Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 111. szám

463 po'tatván, végre a jelen ügy, a f. 1861. február 20-kán tartatott végtárgyaláskor befejeztetett, az itelet az első bíróságnál másodízben is meghozatott, melyei vádlott B. György a btk. 135-ik §. 2. pontban körülirt rablógyilkosságban, és a btk. 8-ik és 166 ik §§-ai szerinti gyujtogatási bűntett kísérletében, a bprdts. 279 — 282-ik §§-ai alapján bűnösnek kimondatott és büntetése a btk. 136-ik 167-ik és 34-ik §§-ai értelmében a bprdts. 284-ik §-ának alkalmazása mellett 20. évi súlyos börtönre szabatott egyszersmind a büntető eljárási és élelmezési költségek megtérítésében elmarasztaltatott; a meggyilkolt D. Pálné rokonai pedig kárküveteléseikkel a polgári perutra utasitattak. Ezen ítélet ellen vádlott magát bűntelennek kimondatni kiváuván: ismét felebbezéssel élt, minek következtében a kérdéses ügy a fenlétezett pestikerületi főtörvényszékhez felterjesztetett, onnan pedig, annak megszűntével a magyar királyi ítélőtáblához áttétetett. — Jogeset visszahelyezési kérdés körül. Egy 1812. évben kezdett perre vonatkozólag. (Folytatás.) 1833. april 26-án felvétetvén a per Gf. B. Károly ellen, kérik felperesek, miután alperesek nem nyilatkoztak, költségeik felmutatása mellett a végső ítéletet hozatni. 1833. Szt Mártoni terminuskor ítélet alá bocsájtván felperesek a pert, megjegyzik alperesek, hogy az Y. alatti vallomásnak czélja leginkább az erőszakos kivettetésnek megmutatása lett volna, de a 2. 3. és 4. tanuk arról mit sem tudnak, az 1-ső, kinek közeli atyafiságát maga felperes elismeri, meg nem hitelesíthető. Az 1834. évi vizkereszti terminuskor újólag itéletalá bocsátja a pert. Erre 1834. mártius 13 - án következő i t é 1 e t hozatott : ítélet: Felperesek az i — i pusztában osztatlanul használt, de néhai V. Sámuel közös árendátornak holta utáu 1811 évben az alperesek atyja Gf. B. Sámuel által tőlök erősza kosán elfoglalt B. részbeli birtokukba leendő visszahelyeztetésök iránt indítván ezen pert, miután a jószághoz való osztálybeli joguk, nem csak a perben, de a törvényszék 1827. sept. 22-én józott Ítéleténél fogva kimondottnak megismertetnék; és ezen per egyedül a birtoknak és abból lett kiüttetése bővebb bizonyítása végett küldetett volna vissza ; az pedig, hogy felperesek ezen rész jószágnak, az M. alatti osztály levél keltétől még 1809 Szt. Mihály napjáig haszonbért kapván, birtokában voltak, valamint a D. alatti ellennyugtákból, ugy az Y. alatt beperesitett,s részben bíróilag, részben halál által meghitelesitett 2. 3. és 4. alatti tanuk vallomásaiból kitetszenék, hogy továbbá a haszonbérszedés által gyakorlott használásából Gf. B. Sámuel által kiüttetett, a perbeli iratok tartalmán kivül a 4 ik tanú bizonyítaná, alperesek pedig ellenkezőt nem mutatnak, annálfogva másodrendű felperes — első rendű felperes időközben meghalván, — a keresetbe vett jószágnak az előbbi mód szerint gyakorlott birtokába és használásába az 1811 Szt. Mihály napjától járó és a végrehajtás alkalmával felszámítandó ítéleteknek és az esetlegességeken kivül 160 pft. meghatározott költségek megtérítése mellett ezennel visszahelyeztetni rendeltetik; és a végrehajtás elhatároztatván, foganatosítására a bíráskodó szolgabíró és esküdt ki küldettek.1' Alperesek ezen ítéletet felebbezvén, a fölebbvitelt birtokon belül kérik megengedtetni, mit felperesek a visszahelyezési per természetéhez képest meg nem engedtetni kértek. — 1834. mart. 14-én abiróság a birtokon belüli fellebbvitelt megengedi. Pest megye törvényszéke 1834. nov. 17-én az ítélő alispány Ítéletét helyben hagyta és a pert a végrehajtandók végrehajtására visszaküldi. Ezen ítélet ellen alperesek a királyi táblára fellebbviteli birtokon belül megengedtetni kérik, következő okoknál fogva : 1-ször Mert a D. alatti nyugták és ellennyugták, melyekben mind a visszahelyezés, mind az árenda mennyiségének meghatározása megalapittatik, mint hamis koholmányok gyanú alatt vannak , mert lehetetlen, hogy nyugták és ellennyugták természetűknél fogva ugyanegy kéznél, a nyugtatónál maradtak volna, a levelek hamis volta felsőbb bíró megvizsgálását is kívánja. 2-szor Alperesek sem a kérdéses rész, sem a haszonbér mennyisége iránt meg nem hallgattattak ; miután a visszahelyezési ítélet előtt felmentve levén, a követelésről szó nem lehetett, a visszahelyezési végzés után pedig egyedül a Y. vallomás ostromoltatott, melyben a mennyiségről szó sincs. 3-szor Az 1729. 28 tcz. rendeli, hogy minden ott nem emiitett perek a királyi táblára birtokon belül fellebbeztetnek, ott pedig a visszahelyezési perek nem foglaltatnak. 4 szer A per régisége s az abban hozott ítéletek összeütközése tanúsítják, hogy a per kétséges és bizonytalan. Felperesek a fenálló törvényekhez képest a fellebbviteli csak birtokon kivül kérik megengedtetni, a mint ez 1834. dec. 6-án történt. Ennekkövetkeztében alperesek ellen 1835-ben a végrehajtás megkísértetett, de ezek által ellenszegülés következtében megakadályoztatott. Az e végett meginditatott visszahelyezési per véglegesen el nem döntetett, s így felperesek örökösei, azon körülménynél fogva, hogy alperesek az őket a 852. nov. 29. cs. nyiltparancs 31-§ értelmében illető kedvezményeket (jótéteményt) érvényesíteni elmulasztották, az alap perben mindkét alsó bíróság által egyhangúlag hozott ítélet következtében végrehajtásért folyamodtak. Ezen folyamodás azonban a legfőbb törvényszék által 1854. nov. 21. 8662 sz. a. határozattal elvettetett, mert a megyei törvényszéknek 1834. nov. 27. azalapperben hozott Ítélete a fenállott a kir. táblához fellebbvitetett. Ennek folytán az alap per az 1852. nov. 29. a pátens 30 § 6 pontja értelmében a főtörvényszékhez, Ítélethozatal végett utasíttatott. A fő törvényszék a megyei törvényszék 1834. nov. 27-én hozott ítéletét hagyta helyben, azon megjegyzéssel, hogy alperesek kötelesek az Ítéletnek 14 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett eleget tenni. Mert jelen visszahelyezési per felperesek által még 1812 évi máj. 8 án inditatott Gf. B. Sámuel ellen a p—i alispányságnal, és alperes elhalta után annak örökösei ellen folytattatott. A beperlés tárgya volt : felperesek visszahelyezése az őket az i—i pusztából illető résznek birtokába, melyből Gf. B. Sámuel által kizárattak erőszakosan, továbbá az 1811 sept. 29, mint elfoglalási naptól járó haszonélvezet s a perköltségek megtérítése. Vége. küv.