Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 116. szám

Pest, 1861. kedd sept. 10. 110. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁSI S TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM Az állandó torvszékek kérdése. — ACuria előtti nyilvánosság. — Büntetőjogi eset - Hazai törvénykezés. — Hivatalos tudnivalók. Az állandó törvényszékek kérdése. Tekintettel Somogy megye legújabb határozatára. III. Az állandó törvényszékek egyik lényeges alkatrésze az, mikép birósági tagjai állandóul alkalmazottak, mig az ellenkező rendszernek, melyet, vonatkozva 48 előtti joggyakorlatunkra, sedriai rendszernek nevezhetünk, abban áll fő sajátsága, hogy tagjai nem állandóul alkalmazottak. Az állandóul alkalmazás, a birósági törvénykezéssel való állandó foglalkozást foglalja magában. És itt rejlik ismét egy jelentékeny körülmény, mely a bíráknál oly mulhatlanul igényelhető és a szükségelt szellemi képesség kellékére eldöntő befolyással van. A bíráknak, mint már mondottuk, okvetlenül kell a szükséges jog s törvény ismeretekkel birniok, mint már Feneion helyesen jegyzé meg: „Bien juger, e'est juger selon les lois, et pour juger selon les lois, il faut lesz connaitre." Ez azonban nem elegendő. A birák az alapos bíráskodásra igényelt szellemi képzettséggel csak ugy birhatnak, ha folyvást tanulnak, ha a törvénytudomány mezején folytonosan kifejlődő ismereteket folyvást, félbenszakasztás nélkül magokévá teszik, szóval ha szellemi képzettségben folyvást előhaladnak s így a tudomány színvonalán állanak. Másodszor még az is szükségeltetik, hogy folytonosan a törvénykezési gyakorlatban legyenek, nehogy ügyességük, jártasságuk a törvények kezelésében csökkenjen s a tapasztalat tanúságos nyereményeitől és vívmányaitól elmaradjanak. Alig szükséges e két kellék szükségességét bővebben igazolnunk. A szellemi kiképzésben való folytonosság szükségességét eléggé kitünteti az, mikép a jogéletben folyvást uj jog kérdések merülnek fel, melyek uj fejtegetéseket s felvilágosításokat eredményeznek, uj jogviszonyok, és a jogviszonyoknak ujabb és ujabb tárgyai keletkeznek, melyek ujabb jogeszméket s ismereteket vonnak magok után, és igy a jogtudományban is folyvást haladás nyilvánul, és ujabb felfedezések történnek. Azok tehát, kik tespedésben maradnak, kik a jogélettel s tudománynyal öszhangzólagnem haladnak, természetszerűleg azon ismeretekkel sem bírhatnak, melyeket az ujabban kifejlődött jogélet s tudomány igényel. A gyakorlat folytonossága szinte oly szükséges. Es pedig nem csak azért, mivel a gyakorlatból kiesettek az eljárásban szükségelt tapintat s ügyességből sokat vesztenek ; hanem azon okból ÍB, mivel a joggyakorlat, ugy mint az a bíróságok működésében s az ügyvédek törvénykezésében nyilvánul,ajognak egy nagy terjemű forrását képezi, mely méltán a törvényhozás mellé állitható, melynek ismeretétől tehát szinte nem czélszerű a bíráknak elmaradni. Midőn pedig e kellékek oly hasznosoknak sőt szükségeseknek nyilvánulnak, egyszersmind világos az is, mikép azokkal csak azok bírhatnak, kik a törvénykezéssel folytonosan foglalkoznak, tehát csak azok, kik állandó törvényszékek tagjai. Azok, kik mint a mi sedriáink tagjai csak hébe korba hivatnak meg a zöld asztalhoz, távolról sem bírhatják, mint 48 előtti tapasztalatunk szerint azokkal — kivéve némely ritka kivételeket — valóban nem is bírták — az érintett szellemi tulajdonokat, tehát nem is lehetnek képesek, hogy az előhaladott jogélet s kor igényeinek megfelelőleg, az igazságszolgáltatást kielégitőleg kezelhessék. Röviden, az igazságszolgáltatás érdekeinek kellően csak azok felelhetnek meg, kik egész életüket a biróságihivatásnak szentelik, kik tehát folytonosan érdekkel, ösztönnel, sőt szükséggel is birnak, hogy tanuljanak, hogy előhaladjanak a szellemi tökéletesülésben, mely a jogélet kifejlődése által előidéztetik. Ezen érdek a mi sedriánk ülnökeinél nem létezhetett, miután hivatásukat rendesen mezei gazdászatban találták, s csak kivételesen némely ritka időkben használtattak a bíráskodásra. Ugy szólván semmi komolyabb ösztönök sem lehetett az oly fárasztó és nem kevés költséggel is járó stúdiumokra, miután hatáskörük s annak eredményei csak igen szük körre s rövid kis időre szórítattak. Az, hogy a tisztelt táblabírák életükben néhányszor a törvényszékhez meghivattak, épen nem lehetett elegendő inger, hogy az arra fordítandó tanulmányozás végett szokott polgári foglalkozásukat s keresetüket mellőzzék. Azért is szedriáink tagjai rendesen csak azon ismeretekkel bírtak, melyeket a censurára készültökkor szereztek magoknak, illetőleg mit azokból még emlékeikben megtartottak. De átalábán kétségbevonhatlan tény, mikép a valódi szakértőket, kik a hivatásnak éljenek s tanuljanak, nem lehet a birói székre nyerni, ha az nem állandó, ha csak némely időszakokra terjed, mi a fáradságokért és stúdiumért nem nyújthat sem szellemi, sem főleg anyagi kielégítő jutalmat s kármentesítést. Ily különbségek vannak az állandó és nem állandó törvényszékek szakképzettségére nézve. Végre nem csekély előnyt találunk az állandó törvényszékek részéről abban is, hogy azok által az igazságszolgáltatás pernauunsé tétetik, tagjai folytonosan kezelvén a bíráskodást. Az igazságszolgáltatásnak egyik legfőbb rendeltetése és legszükségesebb kelléke, hogy minél gyorsabb legyen a 116