Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 115. szám

gőség s alárendeltség eszközlésére. A remény: megtarthatni jövedelmező hivatalát, a félelem elveszteni: élet fentartási keresetét, egyformán arra dolgozik, hogy a választott biró a választók kegyeit keresse, s azokat érdekeiknek nem kedvező Ítéletek s határozatok által ne koczkáztassa, bármennyire igényeltetnék is az a jog s törvények által. Ez a választások kifolyása. Midőn tehát Somogy hatósága az állandó törvényszékek ellenében határozott, akkor a választásokhoz folyamodván, az elmozdithatlanság elvének megsemmisítése által magát az igazságszolgáltatás függetlenségét rendíti meg alapjaiban. Ennek hátrányai tetemesen leendnek ugyan enyhítve, ha a birák megválasztatván, időszakonként újra nem kerülnek választás alá. Azonban e rendszer rosszai az által egészen még sem leendnek elhárítva, mert a választás ténye azért mégis megleend, és igy megleend az alap s alkalom is a függésre s alárendeltségre a választóktól. A megválasztottak sohasem viselhetik magokat oly függetlenül, oly szabadon választóik irányában, mint az azoktól függetlenül kinevezettek. Azonkívül megleend a képzettség kellékének veszélyezése is. Az elmozdithatlanságot kizáró választási rendszernek ugyanis még egy más jelentékeny hátránya is van. És ez akellőképzettségstudomány kellékének kizárása. ,,A bíráknak — mondá egy franczia jogtudós — három fő kelléket kell magokban egyesiteniök t. i. a függetlenséget, becsületességet és a képzettséget." Minden vitatást feleslegessé tesz, mert minden józan gondolkozású előtt tisztán áll, mikép annak ki a törvényeket alkalmazza a jogviszályok megítélésére s eldöntésére, annak okvetlenül kell erre a szükséges jog s törvényismeretekkel birnia. Már pedig az is átalában el van ismerve, mikép a választók, e nagy számú néptestület, nem lehet képes annak megítélésére, hogy ki képes, ki nem a bírói hivatásnak megfelelni, tehát arra sem, hogy a bíróságra a kellően kiképzetteket megválaszthassa. És ezt állithatjuk megyei bizottmányainkról is, melyek gyakorolják jelenben a választási jogot — s melyek szinte nagyszámú testületet képeznek. És azokról azt annál inkább állithatni, minthogy az eddigi tapasztalatok után indulva, feltehetni, mikép tagjaikat az ily választásoknál inkább fogják a politikai tekintetek, mint a képzettség tekintetei vezérleni. És e hiány fenforog, ha a megválasztottak időszakonként uj választás alá nem kerülnek is, mert akkor is csak a nagyobb testület általi választás volt azon forrás, melyből állomásaikra juthatnak. 48Ü Büntető jogi eset. (Folytatás.) Ezen tanuknak vallományát támogatja a c z e g 1 é d i cs. kir. s zo 1 ga b ír ós ág n ak 98. sz. a. jelentése, mely szerint vádlottól befogatásakor a városi hatóság által elvétetett 10 pírt 3 kr, miből 1 frt 3 kr élelmére forditatván, vádlott aztán 9 pftal együtt a nevezett szolgabiróságnak átadatott, és a 9 ftot kiszabadulásakor ismét viszszakapta; miután tehát vádlottól befogatásakor annak pénze elvétetett, és befogatási ideje alatt a szolgabiróságnál letéve volt, az emiitett pénzváltást Pap Mihályné nem is eszközölhette. A vádlott 15 pftja tehát abból, mi állítólag Czegléden már sajátja volt, nem származhatott, mert itt csak 9 pftja