Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 119. szám

496 nál a káptalanok is megtartották az eredetit, s csak hitelesített másolatot adtak róla ki, igy tett a cs. k. törvényszék is, minélfogva ez az eredetit pótolván, a törvényrendeletének elég lesz téve. S csakugyan a megyei bizottmány e szerint határozott: betábláztatni rendelvén egész terjedelmében egy egészen más birtokról szóló régibb adásvevési szerződést az akkori eladónak még mai napig is birtokában lévő jószágára, mit az illető akkori vevő nem is kért. Véleményem szerint e tette által beismerte a megye a magyar betáblázási törvény hiányait, belátván, hogy szerinte egy igazságos követelés biztosításától kellene elejteni kérelmezőt, s mégis teljesen mellőzi a németet, a magyartól pedig eltér, mennyiben annak szószerinti értelmével csakugyan ellenkezőleg nem eredeti okmányt tábláz be, hanem olyat, mely a megyének eddigi elvei szerint teljesen törvényellenes hatóságtól, s igy semmi törvényes erővel nem bírótól származott. (De korántsem tessék hinni, hogy én hasonlónak tartanám az okmányt, hanem a megye eddigi elvei azt tartották, s más esetekben csakugyan alkalmazták is.) De mindenek felett a betáblázast szenvedő felet a betáblázást kérőnek határozott kivánata ellenére nagyobb teherrel sújtotta, mintsem ennek igénye követelné, az egész adásvevési szerződést betáblázván, holott az illető biztosítására csak 20 ezer forintig kellett volna azt betáblázni. Valóban ily eljárásnak normálissá válásától ments meg Uram minket. A másik eset másnemű, noha az is adásvevésből származik. Megveszi egy valaki bizonyos birtokát, fizet is reá 6000 pftot, át is veszi a birtokot, ugy, hogy vevő használja azt. A vételár fenmaradt részét azonban csak akkor tartozik szerződésénél fogva lefizetni, ha majd a birtok a nevére lesz irva. Úgy, de most az eladó még mindig nem eszközölte az átíratást. Kéri tehát a vevő, hogy ezen 6000 pftja biztosítására az adásvevési szerződés ugyanazon jó szagra, mely már birtokában, de még az eladó nevén van, betábláztassék. Ezen sajátságos körülmény, hogy saját birtokában levő fekvőségre kiván valaki önmaga javára betáblázást eszközölni, némi vitára adott alkalmat, azonban utóbb mégis megengedtetett. — u. j. — Mires párisi bankár bűnpere, (folyta:ólagosan tárgyaltatott Párisban, aug. 26.) (Folytatás) A mai ülés pontban 11 órakor megnyittatott. Hallgatóság mint rendesen nagy számmal volt jelen. Az ülés kezdetén szót emelt az elnök: Mielőtt — úgymond — a védelmezőnek a szót átadnám, értesítenem keli a törvényszéket, hogy Barbet de Baux úrtól egy levelet kaptam, melyben ez a Mires által ellene emelt vádak ellen óvást tesz. Védő Cremieux: Magunk is sajnáltuk Mires urnák némi fölhevülését, és az ülés után azon kéréssel járultunk a hírlapírókhoz, hogy a keserűbb kifejezéseket ne vennék föl tudósításaikban. Némelyek kérelmünknek helyt adtak, mások ellenben a méltán bánható elsietett szavakat | közölték. E részben védenczemmel én is nyilatkoztam, j rosszaítam ezt, s egy Írásbeli nyilatkozatot adott, mely- ' ben mindazt, mit a tárgyalásnál jelen nem volt egyének ellen sértőt mondott, visszavonja, lm itt a nyilatkozat, mely következő : „Páris, aug. 22. 1861. On szememre lobbantja a 4% órai kihallgatás folytán történt pillanatnyi fölhevülésemet. Ha megérdemlem a szemrehányást, viszont ugyhiszem, jogom van megjegyezni, hogy kifejezéseimbeni tartózkodás és mérsékeltség által, megfeleltem a törvényszék azon kívánalmának, miről ön nékem oly sokat mondott, s a mit örömmel tapasztaltam is. Kérem önt, tekintse, mily gyötrelem rámnézve az, mit febr. 19. óta tűrni kénytelenittetem. Már mindegy, én szavam igazságtalanságát mindjárt jóvátenni kívántam. Mindketten kértük a gyorsírókat, ne közöljék azokat, némelyek engedtek kérésünknek, mások pedig mégis közölték. Nyilatkoztassa ki azért ön az ülésben, hogy én e szavakat egészen visszavonom, hogy miután több mint kétórai kihallgatásom után a szakértők előterjesztése után nekem felrótt legnagyobb vádra került a sor, én pillanatra fejemet vesztettem ugy,hogy énSolart, ki megnem jelent, továbbá Barbet de Baux-t, ki ellen okom lenne panaszolkodni, s ki ellen boszum könnyen felfogható, s végre Raynonard-ot, kinek legutóbbi levele fegyverül használtatott ellenem, — vádoltam. Ám tekintsük e vádakat mint nem történteket, s kérem önt, vonja vissza azokat nevemben. Remélem, kedves védőm, nem leend önnek panasza önnek lekötelezett védencze ellen J. Mire s." Elnök: A törvényszék helyt ad a kért visszavonásnak. Átadom a szót a védőnek. Cremieux: A tárgyalás tüzetesebb megvitatása végett jegyzetek szerkesztettek és én engedelmet kérek, hogy azt Dávid államügyész előadhassa. Mires kéri, hogy a törvényszék általa javaslatba hozandó szakértők által rendelné el könyveinek ujabbi megvizsgáltatását. Védő nagy fontosságot tulajdonit ezeknek: Mires ur — úgymond — egy szívhez szóló szót mondott önöknek uraim, ő azt mondotta, hogy felmentését egyedül egy ujabb vizsgálatnak kívánná köszönni. A szakértő a Caisse deschemins de fer 1856-ik év óta keletkezett vállalatait becsmérli. Lehetetlen, hogy ezen elévült tényekről a szakértők által készített képlet a bíróságra sajnálatra méltó benyomást ne gyakoroljon. Neme tényekről mondá-e a bíróság, hogy ezek elévülés által fedezvék ? Méltóztassanak már most megítélni, mily befolyást kell, hogy gyakoroljanak, a Monginot szakértő által megítélt tények." Cremieux egy esetet emlit föl, a hol a szakértő azzal vádolja Mirest, hogy a lyoni vasút vonat 50 részvényét 820 frankért eladta, ő azonban védenczeinek 1280 frankkal számította be. „Elfeledte — úgymond — a szakértő azon körülményt, hogy az 1280 frankkali vétel és a 820 frankkali eladás időköze alatt a lyoni pályatársulat a déli tenger pályatársulatba beolvadt, s hogy ennek következtében az emiitett részvények aránylag majd fele értékre szállottak alá. Ezek a főtévedések, melyek egyszersmind a szakértők ismerethiányát és az üzletbeni járatlanságukat igazolják, kik csak használták a számokat a nélkül, hogy meggondolták volna, tulajdonképen mit jelentsenek azok. E per uraim, nagy, igen nagy zajt csinált, annyira, hogy a „Moniteur" kényszeritvelőn ebből egy hivatalos jegyzék tárgyára, hogy a közvéleményt, a szigorú vizsgálat erélyességéről meggyőzze, s biztosítsa. Ennek következtében a szakértő működésében sietett. Ő talált egy bevé-