Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 111. szám

466 vényeknek nevezve azokat, tőlünk is azt kivánja, hogy országgyűlési tanácskozásainkat s határozatainkat mindenben azokhoz alkalmazzuk. Felséged Magyarországot is azon birodalmi tanácsnak hatalma alá rendeli, melyet fejedelmi teljhatalmával Magyarország tudta, s hozzájárulása nélkül felállitott. — Az adó és katona-állitás meghatározásának, s átalában a legfontosabb közügyek feletti törvényhozásnak jogát, melyet Magyarország mindig saját országgyűlésén gyakorlott, azon birodalmi tanácsra ruházta át, s nem kérdezve, nem várva a nemzet beleegyezését, egyenesen és határozottan oda utasítja az országgyűlését, hogy a birodalmi tanácshoz haladék nélkül válasszon és küldjön a pátensben meghatározott számú képviselőket. Ezen legmagasabb rendelkezésekben teljesen mellőztetik a sanctio pragmaticának azon feltétele, miszerint Magyarországot a fejedelem csak az országnak eddig alkotott, s ezután országgyülésileg alkotandó törvényei szerint kormányozhatja, — s nem vétetik tekintetbe a törvény azon rendelete hogy „Magyarország szabad ország, s kormányzatának egész törvényes alakzatára nézve független, semmi más országnak vagy népnek lekötve nincs, hanem önállással és saját alkotmánynyal bir." — Felséged ezen legmagasabb rendeletek által ősi alkotmányunkat lényegében átalakitja, uj törvényhozási rendszert, uj alaptörvényeket oktroiroz, s ekkép az öszves törvényhozó hatalmat, mely a fejedelmet és nemzetet együtt s közösen illeti, egyedül maga gyakorolja. Felséged határozottan kijelenti; hogy szentesitett törvényeinknek egy részét el nem ismeri, jövőre sem fogja elismerni, s azoknak elismerésére magát személyesen kötelezettnek sem tartja; — s kijelenti azt is, hogy mindaddig mig ezen törvényeket a császári diploma rendeletéhez képest ujabban át nem vizsgáljuk, nem módositjuk, s azoknak egy részét el nem töröljük, a koronázási hitlevél sem leend országgyűlési tanácskozás alá vehető. Felséged az országgyűlésnek törvényszabta kiegészítését, mely nélkül törvények alkotásába, s a királyi hitlevél feletti értekezletekbe jogosan nem bocsátkozhatunk, azon feltételhez kötötte, hogy a ki nem egészitett országgyűlés előbb a császári diplomának és pátensnek rendeleteit teljesítse, s ez által az ország alkotmányát lényegében alakitsa át, a már szentesitett 1848-diki törvényeket azon diplomának és pátensnek elveihez alkalmazza, módositsa s illetőleg törülje el, — s tegye mindezt a meg nem hívottak távollétében, s azok törvényes jogainak sérelmével. Felséged kormánya jelenleg sem az alkotmánynyal egyezőleg kormányoz, a beligazgatásnak alkotmányszerű orgánumai absolut hatalommal korlátoltatnak eljárásukban, s azok mellett egyszersmint az abszolút hatalom alkotmányellenes tisztviselői működnek; az országgyűlésének minden befolyása nélkül megállapított direkt és indirekt súlyos adók követeltetnek, s fegyveres erővel hajtatnak be; az ország legfőbb kormányzata pedig sem alakjában, sem eljárásában nem törvényszerű. Mi tehát, mint e nemzetnek képviselői a legmélyebb tisztelettel, de egyszersmint azon őszinteséggel, melylyel Felségednek, a hazának, és önmagunknak tartozunk, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy mi a sanctio pragmaticához, s annak minden feltételeihez kivétel nélkül szorosan ragaszkodunk, semmit a mi azzal bármi részben ellenkezik, alkotmányszerünek nem tekinthetünk, s el nem fogadhatunk. Szorosan ragaszkodunk az ország alkotmányos önállásához, s ennélfogva az örökös tartományok irányában sem ismerünk el semmi más szorosabb kapcsolatot, mint ami a sanctio pragmatikában van megállapitva. El nem fogadhatjuk a mult évi október 20-dikán kiadott császári diplomának, s folyó évi február 26-kán kiadott pátensnek Magyarországra nézve is szándéklott kiterjesztését, s azoknak tartalmát sem tanácskozásainkban alapul nem vehetjük, sem Magyarországra kötelezőknek el nem ismerhetjük. Ünnepélyesen tiltakozunk az ellen is, hogy a birodalmi tanácsnak Magyarország felett bármi részben törvényhozási vagy rendelkezési hatalma lehessen, s kijelentjük: hogy mi abba képviselőket küldeni nem fogunk, s minden oly választásokat, mik az országgyűlésen kívül e czélra netalán történhetnének, valamint az ily választásoknak