maradt. A fennebb emiitett szolgabírói jelentés által megczáfoltatik vádlottnak azon állítása is, hogy ő a nyári keresményből 15 pftot takarított volna meg, miután azt mondja a 17-ik pontban, hogy ő pénzét mindég magánál szokta hordani, és nála Czeglédeni elfogatásakor csak 10 pft. 3 kr. találtatott. Vádlottnak 1860-ik april 26-kán történt kihallgatásakor azon feleletre, mit a nála Czegléden talált pénz iránti kérdésre a czeglédi szolgabiróság előtt adott, tett figyelmeztetése után a 67. ptban előadja, miszerint ő 1848 —49-ben olasz honban mint katona lévén, a megholt katonák pénzét sajátjává tette, és 1850. decz. 30. hozott magával haza nem 700, hanem 350 db. húszast, mit elkültvén, maradt egyedül azon 1 db. 1 frtja, melyet elfogatásakor tőle elfoglaltak, mintha az Darányinéjé lett volna. Vádlott az 1860-ik oct. 13-kán tartott végtárgyaláskor pénz szerzése iránt ismét kérdeztetvén, előbbi vallomásától eltérve azt állította, hogy a 14 frtot azon 15 frt 12 krból takarította meg, mit ő Kupak Andrásnáli szolgálatjáért kapott. Vádlott ezen állítása folytán Kupak András 1860-ik nov. 20-kán kihallgattatván, azt adja elő, miszerint vádlott három évvel ezelőtt (tehát 1857-ben) sz. Mihály napig nála szolgált mint bojtár, bére, ha jól emlékszik, volt 36 vft. és 1 pár csizma; mult szt. Mihálykor volt 2 éve (1858-ki szent Mihálykor), hogy vádlottat kifizette; ugy gondolja, hogy adott neki 6 krosokat, de minő pénz nemeket adott még annak, már nem tudja. Vádlott irányában gyanút ébresztő az is, hogy nem marad állhatatos azon összegre nézve, melyet állítólag hosszabb ideig bírt és különösen a lakodalomra szükséges borra tartogatott; mert 1859-ik január 20-kán történt első vallatásakor a 15 és 16 ptban azt állítja, hogy 15 frt és 6 krja, és pedig különösen 1 db. 5 pftos, 2 db. 2 ftos, 5 frt húszasokban, ezek között 1 db. 1 forintos ezüstben, és még 1 ft. 6 krja volt, mit elfogatásakor a csendőrök tőle elvettek; 1860-ik márczius 18-án történt kihalgatásakor az 50 ptban azt mondja, hogy volt 15 pftja, mihez kért még 2 pftot (Sáfrántól); az 1860. oct. 13-kán tartott végtárgyaláskor pedig azt mondja, hogy volt 16 ftja, mihez kért 2 frtot. Ez arra mutat, miszerint nem tudta bizonyosan, hogy mennyi pénze volt. Végre a vádlott által kiadott pénznemek is oda mutatnak, miszerint azok Darányinénak megrablásából és a Sáfrán Istvántól kölcsönzöttből származtak. Ugyanis a vádlottnak saját beismerése szerint (pt. 16.) 1859. január 17-én annak birtokában volt 1 db. 5 ftos bankó, 2 darab 2 ftos bankó, 5 ft.húszasokban, ezek közüli pftos 1 dban volt; tehát volt 4 pft húszas és 1 darab 1 pftos ezüstben, és még 1 pft 6 kr. összesen tehát 15 ft. 6 krja. Ezek közül az 5 pftos bankót esteli 7 órakor Kovácsnénál felváltotta és a kapott pénzből, mit Kovácsné vallománya szerint, ő vádlottnak 4 darab 1 frtosban, és 6 krosokban adott, vádlott a zenészek számára egy forintot hagyott, és a megivott bor árát 8 krt Kovácsnénak kifizette; mi után a kapott 10 db hatosból maradt vádlottnak 8 db. Ugyan 1859. január 17-én kért kölcsön Sáfrántól 2 pftot, mit ez neki hatosokban, tehát 20 darabban adott; ebből Zsengellernészerint apáiinkára 4vftor,vagy isi ft. 36 kr. pengőben adván, maradt vádlottnak 4 darab hatosa.