Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 111. szám

465 Mindenek elüt! alaptalannak nyilvánítjuk azon vádat, hogy az 1848diki törvények Magyarország nem magyarajku lakosainak nemzetiségi jogait sértették. Sok czélszerü intézkedést állapítottak meg ezen törvények a nép javára, s a hűbéri viszonyok megszüntetésével sok terhes kötelezettséget szüntettek meg. Megállapították az egyenjogúságot, kiterjesztették minden osztályra a polgári s politikai jogokat, s a népnek millióit a hon szabad polgáraivá tették; és mindezen jótékony intézkedésekben egyenlően részesítettek minden nemzetiségeket. Nyelvre és nemzetiségre vonatkozólag pedig semmi ujabb rendelkezést nem foglalnak magukban az emiitett törvények. Megemlittetik ugyan az 5-dik törvényezikknek 3-dik szakaszában, miszerint a törvényhozás nyelve egyedül a magyar; — a 16-ikczikk 2-dik szakaszának e) pontja alatt pedig ugyanez mondalik a megyei gyűlések tanácskozási nyelvére nézve. De mindezek nem valának uj rendeletek, — hanem korábbi törvényeinknek, — névszerint az 1830: 8-dik, 1840:6-dik, s 1841-dik évi 2-dik törvényezikkelyeknek folytonos gyakorlat által is szentesitett következései. De ha az 1848-ki törvények a nemmagyar ajkú nemzetiségek jogait s érdekeit csakugyan annyira sértették; mit tett az absolut rendszer azon sértett jogok visszaállítására, s a népek nemzetiségi érdekeinek oltalmára, midőn 1849-ben a magyar alkotmányt, s az ország minden törvényeit fölfüggesztette ? Kimondotta a nemzetek egyenjogúságát, és ezt azáltal valósította, hogy mindenütt, minden nemzetiségre nézve, törvénykezésben, közigazgatásban és iskolákban a német rendszert, és a német nyelvet hozta be. — Még a szerb vajdaság is , mely a szerb nemzet kedvéért állitatott föl, egyedül csak nevére volt szerb. És még jelenleg is Csehországban, Gallicziában és az örökös tartományok több részeiben minő politikai kedvezésekben részesülnek nyelvökre nézve a nemnémet ajkú lakosok, ámbár azon országok népességének túlnyomó számát képezik? A közigazgatás és törvénykezés,sőt még a felsőbb oktatás is nem német nyelven vitetik mindazon országokban? s vannak-e ott a németeken kivül más nemzetiségek érdekei lényegben inkább méltányolva, s jobban biztosítva, mint hazánkban bár mikor voltak? Egyébirát alig van állam Európában, melynek népessége többféle nemzetiségekhez nem tartoznék , s vannak államok, melyekben tetemes a más nemzetiségűek száma. — És mi nyiltan merjük állítani, hogy azok legnagyobb részében a többféle nemzetiségek jogai s érdekei több méltánylást, s több biztosítást nem találnak, mint nálunk eddig is találtak. Bátran kérdezhetjük azt is, hogy a magyarországi románok és szlávok nemzetiségi jogaikra s érdekeikre nézve rosszabb állapotban vannak-e Magyarországban mint azon számos románok, kik Görög és Oroszországban, és azon szlávok , kik Németországban laknak ? De tudjuk mi azt, hogy a mind inkább fejlődő nemzetiségi érzet figyelmet érdemel, s nem lehet azt a mult időknek és régibb törvényeknek mértékével mérni. Nem fogjuk felejteni, hogy Magyarország polgárai, s mi őszinte készséggel akarjuk mind azt, a mit e részben az ö érdekeik, s a haza közérdeke megkíván , törvény által biztosítani. Ha Felséged kezdetben már meghívta volna jelen országgyűlésünkre mindazokat, kik a törvény szerént meghívandók valának , s a kiegészített országgyűlés azonnal törvények alkotásához foghatott volna, már eddig a nemzetiségi érdekek biztosítását illetőleg törvényjavaslataink Felséged elébe volnának terjesztve. — Sőt mi azon reményben, hogy az országgyűlés mielőbb ki fog egészíttetni, már bizottmányt is neveztünk ki, mely e részben a szükséges előmunkálatokat megtegye; s a teendők iránt javaslatot készítsen, és e bizottmány munkáját már be is fejezte. —De Felséged az országgyűlésnek kiegészítését most is meg tagadja ; a ki nem egészített országgyűlés pedig miként bocsátkozhatik törvények végleges alkotásába különösen oly tárgyak fölött, melyek a meg nem hívottakat leginkább érdeklik, s melyeknél épen azok kivánatait kell főkép figyelembe venni ? A szerbeknek azon kivánataira nézve, miket ők — mint a legmagasabb királyi leirat mondja — ősi kiváltságaiia, jogaikra , s nemzetiségi érdekeik biztosítására vonatkozólag nemzeti gyülekezetükben kifejtettek, s mikre nézve Felséged még csak ezután kívánja előterjesztéseit s intézkedéseit az országgyűlése elébe juttatni; — ugyan azokat ismételjük, miket fentebb a nemzetiségekre nézve kijelenteltünk. A trónróli lemondást illetőleg Felséged még azon egyszerű méltányos és szorosan törvényes kivánatunkat is megtagadja, mit erre nézve első feliratunkban kifejtettünk. — De mi soha el nem fogadjuk azon nézetet, hogy Magyarország az ausztriai császárságnak provinciája. — Ausztria császára egyszersmint Magyarorsz ág királya — de nem ugy, s nem azért, mert a sanctio