Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 116. szám

485 Azért mi már előbb is állitottuk, mikép a szavazási nyilvánossághoz neru kívánunk, nem különösen a kúria körében sem ragaszkodni, birván az indokolás intézményét, mely amazt kizárja.Nem is tartjuk azt viszonylago san szükségesnek, mert az Ítélet indokolásában, mely szinte nyilvánosságra jön, nagyobb ellenőrködést tehát nagyobb biztosítékot is találunk. Mig másrészt a nyilván szavazásnak oly hátrányai is vannak, melyek főkép hazai viszonyainkban nagy figyelmet igénylenek, melyeket azonban más alkalommal fogunk fejtegetni. Büntető jogi eset. (Folytatás.) Ezek szerint igaz marad ugyan, a védő ügyvédnek psychologiai állilása; de vádlottnál épen oly körülmények mutatkoznak, melyeknek hatásuk csak a közelgő lakadalom által magyarázható, s melyek ha akkor elmaradnak, aligha a borzasztó cselekvény is el nem maradott vala, ha épen a lakadalom közelléte vádlottat egy elhatárzó lépésre nem kényszeritette volna; s igy vádlottnak valóban borzasztó tette psychologiailag is meg volna alapitva. Ezen psychologiai megalapítás, psychologiai tekintetben igen támogattatik a vádlotton a tett elkövetése után tapasztalt jelenségek által; ugyanis Zsengellerné, Bajor János és Bakay István öszhangzólag mondják, hogy akkor midőn a tett elkövetése után vádlott István testvérének szobájába jütt, ijedt, halavány volt, leülni sem akart, hanem rögtön eltávozott, István testvérének kérdésére, annál megjelenésének okát adni nem tudta. Innen Pókáné korcsmájába menvén, ott Komonyi Lajossal találkozott, hol szinte nyughatatlannak látszott, a szobában fel és alá járt, a kért borát mégsem itta, rémült állapotban látszott, és azon kérdésre, hogy mi baja van, azt felelte, én részeg nem vagyok, de nagy bajom van nekem (és bieony érezhette is, hogy nagy baj rablógyilkosságot elkövetni), a bor árát is reszkető kézzel fizette. Ezek mind oly jelenségek, melyek a vádlott által kevéssel az előtt elkövetett szörnyű tettel kapcsolatban vannak, és az emberi természetet tekintve, csak akként nyerhetnek megfejtést, ha vádtott ugy tekintetik, mint üarányinénak rablógyilkosa. Az első bírósági Ítéletben vádlott ellen felhozott 4 ik gyanuok az, hogy akkor, midőn 1859-ik január 17-kén este történt elfogatása után a csendőr kaszárnyában megvizgáltatott, ingének előrésze, mely a mellény és nadrág között kilátszott, fris vérrel bemocskolva találtatott, mit Szűts János városi hadnagy, Némedy István és Finta Antal csendőrök tanúsítanak; sőt Szűts János még azt is állítja, miszerint a vizsgálatkor vádlott nadrágjának ellenzője és kezei is véreseknek látszottak sőt gatyáján is régiebb vérfoltok észleltettek. Ez ellenben megjegyzi a védő, miszerint a vérfoltot a szakértők nem mondják határozottan embervérfoltoknak ; miszerint vádlott akkor, midőn Darányiné házából kijött nadrágban, mándliban volt, tehát inge s gatyája Darányiné meggyilkolásától nem lehetett véres, és hogy vádlott más valószínű okokat is hozott fel aziránt, hogyan lehetett inge, gatyája véres. Itt mindenek előtt megjegyzendő, miszerint a nevezett három tanú öszhangzólag mondja, hogy vádlott ingének előrészén fris vérfokok látszottak. Szűts János még azt is mondja, hogy a pantallón ellenzőjén is, hol vádlott a kezét bedugta, vér látszott: Finta Antal pedig úgy nyilatkozik, miszerint vádlottnak kezén is látszott, hogy véres volt, de akkor az már vagy rosszul megmosva, vagy íoszul megtörölve volt. Azon aziránt a most nevezettek által vádlotthoz intézett kérdésre, vájjon hol lett inge véjj res, vádlott azt felelte, hogy az a marhahústól lett véres, mit előbbi napon vágtak, de ez nem volt igaz,mert a vérfoltok egészen frisek, nyersek voltak. Vádlott Finta Antallali szembesítéskor azt hozta fel mentségül, hogy az ingén látszott vér frisnek látszott, mert a száraz vér a vizellettől lett nedves; mire Finta megjegyzi, hogy azt meg nem vizeiette, mert fentebb volt az ingen (26. szám 73-ik pont). Az iránt, hogy váljon vádlottnak inge a marhahúsnak a padlásrai felhordásától lett-e véres, mint ezt vádlott az 1859-ik január 20-kán történt kihallgatáskor álllitotta, kihallgattatott Nagy Mária vádlottnak jegyese, ennek szülői Nagy Mihály az 1861. febr. 20-áni jegyzőkönyvben, Nagy Mihályné Boros Erzsébet és Szalay Ignácz, kiknek vallományaiból kiderült, hogy vádlott a marha vágáskor otthon nem volt, és csak a már a kamrában felaggatva volt hust hordotta, vagy Nagy Mihály szerint húzogatta fel a padlásra, mikor azonban vádlott mándliban és nadrágban volt. Minthogy tehát az által vádlott inge ét gatyája vérességét nem igazolta, később t. i. az 1859-dik május 14-kén tartott végtárgyaláskor úgy nyilatkozott, miszerént ő nem tudja, hogy inge mikor lett véres, de úgy gondolja, hogy vagy a marhahústól, vagy jegyese gyermekének megsértett lábától lett az véres. De a kis lány lábát akkor sértette meg, mikor a marhát levágták, és mikor vádlott mándliban és nadrágban volt. Ezek szerint tehát nincsen igazolva az, hogy vádlottnak inge máshol lett vére?, mit t. i. ingének vérességét szinte csak úgy lehet megfejteni, ha feltesszük, hogy Darányiné meggyilkolásánál kapta a vérfoltokat. Az pedig, miszerint vádlott a tett után több helyen megfordulván, rajta a véres ing íszre nem vétetett, meg magyarázható az által, hogy a hol akkor este megfordúlt ott csak rövid ideig volt, és miután akkor még senki sem gyanakodott ellene, ruháját nagyobb figyelemmel nem nézték,annál kevésbbé vizsgáltak, midőn pedig a csendőrségnél pontosában megvizsgálták, mint más gyanús egyént, akkor a fris vérfoltokat ingén meg is találták. (Vége következik.) Vegyes. A japáni törvénykezés. A Magáz f. d. L. d. Auslandes-ben olvassuk, hogy Jeddoban ritkán van oly nap, melyen valamely bűnös ki ne végeztetnék, vagy | megégetés, vagy fejezés, vagy hasának fólmetszése által. I Nem rég egy hercze^nek gyilkosai mozsárban törettek j meg. Ezen szokásos büntetésnemeken kívül vannak mások is, u. m. keresztfára feszítés, avvagy midőn a bűnös meztelenre levetkeztetve, egész testében bizonyos édes folya-