Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 115. szám

Pest, 1861. péntek sept. fi. 115. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁSI S TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. "ARTALuM • Az állandó törvszékek kérdése. - Büntetőjogi eset (Folyt.) - Irodalmi szemle. - Hazai törvénykezes. Az állandó törvényszékek kérdése. Tekintettel Somogy megye legújabb határozatára. II. Annak igazolására, hogy az állandó törvényszékek túlnyomólag czélszerüek, sőt az igazságszolgáltatás érdekeinek tökéletesb valósítása végett szükségesek is, aligha kellenék egyébre hivatkoznunk, mint a művelt és szabad külföld példájára. Angliában, és épen ugy a szabad E s z a k-A m erikai köztársaságban is állandó törvényszékeket találunk, a nélkül, hogy azok ellen panaszokat hallanánk, a nélkül, hogy azok átalakítására törekvések nyilvánulnának, mi természetesen a czélszerüség és elégültség tényéül tekinthető. És ha Angliában, melynek polgári s politikai szabadsága minden egyéb európai államra nézve irigyelhető fokon áll; és ha Észak-Amerikában, hol a szabadság majdnem a véghatárig terjeszkedik, azon szervezet folytán, a bureaucratiai szellem nem fenyeget oly hátrányokkal, melyek a szabadságra s alkotmányos életre veszélyesek lehetnének , akkor aziránt mi is, de Somogy képviselői is teljesen megnyugodva lehetünk. Nem különben a szintén szabad s boldog Belgium, továbbá Franczia- s Olaszország s a német államok is mind állandó törvényszékekkel bírnak, rendesen nem csak a felsőbb, hanem az alsóbb forumokon is, és pedig a nélkül, hogy valaha sedriákká való átváltoztatásuk inditványoztatott volna. Azonban nem akarunk csupán e tapasztalati példákra szorítkozni, hanem magából a bíróság természetéből és a törvénykezés igényeiből meritendjük érveinket, melyek az állandó törvényszékek felsőbbségét igazolják. Az állandó törvényszékek jellemző természete lényegesen kettőben központosul; először hogy ott a bírák elmozdithatlanok és állandóul alkalmazottak; másodszor, hogy e bíróság állandóul működésben van. E két kellék hiánya jellemzi a mi régi sedriai rendszerünket, és ugyanazon kellékek azok, melyek a tökéletesb igazságszolgáltatásnál nem hiányozhatnak. Az elmozdithatlanság különösen oly kellék, mely az összes szakértők és törvényhozók öszhangzó véleménye szerint nélkölözhetlen biztositéka a birói önállásnak s függetlenségnek. Csak az, ha a bíró lételét, állását biztosítottnak tudhatja, akkép, hogy bűnén kívül azt nem veszélyezteti, bár kinek bár mily törvényt szolgáltasson is, csak ez bátoríthatja őt arra, hogy minden tekintet nélkül a személyekre s érdekekre, részrehajlatlanul szolgáltassa ki az igazságot. „Egy rendszer sem biztosítja tökéletes módon a birói függetlenséget, mond a hires Portalis*) hanem az elmozdithatlanság az, mi mégis legtöbb biztosítékot nyújt." Igen szellemdús azon képlet, melyben a hires R oy e r-C o 11 a r d az elmozdithatlanság nagyszerű fontosságát tünteti élőnkbe. „Midőn a hatalom — igy ír e nagy államférfiú — a társalom nevében a birói hatalmat megalapítandó, azzal egy honpolgárt felruházni kívánt, mondá neki: „Te, a törvény műszere, légy mint az hajthatatlan. Minden szenvedélyek körülveendnek, de meg ne zavarják lelkedet. Ha önmagamat is a hibák s befolyások igazságtalan rendeletekre vezetnének, ne engedelmeskedj azoknak, álj ellent csábjaimnak épen ugy mint fenyegetéseimnek. Szivedben, midőn birói székedbe lépsz, ne maradjon sem félelem sem remény." A honpolgár azonban feleié: „Én csak ember vagyok, saz mit te kívánsz, túl van az emberi erőn. Te felette hatalmas s én igen gyönge vagyok. Ezen egyenetlen harczban el kellene buknom. Én nem emelkedhetem önmagam fölé, ha te nem istápolsz önmagam s egyszersmind te ellenedben is. Istápold tehát gyöngeségemet, szabadíts föl mind a remény mind a félelem hatálya alól, biztosítva, hogy nem kellend birói székemről leszállanom, ha csak kötelességem elárulásáért el nem Ítéltetem." A hatalom vonakodott, de a tapasztalat által saját érdekeiről felvilágosítva, teljesité a kívántakat, és mondá: „Elmozdithatlan leendsz!" Ilyen nagy fontossága van a birói elmozdithatlanságnak az igazságszolgáltatás érdekében, ha akarjuk,hogy az valóban az igazságra aíapitassék. És az a fő érdekekre nézve mindegy,az elmozdithatlanságot akár a kormány hatalma önkényszerü eltávolítások utján, akár az állam nevében a birói hatóságot birtokló s kezelő municipiumok hatalma a választások által fenyegesse veszélylyel. A választások különösen, főkép ha azok rövid időszakokban meg is ujitatnak, épen oly veszélyesek a birói függetlenségre. A csábok, melyeknek a birák a választók részéről kitétetvék, habár különbfélekép működnek is, nem kevésbé veszélyesek, mint az államhatalom csábjai. A birák, kik egészen a választók tetszéséből, szabad akaratjukból nyerik állomásaikat, kik tehát azt, mi életfentartásuk s boldogulásuk eszköze, ugyanazok tetszésváltozata által el is veszthetik, közvetlen érdekeik által egészen választóik önkénye alá rendelvék, irányukban minden önállást s függetlenséget elvesztvén. Mind a remény mind a félelem, ezen az emberi tetteknek egyedül leghatalmasabb rugói s forrásai, egyaránt működik ezen füg*) A ,memories de )' academie des scienses morales et politiques' III. kötetének 477. lap. 115