Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 112. szám

Pest, 1861. kedd aug. 27. 112. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁSI S TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : Mily jogi erővel bimak az országgyülésileg elfogadott törvénykezési szabályok? — Az or. gyűlés utolsó ülésében kihirdetett kir. leiratok. Az alsó és felsőház elnökeinek buczújbeszédei. — Büntetőjogi eset (Folyt.) Mily jogi erővel bírnak az országgyülésileg elfogadott törvénykezési szabályok? ii. Abból, miszerint az or. birói törvénykezési és jogi szabályok, bár országgyülésileg is elfogadtattak, közjogunk szerinti törvényeknek még sem tekinthetők, egyedül csak az következik : hogy a municipiumok — megyeiek s városiak — nem köteleztetnek jogilag azok elfogadására, használatára s életbeléptetésére. Erkölcsi kötelezettséget, és pedig igen magas fokon, látunk ugyan arra fenforogni, minthogy mindazon tisztelet, sőt hódolat, melylyel az egyes hatóságoknak az összes nemzetet képviselő or. gyűlés iránt viseltetniük kell, mindazon figyelem, melyet a nemzetnek az igazságszolgáltatás rendes folyama s a jogbiztosság által érintett legfőbb érdekei mindenki részéről igénybe vesznek, egyaránt az elfogadást sürgetik. Valóban nem csak az előbbi czikkjeinkben kifejtett közérdekeknek világos mellőzése forogna fenn, hanem maga a nemzeti törvényhozás fönsége, s magasztos tekintélye is szembetűnő csorbulást és bántalmat szenvedne, ha a hatóságok, nyilvános akarat kifejezésének ellenszegülnének, nem teljesítve azt, mit az szükségesnek s hasznosnak nyilvánított s mint ilyet ajánlott. Mivel azonban törvény arra a fentebbiek alapján nem hozatván, s a kérdéses szabályok csak mint használhatók mondatván ki, jogi k ötelezettség nem létezik, természetesen a municipiumoktól függ azok elfogadása vagy mellőzése, — bár mily nagy fontosságú érdekek s tekintetek sürgessék is az elfogadást. El nem fogadás esetében a municipium köréhez tartozó bíróságok irányában a kitűzött kérdés vitatása mellőzhetővé válik. Kérdés azonban, ha a municipium elfogadta azon szabályokat, mik leendenek ennek jogi következményei ? Legközelebb s egyenesen nem lehet kevesebb mint az, hogy az illető municipium körébe tartozó egyes és testületi, polgári s bűnvádi bíróságok, szolgabiróságok, városi tanácsok, megye törvényszékek stb. köteleztetni fognak eljárásukban azon szabályokat alkalmazni és követni. Mert a municipium általi elfogadás értelme nem lehet egyéb mint az, hogy azon szabályokat törvénykezésének szabályaiul kívánja elfogadni, tehát hogy azokat eljárásában éh'tbeléptetendi. Tehát azon elfogadásból az életbeléptetési kötelezettség háromoland az illető körületbeni birói hatóságokra. Ha pedig ez áll, akkor ki is van zárva minden lehetőség arra, hogy az ily egyes bíróságok a hatósági elfogadás után még külön vizsgálat alá vehessék azt, hogy az elfogadott or. birói szabályokból mit alkalmazzanak s mit mellőzzenek, eljárásukban azoknak mily elveit kövessék, s milyeket elhagyjanak. Mert ez nem lenne egyéb mint azon szabályok el nem fogadása, mi pedig a már megtörtént municipalis elfogadással ellentétben állana. Ez ellenkeznék a municipium hatóságával is. A megyék, mint tudjuk, statutarius joguk folytán 1848 előtt is hoztak szinte a törvénykezés terén egyes szabályokat, és az illető bíróságoknak, melyek a municipium kifolyásai valának, azokat szigorúan követni s alkalmazni kelletett a nélkül, hogy feljogosítva lettek volna vizsgálatára, hogy azokból mit érvényesítsenek s mit nem. A bíróságok jogosultsága tehát a municipiumokugyanazonjogis politikai természete mellett jelenben sem terjedhettovább. A municipiumok ebbeli határozata akkép szól ugyan, hogy a régi magyarjogi törvények visszaállitatnak s az or. birói szabályok csak pótlékul fogadtatnak el — miből vélik azután némely törvény tudóink azt következtethetni, hogy annak vizsgálatára, hol szűntek meg régi törvényeink s hol van helye az ujabbali pótlásnak, egyenesen az egyes bíróságok lennének feljogosítva s hivatva De ez nézetünk szerint hibás következtetés. Országgyűlésünk szintén a régi törvények rehabilitálását mondotta ki alapelvül; azonban azzal sem az országgyűlés . sem a municipiumok nem mondottak ki oly uj elvet, mely itt összeszorító feltételül szolgálhatna. Mert ugyanezt mondotta ki alapelvül maga az or. birói bizottmány is. Ennek összes munkálatainál az szolgált kiindulási pontul, hogy a régi jogi törvényeink viszszaállittassanak, és uj szabályok csak annyiban hozassanak, a mennyiben régi törvényeinkben hézagok s hiányok mutatkoznak. Emlékezzünkvissza az értekezlet tanácskozásaira. Azokban a legfőbb vita tárgyául az szolgált, hogy a régi törvényeink visszaállithatók-e, s vannak-e még régi jogunkból törvények, melyek az 1848. reformok után is fennmaradtak; mert egy nagy rész arra dolgozott, hogy minden régi törvényeink viszszahozattassanak. Ezen nézet oly erős uralmat gyakorlott, mikép még a büntető törvényeinkre nézve sem akartak kivételt tenni, habár azoknak hiányai, korszerűtlensége legjobban kitűnt is, és pedig odáig, mikép még a klassikus 1844 ki codex terv is mellőztetett. Ezek folytán az országbírói bizottmány megalapított munkálatában is, mind n magánjognál, mind a büntetőjognál legelső szabályul (1 § ban) a régi törvények viszszaállitása állitatott fel. Egyszersmind kimondatott az is, hogy az általa javaslatba hozott szabályok csak pótlékul 112