat tételnél nem csodálom, de önök uraim ez által nem fogják magokat tévútra vezettetni, önök azzal kezdendik, hogy a tárgyalást meghallgatandják, azon fentartással, ha hogy valamiben még kétség forogna fenn: ennek elhárítására a szükséges rendszabályokat eszközlésbe veendik. Cremieux: „Ön azt mondja a törvényszéknek, hogy hallgassa meg a tárgyalást, s akkor ki fog tűnni: szükséges leend e ujabb vizsgálat elrendelése. De hiszen én védbeszédet nem is mondhatok megtámadása nélkül ezen szakértői véleménynek. Mert a vizsgálat a nyilvánosságra nélkülözhetlen könyvek mellőzésével,csak a bel üzletre használt könyvből, az ugynevezet bevételi és kiadási lajstromból merítette adatait, miből csak is hibás tudo mást szerezhetett. Miért történt igy az eljárás? Mivel a Moniteur kijelentette, hogy a közvéleménynek elégtéve leend. Mires azon nézetét fejezé ki, hogy semmi emberi s emberfeletti erő nem fogja önöket arra birni, hogy ítéletet mondjanak, mielőtt az ügy minden részleteiről meg nem győződtek. Most az leend az első kérdés, volt e Miresnek a vizsgálat alatti műveletnél személyes nyeresége vagy nem? Ha ily nyeresége nem volt, ugy önök nem fogják őt bűnösnek mondani. Egyébiránt mily veszedelem van jelen, mely miatt az előkészitő rendszabályokat eszközlésbe venni nem lehetne. Ö ezt neve és becsülete érdekében kívánja. Az reá nézve már mindegy, ha szabadságát valamivel előbb vagy utóbb nyeri is vissza, ő Ítéletet nyerend, mely az ügy felvilágosítása iolytán habár később fog is meghozatni, de nem leend homályosságban hozva, megelőzve azt, mely az első vizsgálatnak leendett eredménye. A törvényszék visszavonult s % órai tanácskozmány után az elnök azon Ítéletet mondotta ki, hogy a közbejött eset a főtárgyalásra tartozván, erről később fog határozat hozatni. (Folytatása köv.) Hazai törvénykezés. — Hontmegyei törvénykezés. Érdekelni fogja e lapok olvasóit azon értesités, hogy Hontmegye bizottmánya folyó hó 5-kén tartott gyűlésében már az igazságszolgáltatás tisztán birói cselekményeit is magának vindicalja. Ugyanis mult hó 29-én Selymesy Béla szolgabíró lőfegyverének vigyázatlan kezelése által, esküdttársát Petykó Antalt halálosan meglővén, az e tárgyban tartott vizsgálat iratai a megyei bizottmány elébe terjesztettek. És a megyei bizottmány a helyett, hogy a vizsgálati iratokat egyszerűen a megyei törvényszéknek átadatni rendelte volna, azt vitatta több szónoka, köztük főleg a főispán által, hogy a fölötti határozás, vájjon a fenforgó esemény büntetésre méltó cselekményt foglal-e magában, vagy is a bűnös vagy nem bűnös kimondása s ahoz képest a perbefogatásnak elrendelése, vagy a vádlottnak ettőli felmentése, az 1848-ik évig fenállott gyakorlatnál fogva a megyei bizottmány illetékességéhez tartozik. És a megyei bizottmány ezen nézetet — egyetlen egy szó ellenében — átalánosan osztván is, a perbefogatás tárgyában csakugyan határozott, illetékességét azzal indokolván, hogy miután Hontmegya közönsége a büntettek miatti perbefogatás jogát 1848-ig évig szakadatlanul gyakorolta, az országbírói javaslat II. része pedig a magyar büntető törvényeket és törvényes gyakorlatot visszaállította, azon különbséggel, hogy az 1848-ik évig a nemesek irányába fenállott gyakorlat, ezentúl a nem nemesekre is kiterjesztetik, ugyanazért a perbefogatás elhatározásának jogát ezentúl is a megyei bizottmány gyakorlandja és pedig a törvény előtti egyenlőség elvénél fogva, nemes és nem nemes ellen egyaránt. Azt vélhetnénk, hogy ezt |Hontmegye bizottmánya talán csak azért tette, mert egyik tisztviselője volt kérdésben, s hogy a bűnös vagy nem bűnös kérdésének vizsgálata nélkül a perbefogatást egyszerűen s csak azért rendelte el, mert a kérdéses emberölés neki jelentetett fel. Ez még csak indokolható lett volna, de nem ugy volt. A megyei bizottmány átalános szabályul állította fel azt, hogy a perbefogatás ő általa lesz mindenesetben elrendelendő, mert ehez — mint mondá — neki százados joga van, ki nem is szorítkozott pusztán a perbefogatás elren-