Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 116. szám

484 mennyiben ez az alaposság hátránya nélkül eszközölhető. Azon czél pedig sohasem fog eléretni, ha a törvényszékek csak annak némely részeiben működhetnek. Pereink hosz­szadalmassága, mit csak az elfogult honfiak tagadhatnak, nemcsak az alpereseknek felette kedvező perbeli íormasá­gokban,hanemaz igazságszolgáltatás nemállandósitásában, annak az év nagy részébeni szünetelésében is leli fel okait mi mint tudjuk, a m. kúria körére is kiterjedett — elég sok hátránynyal, miről azonban most hallgatunk. Nemcsak az élet napi szükségeivel, melyek sokszor igen sürgősek, nemcsak átalában a magánosok érdekei­vel, melyek a peres viszály hosszadalmassága által mindig szenvednek; hanem és pedig különösen az ország nem­zetgazdászati érdekeivel teljesen összeférhetetlen, hogy az igazság csak némely időkben szolgáltathassék ki, kü­lönben pedig az év nagy részében tétlenül nyugodjék. Nincs nagyobb ellenmondás annál, hogy midőn ajog­élet folyvást működésben és tevékenységben van, másrészt a törvénykezés, mely annak lényeges alkatrésze, csak né­ha-néha hozattassék mozgásba. Azért nemzeti törvényhozásunk, nemcsak mint emli tettük, törvényjavaslataiban s tanácskozásaiban nyilatko­zott az állandó törvényszékek mellett; hanem ott, hol a birósági szervezést tettleg is létesitheté, csak is állandó tör­vényszékeket alapított, mint látjuk különösen a váltó tör­vényszékeknél. Ezek ujab tekintetek s okok, hogy az állandó tör­vényszékeknek az időszakonként működő sedriák felett túlnyomó elsőbséget adjunk. Ha pedig e tekintetek átalában nagy fontosságúak, s eldöntő súlylyal birók, akkor azoknak hazai körülmé­nyeink szempontjából épen különös fontosságot kell tu­lajdonítanunk — az állandó törvényszékek rendszeré­nek átalános elfogadására — melyekről azonban a jövő­czikkben. Meg- egyszer a Curia előtti nyilvánosság kérdése. II. Kiemelik némelyek azon nyilvánosságra mutató el­járást, mely az itélethozatali tanácskozás és szavazásnál törvényszékeinknél s még a kir. kúria körében is gyakor­latban volt, és hajlandók azon megjegyzésre, mikép ily szabadelvű nyilvánosság aligha máshói létezik, nagyobb pedig már épen nem. Mi e tekintetben is ellenkező tapasztalattal birunk s ellenvéleményt kénytelenitetünk nyilvánítani. Mindenekelőtt azt jegyezzük meg, miszerint nem áll, mintha ily szabadelvű intézmény párját nem ismerné, vagy legalább szabadelvűbb s terjedtebb nyilvánosság a törvénykezési gyakorlatban már nem is léteznék. Angliában,melyet oly sok tekintetben óhajtanánk utá­noztatni, nemcsak létezik ugyanazon nyilvánosság, hanem az ott nagyobb terjemben is gyakoroltatik. Angliában ugyanis a biróságoknem vonulnak vissza zárt ajtók mögéaz ítélet hozatal előtti tanácskozás és szavazás gyakorlatára, hanem azt nyilt ajtók mellett nyilvánosan a rendes hall­gatóság jelenlétében gyakorolják. Tehát itt is létezik még nagyobb terjemben s tökély fokon is, minthogy az angol bíróságok előtt a nyilvánosság tökéletes, valódi, mely a a közönségre is kiterjed, mi nálunk nem történt. Azonban különben is ezen intézményt ősi törvényke­zési rendszerünkben nem tekinthetjük sem olyannak, mely kielégitőtökély fokán állana,sem olyannak,melynek fentnr­tása szükségesnek, vagy csak hasznosnak is nyilvánulna. Ezen intézményünkkel is ugy voltunk mint számos egyéb intézményeinkkel; létesíttettek, de sem irányukkal összevágólag ki nem fejtettek, sem jogrendszerünk többi tényezőivel öszhangzásba nem hozattak; mi bizonyosan nem csekély tényezője a tökéletlenségnek. Angliában a tanácskozás és szavazás nyilvánosan tör­ténik, mig ez sehol máshol az európai államokban nem tapasztalható. Az azonban Angliában teljes öszhangzásban van az angol törvénykezési rendszer szellemével s többi tényezőivel, sőt az annak szükségkép kifolyásául te­kinthető. Angliában ugyanis a bíróságok nem köteleztetnek Ítéleteikhez ezeknek indokait is mellékelni, tehát az íté­letek indokok nélkül jelennek meg. Már pedig a jogbiz­tosság tekintetéből, a közönség megnyugtatására, az ön­kény visszaéléseinek meggátlására elkerülhetlen szüksé­gesnek találtatik minden állam életben, hogy a birák Íté­lő hatalmának gyakorlatára nézve kellő és kielégítő ellen­őrködés létesitessék. Ezen ellenőrködés különösen abban kerestetik a törvényhozások s államférfiak által, hogy a felek és a közönség tudomására jusson teljes bizonyosság­gal annak, váljon a bírói ítélet mily alapokon nyugszik, váljon melyek'azon jogi s tényleges körülmények, melyek az ítélet igazságosságát bizonyíthatják, váljon mi által indokolható, hogy az ítélet igy és nem máskép, Péternek és nem Pálnak döntötte el az ügy nyertességét. Midőn ez — bármi uton s bár mily eszközök által — eszközöltetik, akkor a bíróságok erkölcsileg kény szeritetnek ak kép járni el az ítélet hozatalban, hogy annak alapossága s igazsá­ga iránt mindenki teljesen meggyőzettessék s megnyug­tattassék. Ily ellenőrködés eszközéül a legtöbb európai állam­ban azon nevezetes jogintézmény használtatik, mely a bí­rói ítéletek indokolásában áll. Kétségtelen, mikép ezen in­tézmény a legnagyobb biztosságot nyújthatja, mert az elienőrködést a bírói eljárás irányában legbiztosabban en­gedi érvényesítethetni. Mivel azonban Angliában az indokolás nem használ­tatik, más elllénőrködési eszközökről, más biztosíték­ról kellé gondoskodni, vagy is inkább a joggyakor­latban annak más eszköz által kelletett pótoltatnia, és ez az itélethozatali tanácskozás és szavazás nyil­vánosságában találtatott fel, a mennyiben ez által a nép az ítélet alapossága s jogossága iránt épen ugy értesítte­tik, tehát megnyugtattatik is, mint az Ítélet indokolása által. Ez Angliában ezen nyilvánosságnak, melytől a con­tinensen valódi rettegés uralkodik, megfejtése és iga­zolása. Hazánkban azonban ezen intézmény igazolásának alapjai megszűntek, miután 48 előtt törvény hozattatott, mely minden bíróságot kötelez ítélete indokolására. Midőn ezen indokolást kötelező törv. hozatott, azzal az előbbi jogintézményeknek öszhangzásba kellett volna ho­zatni, megszüntetvén azon bár korlátolt s valósággá nem alakult nyilvánosságot, mely a birói szavazásoknál gya­koroltatott, mi azonban nem történt. így életben maradt jogéletünkben mind a két jogin­tézmény; a szavazási nyilvánosság, mely Angliában az indokolás hiánya miatt használtatik, és az indokolás is, mely nagyobb biztositéka folytán a többi európai álla­mokban a szavazási nyilvánosságot kizárja.

Next

/
Thumbnails
Contents