pragmatica szerint a két külön trón ugyanazon egy fejedelmet illeti. — Midőn I. Ferencz császár ö Felsége 1804-ben az ausztriai császár czimet fölvette, határozott an egyszersmint kijelentette azt is, hogy ezáltal Magyarországnak alkotmánya s önállása továbbra is sértetlenül maradott, és ezen alkotmányos önállásnak szoros következése az, hogy a magyar királynak trónróli lemondása csak az ország tudtával s hozzájárulásával történhetik. Mi a helyzet sajátságát s nehézségeit méltányolva csak azt kívántuk, hogy az annak idejében elmulasztott előleges értesítés legalább utólagosan, forma szerint pótoltassék. — Kívántuk ezt az ország biztosításának tekintetéből, és ugyanazon tekintetből kötelességünk ahhoz továbbra is szorosan ragaszkodni. A politikai vádak folytán elitélt és száműzött vagy elzárt honfitársainkra nézve is újra ismételjük mindazokat, miket első feliratunkban kifejtettünk. Ezek azok, miket a legmagasabb királyi leiratnak részleteire tisztelettel s őszintén előadni kötelességünknek tartottunk. Ismételjük Magyarország közjogának törvényes alapveit: A pragmatica sanctio, melyet a magyar nemzet a magyar király lyal 1722-ik évben a trónörökösödés fölött önként és szabad akaratból kötött, valóságos állami alapszerződés, mely szorosan viszonyos kötelezettségeket foglal magában. Az emiitett sanctio pragmatica, midőn egy részről az uralkodóház nőágára is átruházza a trónöröklés jogát: más részről határozottan kiköti: hogy a király Magyarországban máskép ne uralkodjék, s ne kormányozzon, mint magának az országnak eddig alkotott, vagy jövendőben országgyülésileg alkotandó saját törvényei szerint; más tartományok kormányzati módját Magyarországba be ne hozhassa; uralkodásának kezdetekor magát mindig törvényesen megkoronáztassa ; koronázása előtt ünnepélyes királyi hitlevelet adjon ki, s abban az országot biztosítsa, hogy annak területi épségét, jogait, szabadságát s törvényeit sértetlenül fenn fogja tartani, s mindezeket királyi esküvel is szentesítse; végre ha ő Felségének I. Leopold császár és királynak minden maradéka nő-ágban is kihalna, visszaszálljon ismét az országra azon ősi törvényes jog, miszerint királyát szabadon választhassa. A sanctio pragmatica szerint Magyarországnak és az örökös tartományok között semmi más kapcsolat nem létezik, mint az uralkodóháznak ugyanazonossága, s az egyedül erre alapított feloszthatlan s elválhatlan birtoklás. Magyarországban az 1741-ik évi 4-ik és 1790-dik évi 3-ik törvényezikkek szerint csak a törvényesen koronázott király gyakorolhatja a legfőbb királyi jogokat. Magyarországban az 1790-ik évi 3-ik törvényezikk szerint a trónörökös, kit az öröklésnek reá nézve megtörtént megnyílásától fogva Magyarország örökös királyának (hereditarius rex Hungáriáé) nevez a törvény, tartozik a trón megüresedésének napjától számitandó hat hónap alatt magát törvényeseu megkoronáztatni, s ezen időközben is csak az ország alkotmányával egyezőleg kormányozhat. Magyarország az 1790-ik évi 10-ik törvényezikk szerint szabad ország, s kormányzatának egész törvényes alakzatára nézve független, semmi más országnak vagy népnek lekötve nincs (nulli alteri regno aut populo obnoxium ;) hanem önállással és saját alkotmánynyal bir, mely szerint törvényesen koronázott királya által saját törvényei szerint kormányozandó, s igazgatandó (regendum et gubernandum.) Magyarországban az 1790-ik évi 12-ik törvényezikk szerint is a törvényalkotási, magyarázási s eltörlési jog a törvényesen koronázott fejedelmet, és a törvényesen egybegyűlt országgyűlést együttközösen illeti, s ezen jog országgyűlésen kivül nem gyakorolható. A végrehajtó hatalmat pedig Ő Felsége csak a törvények értelmében gyakorolhatja. _ Magyaorrszágban az 1715-dik évi 8-ik és az 1827-dik évi 4-ik törvényezikkek szerint a közadónak, és bármi egyéb segélyezéseknek, és a katona ujonezoknak megajánlása, s meghatározása egész terjedelmében az országgyűlést illeti, s attól soha semmi szín alatt még szükség esetében sem vonathatik el. Országgyűlésen kivül sem adót kivetni vagy felemelni, sem katona-ujonezokat állítani nem szabad. De Felséged, midőn egyrészről a sanctio pragmaticában megállapított örökösödési jognál fogva törvényes megkoronáztatását kivánja, más részről az örökösödési jognak, s törvényes koronázásnak ugyanazon pragmatica sanctioban kikötött feltételeit mellőzi; az abszolút hatalommal felfüggesztett magyar alkotmányt, melynek sértetlen fentartása a pragmatica sanctio egyik feltétele, nem teljes épségben, hanem csak némely részeire nézve akarja visszaállítani, s azt kivánja, hogy a nemzet mondjon le alkotmányos jogainak leglényegesebb részéről. Felséged a fejedelmi teljhatalommal kiadott oct. 20-ki osászári diplomát, és febr. 26-ki pátenst a nemzetnek előleges beleegyezése nélkül önhatalmával tettleg Magyarországra is kiterjeszti, s alaptör-