Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 118. szám

493 Néhány pillanatnyi szünet után folytattatván az ülés. Mircs: Ezen eladások valódi eladások voltak elnök ur! Midőn a háború kitört, én részvényeseim érdekeire gondoltam. Én árcsökkenéstől tartottam, a mi be is következett volna, ha a villafrankai béke Francziaország üdvére a háborúnak véget nem vet. Akkor volt, hogy én körlevélben értesítettem a leieket, hogy papírjaikat kényszerítve eladandom. Elnök. És ön segédeinek egyikét Malard urat — úgyszólván — kényszeritette, a körlevél aláírására. Mires: Ő volt az üzleti levelezés főnöke. Elnök: Ez igaz, de neki nem tetszett a körözvény, s azért vonakodott azt aláírni, s tett is önnek erre nézve némi észrevételeket. Mi rés: (élénken) Ezt nem tűrtem volna; én segédeimtől észreveteleket nem tűrök. Elnök: Önnek nincs igaza; ha az észrevételek alaposak, meg kell azokat hallgatnunk. Itt van egy levél, melyet ön Solarnak irt, s melyben őt felhívja, hogy az általa elvitt 1656 részvényt adja vissza, számadását hozza rendbe, fizessen vagy biztosítékot nyújtson. A levél következőleg végződik: „Ha ön nem fizet, igénybe veszem a törvény útját, s ün megfogja látni, hogy mikép lépek föl a rágalmazás ellen." Ez azonmód, melyei <?n Solar viseletét ecsetelte. Mires: Solarnak a Caisse-hez már nem volt semmi köze, ő elbocsáttatott, tehát vissza kellett neki adni azt, a mi őt nem illette. Fenyegetéseim oda irányzott lépések voltak, hogy ő ezek által fizetésre birassék, de nem szándékoztam ellene törvényesen föllépni, miután én magam is vettem részvényeket a nélkül, hogy hittem volna, hogy ez által büuös cselekvényt kövessek el. Ezekután Mires ujabban megtámadván a szakértők jelentését, ezt hosszasan czáfolgatja. Bizonyítványokat mutat föl, melyek a szakértők véleményével a kényszer eladást illetőleg merőben ellenkeznek. Csodálkozik, hogy a szakértők sem a naplót, sem a főkönyvet segítségül nem használták, két tanú, kik minden kereskedelmi házra törvényesek, és azt mondja: „Én ma nem fólmentetésemet kívánom, pénzleg szerencsétlen maradok, a mit ma kívánok, az egy ellenvizsgálat, mely nélkül lehetetlen a törvényszéknek a valódi tényállást felismerni. Én becsületességemet és becsületemet akarom védelmezni, és csak a számok képesek bemutatni, hogy becsületes ember vagyok." Mires ezekután azon egyénekről beszél, kiknek értékpapírjait kényszerítve eladta, s kik ezért panaszt emeltek. Ezt — úgymond — csodálni nem lehet. A vizsgáló biró a szakértők jelentése által tévútra vezetve, azt monda ezeknek, Mires azt állítja, hogy ónök részvényeit 300 frankért adta el, ő azonban 600-ért adta el, s a különbözettel tartozik önöknek. Ezt önök kell, hogy rajta keressék ; minek következtében a kereskedelmi törvényszékhez nagy számú idézvény nyújtatott be. Ha valamely egyénnek az mondatik, hogy ily módon lopatott meg, azon egyén emberevő lesz, s azután sok, igen sok pénzt követel. Elnök: On azokat, kiknek papírjait kényszer uton eladta, ajtaján dobadta ki, például Courtier urat. Mires: Courtier ur kemény bánás módú és igen heves indulatú ember, de én őt nem dobattam ki az ajtón. i —Elnök: Egy másik kénytelen volt papírjai végett egy huissiert küldeni