elfogadását is alkotmányunk megsértésének nyilvánítván, el nem ismerjük, hogy az ekkép választottak Magyarországot bármi tekintetben képviselhessék. Miután Magyarország fölött, s annak jogairól a törvényes királynak, s nemzetnek alkotmányszerüleg egyesült akaratán kivül senki jogosan nem rendelkezhetik: ezennel kinyilatkoztatjuk, hogy a biro, dalmi tanácsnak Magyarországra s a kapcsolt részekre vonatkozó rendeleteit alkotmányelleneseknek s érvényteleneknek kell tekintenüuksemmi terhet, semmi kötelezettséget, mit a birodalmi tanács megállapít, semmi kölcsönt, melynek fölvételét elhatározza, az állam vagyonának semmi eladását, mihez beleegyezését kimondja, Magyarországra nézve alkotmányszerünek, s ennélfogva kötelezőnek el nem ismerünk , s kénylelenek leszünk azt minden időben ugy tekinteni, mint az ország beleegyezése nélkül jogtalanul történtet. Kijelentjük , hogy a nemzetnek azon alkotmányos jogát, miszerint saját adója, s katonasága fölött mindig saját országgyűlésén rendelkezett, továbbra is sértetlenül akarjuk fentartani, s annak a birodalmi tanácsra leendő átruházásába soha bele nem egyezünk. Szorosan ragaszkodunk az ország azon alkotmányos jogához, miszerint a törvényhozó hatalom mind uj törvények alkotására, mind a már szentesitett törvényeknek magyarázására, módositására, vagy eltörlésére nézve a fejedelmet, s a törvényesen egybegyűlt országgyűlést illeti. Nem tekinthetjük tehát alkotmányosnak a törvényhozó hatalom egyoldalú gyakorlását, semmi octroyrozást el nem fogadhatunk, s el nem ismerhetjük azt, hogy a már szentesitett törvények bármi részben egyoldalú hatalommal felfügge3ztethessenek , módosíttathassanak vagy eltörültethessenek. Ennélfogva ragaszkodunk az 1848-iki törvényekhez is egész terjedelmükben, s azokat mint alkotmányszerüleg hozott, s királyi megerősítéssel ünnepélyesen szentesitett törvényeket teljesen jogérvényüeknek tartjuk. Kijelentjük , hogy az országgülésének törvényszabta teljes kiegészítése előtt sem törvények alkotásába, sem a királyi hitlevél fölötti értekezletbe nem bocsátkozhatunk. Kijelentjük végre, hogy az ország jelenlegi kormányzatát, külünösen a nem alkotmányos tisztviselőknek absolut hatalmú eljárását törvényelleneseknek, s a hazai törvények súlya alá esőknek, a törvény ellen kivetett, s behozott direct s indirect adókat, s azoknak fegyveres erőveli behajtását alkotmányellenesnek vagyunk kénytelenek tekinteni. Fájdalommal látjuk, hogy Felséged a legmagasabb királyi leirat által minden kölcsönös értekezletet lehetetlenné tett, s azoknak fonalát végkép megszakasztotta. A legmagasabb királyi leirat nem áll a magyar alkotmány alapján, hanem az absolut hatalommal kiadott s alkotmányunk lényegével ellenkező császári diplomát és pátenst főtörvényül tűzte ki; minket pedig a hon iránti kötelesség, és képviselői állásunk s önmeggyőzödésünk szorosan a magyar alkotmányhoz kötnek, mi csak annak alapján tanácskozhatunk. E két egymástól eltérő, sőt egymással ell nkező irány óhajtott egyesülésre nem vezethet. Nekünk az irányt legszentebb kötelességünk tűzte ki, s azt elhagynunk nem szabad.— Mély sajnálattal mondjuk ki tehát, hogy a legmagasabb királyi leirat folytán kénytelenek vagyunk mi is az országgyűlési értekezletek fonalát megszakasztottnak tekinteni. Lehet, hogy nehéz idők következnek ismét hazánkra; de a megszegett polgári kötelesség árán azokat megváltanunk nem szabad. Az ország alkotmányos szabadsága nem oly sajátunk , melyről szabadon rendelkezhetnénk; hitünkre bizta a nemzet annak hű megőrzését, s mi felelősek vagyunk a haza s önlelkismeretünk előtt. Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabadságot, melyet őseitől öröklött. — Tűrni fog csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek , hogy megvédhessék az ország jogait ; mert a mit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják ; de miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindég nehéz s mindég kétséges. — Tűrni fog a nemzet, reményivé a szebb jövendőt, s bízva ügyének igazságában. Kik egyébiránt mély tisztelettel vagyunk Császári Királyi Felségednek legalázatosabb szolgái: Magyarországnak országgyülésileg egybegyűlt képviselői. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Pesten, 1861. Nyomatott Beimé 1 J. és Kozma Vazulnál.