önhöz. Nem könyörgött ön ezen huissiernek, hogy a dologról mit se szóljon. Mires: Nem emlékszem, azonban lehet, hogy ezt ajánlottam neki. Azt hiszi talán: én nem tudtam, hogy mi történik. Azt hiszi, hogy a keringő kirek mindannyia nem volt ismeretes előttem? Azt hiszi, hogy azon egyének állításait, kik romlásomat óhajtottak, nem tudtam? Én csak ugy élhettem, hitelemet csak ugy tarthattam fenn, s a rám bizott érdekeket csak ugy óvhattam meg, ha tekintélyemet fentartom. Kellett tehát a hussiernek ajánlanom, hogy ne terjesszen olyasmit, mi ezt megingatni képes lenne. Elnök: Térjünk át a saragossai és pampelunai vasutak körülményeire. Önnek 50,000 részvényt kellett volna kibocsátani, ön többre felhatalmazva nem volt, s mégis 56,000. bocsátott ki. Mires: Elnük ur, erről tüzetesebben kell nyilatkoznom, mert ez által egy igen fontos kérdés van érintve. Az érték papíroknak nem tulajdoníttatik a kellő fontosság. Néhány év múlva nagy számú elterjesztése az értékpapíroknak ismét napfényre kerül és néhány év múlva a kormányok és törvényszékek nem azon nézetben lesznek, melyben ma vannak. Ha a társadalmi rend nagy rázkódásokat szenvedni nem fos1, ugy azon nagy jelentőségű mozzanat, mely 1852 —1858 az eredményekre oly jótékonyan hatott, isméc elő áll, 1720. óta nem volt oly jelentős. Én alá vetettem magam e mozzanat szellemének én 56,000 részvényt adtam ki. azután vissza vásároltattam azokat, a hol találtam u. m. Páris, Marseille, Lyonban, ez azonban időbe került. E1 n ök: Bizonyos, hogy ön kötelezvényeket igért, ezeket azonban többen meg nem kaphatták. Mires: Nem volt lehetséges egy nap néhány száznál többet vásárolni. Én akkép működtem, mintha áremelést akartam volna előidézni, ezt azonban egyedül a részvényesek érdekében tettem. Elnök: Ön ezenkívül vádoltatik az osztalékok elidegenítésének vádjával. Ezen osztalékok azonban nem a cselekvőség fölöslegéből származtak, hanem magából a tőkéből vétettek el. Mires felvilágosítást nyújt e tárgyban s azt állítja, hogy az 1860-ik évi számadás bezártával ő jogosítva volt a saragossai vasutat érdeklő bizonyos illetményt a cselekvők közé elkönyvezni, habár az üzlet a következő évi martius hóban jütt volna is létre, kiemeli, hogy minden számadásai a nagygyűlés által helybehagyattak. „Nekem — úgymond — könnyű lett volna sok pénzt szerezni, ha lelkiismeretlen ember lettem volna. Csak osztalékot nem kellett volna adnom, miután nagy számú Caisserészvényeket eladtam; 100 frankkal estek volna, s így ón azokkal több milliót nyerhettem volna. De én ismétlem elnök ur, hogy mindazon általam előadott számok a valóság kiderítésére czélravetőbbek leendnek, ha ellen vizsgálat fogna elrendeltetni. A szakértőknek egész jelentése, a mi az én vizsgáló birámnak alapul szolgált, merő tévedés, és igen természetes, hogy ennél fogva a számokra vonatkozó előterjesztéseim eléggé kimerítők és teljesek nem lehetnek." Elnök: Tapasztalhatta, hogy önt a törvényszék nagy figyelemmel hallgatta. M i r e s: (izgultán) Ezt elismerem elnök ur, s ezért lekötelezve vagyok önnek. A védő Cremieux Mireshez. Nem szükség a törvényszék iránt lekötelező elismeréssel lenni, ez tág értelemben véve csak lelkiismeretes kötelességét teljesiti.